A vasárnapi Újlipótvárosnak maceszgombóc szaga van

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Rubin Eszter Minek szenved, aki nem bírja címmel hamarosan megjelenő könyvének középpontjában a családon belül, generációkon átívelő, örökletes, generalizált szorongás változatos megnyilvánulási formái állnak.

Pető Hanga tehetséges grafikus, sikeres tervezőcégnél dolgozik. Férje Balira viszi meglepetés utazásra az első házassági évfordulójukon. Amikor azonban az őserdőben anafilaxiás sokkot kap, amit csak kishíján sikerül túlélni, el kell gondolkodnia, hogy minden rendben van-e az életében. Annál is inkább, mert ettől kezdve elveszíti magától értetődő biztonságérzetét, önmagába vetett hitét, amit nagy nehézségek árán épített fel.

Sorra jönnek a bizarr tünetek, lassan mindenre és mindenkire allergiás lesz, ki kell költöznie a saját házából is, ahol épp most kezdték új közös életüket. Minden civilizációs ingerre súlyos testi tünetekkel reagál, nem tud enni, nem érintkezhet senkivel és semmivel. Egyedül van, bezárkózva egy kis faházba, a kertjük végében álló fehér törzsű nyírfák árnyékában.

Rubin Eszter Minek szenved, aki nem bírja című könyvének a középpontjában a családon belül, generációkon átívelő, örökletes, generalizált szorongás változatos megnyilvánulási formái állnak. A szégyen, az önsorsrontás, önmagunk és vágyaink fel nem ismerése és fel nem vállalása.

Apátlanság, szeretetet kimutatni képtelen anya, magányos gyermekkor, és a generációkon át a szereplők génjeibe ivódott holokauszt-trauma feldolgozhatatlansága. Soha meg nem valósuló álmok kergetése, melyek kapuja egy napon megnyílik előttünk, de lehet, hogy már nincs erőnk belépni. Menekülés az élet elől. Menekülés a betegségbe, a lelki defektusok menedékébe, és végül a karanténba, ahol végleg, igazoltan el lehet rejtőzni a világ elől.

Részlet a regényből:

Vasárnap délben felszállnak a Lenin körúti ház előtt a hatos villamosra, egy megállót mennek a Visegrádi utcáig. Ráérősen sétálnak a Csanády utca sarkán álló ház felé. Hanga a nagyszülők között baktat. – Már nagy vagyok! – nem engedi megfogni a kezét. Észrevétlenül próbál lemaradni.
Az egyetlen megmaradt rokon, Nagyi unokatestvére. Böske néni a felnőtt lányaival él, Lili sosem ment férjhez, Mari visszaköltözött az anyjához, miután elvált. Egyiküknek sincs gyereke. Most hármasban tüsténkednek a konyhában, egymás után hordják be a dúsan megrakott, nehéz porcelántálakat. Mari kipirult homlokát az alkarjával törli meg, Lili a konyharuhával legyezi magát. Szokás szerint összekaptak főzés közben. A vérre menő, eldönthetetlen kérdés: gyömbérből vagy szerecsendióból kell több a maceszgombócba? Lili gyömbérpárti, Mari a szerecsendió mellett kardoskodik. Titokban kóstolgatják a nyers masszát, egymás háta mögött újra és újra ízesítik. Ha rajtakapják egymást, felcsattanó veszekedés hangja száll a konyhában. Böske néni, szívére tett vizes borogatással, pihegve rogy le a fotelba – Lányok hagyjátok abba, meglátjátok, ez fog a sírba tenni.
A nippekkel zsúfolt vitrinek keretezte szobában ebédelnek. Hanga feszengve ül a súlyos damaszt abrosszal terített, faragott lábú asztal mellett. Gondosan kikerüli a tányéron a túlfűszerezett gombócot, csak az aranyszínű levest szürcsöli.
-Hogy ízlik a gombóc? – kérdezi provokatívan Lili.
-Isteni finom – feleli rögtön Nagyi. – Lilikém, szednél nekem még egyet? Vagy inkább kettőt – mondja jókedvűen.
-Dehát el van rontva – csattan fel Mari. – Elviselhetetlen ez a mindent elnyomó gyömbér íz.
-Nekem ízlik – mondja Nagyi.
-Annának ízlik – ismétli el Lili.
-Ó, hát neki minden ízlik – feleli epésen Mari.
Nagyapa somolyog, és a leveses tányérja fölött rámosolyog Hangára, akit minden alkalommal kínosan érint a jól bejáratott gombóc játszma.
-Lányok.. – szólal meg Böske néni, és a szívére teszi a kezét.
Ebéd után a felnőttek kávéznak, Hanga unatkozik. Lassan, egymás után majszolja a közeli Mézes Kuckóból származó, félig csokoládéba mártott, lekvárral összetapasztott, ragacsos diós puszedliket. Ez az egyetlen jó az egész vasárnapban.
Hazafelé, az utcákat az örök állandóság ígéretét hordozó gyömbér és szerecsendió illata lengi be. A vasárnapi Újlipótvárosnak maceszgombóc szaga van.

Mindent ki lehet bírni, ha az ember megfelelő távolságot tart az érzéseitől – mondja a regény főszereplője Hanga, aki gyermekkori, hétköznapi traumák talaján építi fel saját érvényes szenvedéstörténetének nehezen áthágható falait. Számára a kamaszkori szorongások ágyaznak meg a túlzott és értelmetlen kompromisszumokkal kísért női létnek.

Rubin Eszter negyedik kötete egy új, és egyre nagyobb teret hódító civilizációs betegség egyedi látásmóddal megírt irodalmi interpretációja, amely reflektál a pandémiára és az azzal járó izolációra is. A regény, csakúgy mint az előző, Árnyékkert című kötet, csodás pszichológiai esettanulmányok gyűjteménye, szokatlan fénytörésben vizsgálja felül a nyugati ember nézőpontját, amely egyik fő identitásképző forrásnak a saját traumáinkkal való azonosulást tekinti.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp