Egy ismeretlen magyar hős, aki 1944-ben Vitray Tamás életét is megmentette

Golopencza Illés sokáig a fiának sem mesélte el, hogy sok zsidó köszönheti neki az életét, és akire Vitray később egy „szemüveges, kopaszodó, mesébe illő” bácsiként emlékezett.

A holokauszt idején zsidókat mentő Golopencza Illés történetét a Nemzeti Emlékezet Bizottság osztotta meg a Facebook-oldalán.

Golopencza kikötőmesterként dolgozott Budapesten, a Duna Szent István park előtti szakaszáért felelt. 1944 őszén légoltalmi parancsnoknak nevezték ki a kis gettóban található Csanády utca 21. szám alatti úgynevezett csillagos házban.

A nyilasok hatalomátvétele után történt, hogy a Golopencza Illés által felügyelt ház ajtaján dörömböltek és közölték vele, hogy elviszik a munkaképes felnőtt férfiakat. Golopencza gondolkozás nélkül azt válaszolta, már elvitték őket, majd faarccal közölte, a házban már csak öregek és betegek maradtak. Így mentette meg sokak életét, akiket az óbudai téglagyárba, majd onnan a halálmenetbe vittek volna a nyilasok.

Golopencza azt is engedélyezte a ház kiszolgáltatott lakóinak, hogy a kijárási tilalom ellenére elhagyhassák az épületet és megpróbálkozzanak külföldi nagykövetségeken túlélést jelentő menleveleket szerezni. Ezzel az életét kockáztatta hiszen, ha csak egy emberről is kiderült volna, hogy az ő engedélyével hagyta el az épületet, elszámoltatták volna.

Egy nap aztán egy apró gyerek került a csillagos házba. Egy 11 éves fiúcska. Neufeld Tamásnak hívták, de mindenki csak Kisneufeldnek hívta. Neki nem sikerült külföldi menlevelet szerezni, így várható volt, valamelyik razzia után elviszik a nyilasok. A később Vitray Tamás néven népszerűvé vált sportriporter az önéletrajzi regényében is felidézte a megrázó történetet.

Egyik nap rendőrök és nyilas fegyveresek érkeztek. A kis Vitray a hátsó lépcsőn osont le a házparancsnokhoz s közben hallotta a nyilasok trappolásait, ordibálásait. Golopencza egy pillanat alatt döntött. Vitray Tamást a negyedik emeleten található, egyetlen keresztény család lakásához vitte és szó nélkül átadta nekik, akik elbújtatták a reszkető gyereket.

A nyilasok aztán csengettek az ajtón. Vitray az egyik szobában bújt el az ágy alatt, s úgy érezte, olyan hangosan ver a szíve, hogy ha bejönnek a helyiségbe, egyből megtalálják. A nyilasok végül házkutatás nélkül továbbmentek. Valószínűleg ennyin múlt az élete.

A háború után Golopencza Illés szerepét is megvizsgálták, így azt is, mennyire támogatta a nyilas rémuralmat és a nácikat. Ekkor léptek színre a megmentett zsidó emberek, százötvenen írták alá azt a levelet, amelyben elmesélték, hogyan védte meg az életüket a nyilasokkal szemben a házparancsnok.

Golopencza évtizedekig nem beszélt arról, hogy számtalan ember életét mentette meg a II. világháború idején. Csak néhányan ismerték a történetét, a fia csak 30 éves korában, véletlenül értesült arról, hogy az apja valójában egy embermentő hős.

Az emberséges kikötőmester 1992-ben, 91 éves korában vehette át Izraelben a Világ Igaza kitüntetést. 1994. január 24-én hunyt el.

Vitray Tamás az önéletrajzi könyvében így emlékezett Golopencza Illésre:

„Magától értetődően vállalta a felkoncolás kockázatát, aki szorongott, félt, mégis kötelességének érezte, hogy annyi ember életét megmentse abban a házban.”