Hogyan működik ma az antiszemitizmus?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az antiszemitizmus minden időkben a legnagyobb autoritásra támaszkodik. A vallás az ókorban, a tudomány a modern korban és az emberi jogok napjainkban. Miért teszünk ennyi erőfeszítést, hogy kipécézzünk egy csoportot? – A Jerusalem Post publicisztikáját ajánljuk.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy az antiszemitizmus rossz. Az embereket kevésbé valószínű, hogy elcsábítja ez a gyűlölet, mert mindannyian tudjuk, hová vezet.

De az anticionizmust nem tekintjük ugyanannak a kategóriának. Őszinte beszédnek, igazságnak van álcázva.

Pedig ha összevetjük az antiszemitizmus kezdeteit az anti-cionizmussal, a hasonlóságok szembetűnőek. A 19. században a zsidókat szemitáknak nevezték udvariasan, de ezen semmi egyebet nem értettek, mint azt, hogy zsidók.

A Szovjetunióban, amely azt állította, hogy nem törődik az emberek vagy vallások közötti különbségekkel, a zsidókat cionistáknak hívták, és ma a cionizmus megjelölését nyugaton megváltoztathatatlan utálatos tulajdonságokkal írják le.

A keresztény Európában Krisztus-gyilkosok voltunk. A nácik számára tisztátalan faj. A szovjetek számára kapitalisták voltunk. És ma, amikor a világ legnagyobb bűnei a rasszizmus és a gyarmatosítás, a zsidó kollektívát a fehér felsőbbség végső bástyájaként határozzák meg, Izraelt pedig a bűnben született államnak tekintik.

Az antiszemitizmus minden időkben a legnagyobb autoritásra támaszkodik. Ez volt a vallás az ókorban, a tudomány a modern korban és ez az emberi jogok napjainkban.

Csak a vallási tanra való hivatkozással lehet a 12. század összes zsidóját Jézus gyilkosaként emlegetni, 1000 évvel halála után. A zsidókat csak az elvetemült tudomány tekintélyére való hivatkozással lehet vádolni a faji tisztaság veszélyeztetésével. Izraelt és a cionizmust, a zsidó felszabadító mozgalmat csak az emberi jogok eltorzult értelmezésére való hivatkozással lehet e jog legnagyobb megsértőinek tekinteni. Csak ennek a torzításnak köszönhetjük, hogy sokak szerint épp azok az emberek állnak a kétállami megoldás útjában, akik folyamatosan egyetértettek azzal, hogy a földet zsidó államra és palesztin államra kell osztani.

Miért van szükség arra, hogy ennyi energiát öljünk egy csoport kipécézésébe?

Mert az embereknek szükségük van a bűnbakokra, és valamiért ez a választás túl sokszor esett a zsidókra. A középkori kereszténység számára a brutális világ és az üdvösség között álltunk. Németország és Európa számára közöttük és a dicsőség között álltunk. Sztálin számára közte és egy kommunista utópia között álltunk.

Az antiszemitizmus, csakúgy, mint az anticionizmus, a zsidókat is arra csábította, hogy feladják védelmüket és identitásukat, hogy elfogadják őket. Németországban a zsidóknak azt mondták, ha jófajta zsidó, aki az első világháborúban Németországért harcolt, akkor megkímélik. Nem így lett.

A zsidókat manapság egyre kevésbé kedvelik a hagyományos otthonuknak számító liberális politikában és a progresszív közegben, ahol régen élen jártunk annak érdekében, hogy nemcsak a saját közösségünknek, hanem másoknak is változást érjünk el. Harvey Milk és a melegjogok, Bella Abzug, Betty Friedan és Gloria Steinem a második hullám feminizmusában, Joachim Prinz rabbi és a polgárjogi mozgalom.

Az antiszemitizmus nem azzal kezdődött, hogy megfosztották a zsidókat jogaiktól, elkobozták állampolgárságukat és gettókba taszították őket. Azzal kezdődött, hogy a zsidókat kiszorították azokból a terekből, amelyeket az adott kor legnagyobb autoritásának tekintettek.

Beszélnünk kell a nem zsidó világ folyamatos és kétségbeesett kísérleteiről, hogy elválassza a cionizmust a judaizmustól, és megpróbálja népünket szigorúan egy vallás alá hajtani. Beszélnünk kell a cionistákra irányuló folyamatos hazugságokról, amelyek ugyanabban az antiszemita gondokodásban gyökereznek, amelyet népünk gyilkolására és kiűzésére használnak.

Mindez egy kívülről jövő szándékos erőfeszítés része, hogy megoszthassák közösségünket. Ha ezt hagyjuk, akkor ismét el fog terjedni a zsidóellenes gyűlölet, és ismét kétségbeesetten próbálunk majd asszimilálódni, és azért esedezni, hogy a nem zsidó világ elfogadjon minket.

Izrael a zsidó nép szíve és lelke, évezredek óta, és az is lesz egy örökkévalóságig.

Az antiszemitizmus elleni harc feladata lényegtelen, ha csak a múltba visszamenőleg foglalkozunk vele. Az igazi munka annak megértése, hogy az antiszemitizmus hogyan működik a társadalomban, észre kell venni ezt az alakváltó világképet, bárhogy is nevezze magát.

 

Az író politikai újságíró, zsidó és izraeli jogvédő, Tel Avivban. Tanulmányozta az antiszemitizmust és a holokausztot, és célja, hogy újra meghatározza azt a módot, ahogyan a nem zsidó világ kölcsönhatásba lép a cionizmussal.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Understanding the ‘hows’ of antisemitism

We all agree that antisemitism is bad. People are less likely to be seduced by this hate because we all know where it leads. But anti-Zionism is not perceived to be in the same category. It is sold as speaking truth to power, masked as justice.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp