Az utolsó pillanatban menekült el a nácik elől a paralimpiai játékok zsidó megteremtője

Sir Ludwig Guttmann, egy német-zsidó neurológus volt az első, aki sportversenyt rendezett hadirokkant brit katonák számára az olimpiával párhuzamosan. Guttmann úgy vélte, a sport a sérültek számára fontos terápiás módszer, amely segíti őket a fizikai felépülésükben és az önbecsülésük visszaszerzésében.

A megnyitóünnepséggel kezdetét vették kedden Tokióban a XVI. nyári paralimpiai játékok, azok a nemzetközi sportversenyek, amelyeket a testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendeznek az olimpiai játékok mintájára. A ma már viszonylag nagy érdeklődés mellett megtartott sportesemény története egy angliai kórházban kezdődött, amely német-zsidó származású igazgatója nem sokkal a II. világháború kitörése előtt tudott elmenekülni a náci Németországból.

Sir Ludwig Guttmann

Ludwig Guttmann 1899. július 3-án született az akkor a Német Császársághoz tartozó Tostban (a ma már Lengyelországban lévő Toszekben) egy német-zsidó családban. Orvosi tanulmányait a Breslaui Egyetemen (ma Wrocławi Egyetem) kezdte, majd Freiburgban fejezte be 1924-ben. Az első gerincsérült beteg, akivel találkozott, egy deréktól lefelé bénult bányász volt, aki később meghalt vérmérgezés következtében. Az esemény mély nyomott hagyott Guttmannban és meghatározta későbbi munkásságát.

Freiburgban Guttmann aktív tagja lett egy zsidó diákegyletnek, amely megpróbálta megfékezni az antiszemitizmus terjedését az egyetemeken. Végül a diákszövetség a testmozgást és az erőlétet állította központjába, hogy „senkinek ne kelljen szégyenkeznie azért, mert zsidó”.

Az 1930-as évek elején Guttmann visszatért Breslauba, ahol az egyik helyi kórházban Otfrid Foerster, az idegsebészet úttörőjének asszisztenseként dolgozott. A fiatal orvos hírnevet szerzett magának és már Németország következő nagy neurológusaként kezdték emlegetni, amikor 1933-ban a nácik halatomra jutottak. A nürnbergi törvények értelmében zsidóként nem dolgozhatott tovább orvosként, kirúgták a munkahelyéről és megfosztották orvosi címétől. Végül a breslaui zsidó kórházban tudott elhelyezkedni.

A véres zsidóellenes pogrom, a kristályéjszaka idején már az intézmény orvosigazgatója volt, 1938. november 9-én, az erőszakos támadásokat látva arra utasította a kórház személyzetét, hogy kérdés nélkül vegyenek fel minden beteget. Másnap a Gestapónak minden esetet külön megindokolt, és a 64 felvett betegből 60-at sikerült ezzel megmentenie a letartóztatástól és a koncentrációs táborokba való deportálástól.

„November 9-én fogtam az autómat, és elmentem a zsinagógába. Az épületet több száz ember vette körül, égett, és az SS emberei az imakönyvekkel fociztak. Ott álltam, és azt vettem észre, hogy csorognak a könnyeim, de egészen eltökélt lettem abban, hogy segíteni fogok az üldözötteken”

– emlékezett vissza később Guttmann.

Közben Guttmann maga is üldözötté vált, sem ő, sem a családja nem voltak biztonságban Németországban. 1939 márciusában aztán egy kivételes lehetőség adódott a menekülésre, amit az orvos ki is használt. Az akkor már nemzetközi hírű szaktekintélynek számító Guttmannak a nácik visszaadták az útlevelét, és arra utasították, hogy utazzon Portugáliába azért, hogy kezelje António de Oliveira Salazar portugál diktátor egyik barátját.

A családjával együtt utazó Guttmann Anglián keresztül tervezett visszatérni Németországba. A Menekült Akadémikusokat Segítő Tanács tudott az érkezéséről, és megszervezte, hogy Guttmann és családja az Egyesült Királyságban maradhasson. Angliában 1943-ban felkérték, hogy hozza létre és vezesse a Stoke Mandeville Kórház gerincsérülésekkel foglalkozó központját.

A központ forradalminak számított az Egyesült Királyságban, mivel ez volt az ország első gerincsérültekre specializálódott intézménye, ahol Guttmann úttörő szerepet játszott a bénult betegek kezelésében és rehabilitációjában. Abban az időben a bénult betegek halálozási aránya még hihetetlenül magas volt a fekélyek okozta fertőzések miatt. Guttmann a halálozást azzal előzte meg, hogy a betegeket kétóránként az oldalukra fordították, hogy elkerüljék a felfekvéseket.

A következő fontos lépés olyan rehabilitációs programok létrehozása volt, amelyek lehetővé tették, hogy a bénult betegek visszanyerjék önbecsülésüket. Guttmannak erre is volt egy ötlete:

„Az jutott eszembe, hogy súlyos mulasztás lett volna, ha a fogyatékkal élők rehabilitációjába nem vonjuk be a sportot. Valószínűleg ez volt az egyik legjobb gondolat, ami orvosként valaha is eszembe jutott”

– nyilatkozta később.

A háború utáni első olimpiát éppen Londonban rendezték, a játékok megnyitóját 1948. július 29-én tartották. Guttmann ugyanezen a napon angol háborús veteránok számára íjászversenyt szervezett a kórház területén. Ez lett az első bénult betegek számára megrendezett sportverseny a világon, amelyen akkor 16-an (14 férfi és két nő) vettek részt.

Sir Ludwig Guttmann érmeket ad át a Tel-Avivban megrendezett III. paralimpiai játékokon 1968-ban (Fotó: Wikimedia Commons)

Az azóta minden évben megrendezett Stoke Mandeville Játékok nevű esemény 1952-ben, egy holland csapat csatlakozásával vált nemzetközivé. A Guttmann által megálmodott kórházi sportversenyből kinőve, 1960-ban, Rómában rendezték meg az eső paralimpiai játékokat, amelyen már 23 országból érkezett 400 atléta vett részt.

Guttmann először 1949-ben látogatott el Izraelbe, ahol hozzájárult a függetlenségi háborúban megsérült katonák rehabilitációs rendszerének kiépítéséhez. majd pedig az izraeli hadsereg hadirokkantjai rehabilitációjában segédkezett. Később még többször megfordult Izraelben, így 1968-is, amikor Tel-Aviv rendezhette meg a III. paralimpiai játékokat. (Csak 1988-tól rendezik a paralimpiai játékokat az olimpia helyszínén.)

Ludwig Guttmann munkájának elismeréseként több kitüntetést is kapott, II. Erzsébet királynő 1966-ban lovaggá ütötte. 1980. március 18-án hunyt el 80 éves korában, emlékét több országban azóta is őrzik. A BBC 2012-ben készített tévéfilmet munkásságáról Guttmann: Egy kivételes ember (The Best of Men) címmel, a Netflix A feltámadó főnix (Rising Phoenix) című dokumentumfilmje pedig a paralimpiai játékok történetét meséli el. A filmben megszólal Guttmann lánya, Eva Loeffler is, aki arról az örökségről beszél, amelyet édesapja a paralimpiai játékok megalapításakor hagyott maga után. (Alma, Wikipedia, BBC)

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp