Zsidókat mentő katolikus pap tiszteletére avattak emléktáblát a Lauder Iskolában

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Klinda Pál atya több mint száz zsidó nő és gyermek életét mentette meg, akiket az általa működtetett varrodában bújtatott el. Az egykori üzem épülete ma a Lauder óvodájának ad otthont.

Emléktáblát avatott kedden a Lauder Javne Iskola közössége Klinda Pál katolikus pap tiszteletére az intézmény óvodájának kertjében. A Lauder Óvoda jelenlegi épületében üzemelt az a varroda, amely Klinda atya és Mallász Gitta vezetésével működött, és ahol a holokauszt idején több mint száz zsidó nőt és gyermeket bújtattak el a deportálások elől.

Fotó: Kibic

Klinda Pál itt alapította meg az első magyar katolikus ipari leányiskolát 1941-ben, majd itt hozta létre a Boldog Katalin nagyleányotthont, amelyhez varroda is tartozott. A német megszállást követően Klinda atya felkereste Angelo Rotta magyarországi apostoli nunciust, hogy a Budakeszi úton létesített varrodát a Vatikán képviselőjének oltalma alá helyezze, hogy oda üldözött zsidó nőket fogadhasson be.

Klinda Pál az apostoli nunciatúra alkalmazottja lett és ezáltal megillette a diplomáciai védelem. Az atya azt is elérte, hogy a varroda hadiüzemként működhessen. Erre azért volt szükség, mert a hadiüzemek dolgozóinak bent kellett lakniuk a varrodában, így az ott dolgozó zsidó lányok és asszonyok menedékre lelhettek az üzem falai között.

Az egyik ott bújtatott túlélő így emlékezett vissza a Katalinban eltöltött időszakra:

„Ott dolgoztunk az üzemben. Akinek volt varrógépe, be kellett adnia a Katalinba. Anyámnak volt egy, s azt el is vittük az üzembe. A varrodában ötös sorokban ültünk, nők. Ez egy nagy terem volt, és tele volt a katonaság számára készítendő ingek anyagával. Voltak nők, akik megtanították a többieket varrógéppel varrni. Így aztán szakmailag rendben volt. Fantasztikus szellemi légkör volt a varrodában. Több inget varrtunk meg, mint ami arra a napra be volt tervezve, és amikor befejeztük, elkezdtünk énekelni, együtt! Valóban nagyon gyorsan dolgoztunk, és örömünk is volt benne… Ezekben a nehéz időkben, amit átéltünk, olyan volt ez, mintha moziba mentünk volna.”

A varrodának hiába volt diplomáciai védettsége, 1944 végén a nyilasok betörtek az üzembe. Klinda Pál és Mallász Gitta bátorságának köszönhetően azonban a ház lakói közül sokaknak sikerült elmenekülniük. Miközben az atya és az üzemvezető a nyilasokkal vitatkoztak, a zsidók többsége a szomszédos ház udvarán keresztül elmenekült. Tizennégy zsidót így is elfogtak és a ravensbrücki koncentrációs táborba deportáltak.

Klinda Pál 1945-ben meghalt, embermentő tevékenységéért 1995-ben posztumusz Világ Igaza kitüntetést kapott a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől. Mallász Gitta 2011-ben, szintén a halála után kapta meg a Világ Igaza címet.

Az emléktábla avatásán a Lauder diákjai és tanárai mellett részt vettek a zsidó hitközség és a keresztény egyházak képviselői, valamint Pokorni Zoltán 12. kerületi polgármester, aki a Hegyvidék TV-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy a magyarországi zsidóüldözés megítélését nehezíti, hogy nagyon sokan a német megszállásra hivatkoznak, de az akkori magyar társadalom közönye is kellett ehhez a tragédiához.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp