Kié lesz Auschwitz, amikor azok, akik a szemtanúi voltak, már nem élnek?

A 2B Galériában hamarosan megtekinthető, Szemtanúk. Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből című kiállítás azt a kérdést járja körbe: Kié Auschwitz?

Kié Auschwitz?, tette fel Kertész Imre a híres, provokatív kérdést Roberto Benigni holokauszt-komédiáját, Az élet szépet üdvözölve. Kié lesz Auschwitz, amikor azok, akik a szemtanúi voltak, már nem élnek. Noha még szerencsére nem érkezett el, közelít ez az idő.

Bán Kiss Edit: Ebédosztás, 1945

Hogyan vihető tovább egy olyan esemény emlékezete, amely, noha megtörtént, elképzelhetetlen? A számok némák maradnak, a szenvedéstörténetek jól ismert forgatókönyvei egy idő után érzéketlenné, immunissá tesznek bennünket. Ezzel a tudással, azzal, hogy megtörtént, tehát lehetséges, megtörténhet bármikor máskor, bárki mással is, muszáj együttélni, de lehetetlen. Így, ezzel a teherrel, nem lehet élni.

Azok a túlélő, szemtanú képzőművészek, akiknek alkotásait ez az új kiállítás megmutatja, a tanúság szikár pontosságával, tárgyszerűségével, személyes hitelével, vagy a kísérletezés, a játék, akár a vicc gyógyító erejével akarták kikerülni a folyamatosan kiépülő „holokauszt-kánon” szabályos elbeszéléseinek érzéketlenné tévő csapdáit, keresni az értelmes, távlatos túlélés lehetőségét. Hol külföldön, hol itthon, Magyarországon, kisebb vagy valamivel nagyobb sikerrel.

Lukács Ágnes: Auschwitz. Női tábor

Volt közülük, akit kizárólag a holokauszt tapasztalata kapcsolt – akár átmenetileg – a zsidósághoz és a zsidó művészethez, volt, akit szinte teljes élettörténete, volt, aki egész életét Magyarországon élte le, volt, akit csak az kötött hozzánk, hogy magyar területen született nem sokkal Trianon előtt. Más művészi utakra léptek mind, az kapcsolta csak össze őket – Abádi Ervintől Gedő Ilkáig vagy Gyenes Gittáig, aki a fiatal József Attila egyik első nagy szerelme, az Az a szép régi asszony című versének múzsája volt –, hogy a holokauszt szemtanúi, kortársai, túlélői lettek, hogy megtörtént velük, és ők, a képek és a szavak nyelvén egyszerre, beszéltek róla.

Barta Ernő: Danse macabre, 1945

Az átélés, az egyidejűség eredetiségével, hitelével, gyakran váratlanul és meghökkentően. Munkáik hozzásegítenek minket, hogy mi is tanúvá lehessünk, lássuk, amit ők láttak, a művészet erejénél fogva. Hogy az ő tanúságuk és a mi rájuk irányuló értelmezésünk válasz lehessen Kertész kérdésére, kié, kié lesz Auschwitz. Hogy tanúságtételük a holokauszt emlékezetének remélt jövőjévé legyen.

Szemtanúk.

Traumaábrázolások a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből

Kurátor: Farkas Zsófia művészettörténész, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár munkatársa

Helyszín: 2B Galéria, Budapest, 1092, Ráday u. 47.

Megnyitó: Július 13. 18 óra

Megtekinthető: július 14. és augusztus 17. között, H–P, 14–18 óráig

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp