Puzsér Róbert: Hogyan lettem náci

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Még meg akarom írni az alábbi történetet, mert minden fontos tudnivalót tartalmaz a hideg polgárháborúról, a szektás, gyűlölködő értelmiségről, a woke kultúrájáról s arról a megfellebbezhetetlen erkölcsi és szellemi fölényességről, amely Orbán Viktor lábához hajtotta Magyarországot. A Magyar Hang cikkét ajánljuk.

Farkas Attila Márton barátommal jó ideje dolgoztunk már a forgatókönyvünkön, mely az utolsó valóban liberális értelmiségiről, egy zsidó származású osztrák ügyvédről szól, aki elvállalja egy holokauszttagadó történész védelmét. Meggyőződése, amelyre egész hivatását feltette, hogy a rosszhiszemű és hazug álláspontokat is megilleti a szabadság, ezért a teljes környezetével, az ügyvédi kamarával, az osztrák közvéleménnyel, a maga személyes démonaival, sőt, saját holokauszttúlélő anyjával szemben is felvállalja a konfliktust. Annyira érvényes történet ez, amilyennek terveztük, hisz a nyugati civilizáció épp egy olyan jövő felé száguld, ahol az elvek rohamosan leértékelődnek, míg a származáshoz és a bőrszínhez, a nemi önazonossághoz és a szexuális hajlamhoz tartozó identitásjegyek szélsőségesen felértékelődnek. Filmtervünket, amelyet az Andrew G. Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap természetesen nem talált alkalmasnak arra, hogy elkészüljön, elsősorban a szólásszabadság iránti hitvallásnak szántuk, de legalább ennyire lett volna a tanmeséje annak, hogy a posztmodern identitáspolitika miként pusztítja el a diskurzust, a racionális érvek konfliktusára és az eltérő vélemények evolúciójára épülő polgári normarendszert.

A forgatókönyvet később drámává írtuk át, és A zsidók szégyene címmel jelentettük meg, de a szóban forgó történet idején még egy film reményét kergetve jártunk körbe a balliberális értelmiség által dominált hazai filmes közegben. Producereket és rendezőket kerestünk, hátha más is lát fantáziát a történetünkben. Így találkoztunk az egyik neves hazai filmgyártó cég főnökével, akinek úgy tűnt, tetszik a szöveg – sokat beszélgettünk vele arról, hogy mennyire érvényes a mondanivalója, s hogy miként tudnánk életszerűbbé tenni, és oldani az anyag tézisdrámajellegét. Egyik ilyen találkozónk alkalmával hozzám fordult, és őszinte értetlenséggel megkérdezte: „Puzsér, rád miért mondják, hogy náci vagy?”

Erre nem számítottam. A családomat megnyomorította a nácizmus, erre azt kell hallanom, hogy a balliberális szalonokban engem náciznak? Miért? Gyártottam nagyon kemény globalizációkritikus rádióműsorokat, bíráltam Izrael állam politikáját, és kritizáltam a könnyű kézzel fasisztázó balliberális értelmiséget. Hát ezért?

Elhallgatott és elhallgattatott történetünk hősét barátai és kurzusának megmondói egyaránt nácinak, a zsidók szégyenének bélyegzik, amiért törvényszéki védőként egy holokauszttagadó történészt képvisel – erre én is náci lettem, csak mert műsorkészítő értelmiségiként ki merészeltem énekelni a kórusból. Nos, pontosan ugyanilyen logika mentén lesz ma Soros-ügynök – értsd: zsidóbérenc – bárkiből, aki kritikával meri illetni Orbán Viktor rendszerét. Azt hiszem, a balliberális értelmiség azt eszi meg, amit főzött.

A teljes cikk itt olvasható

Hogyan lettem náci | Magyar Hang

Magyarországon kizárólag a felforgatóknak és a reakciósoknak terem politikai babér – az ő kirekesztésük nyomán pedig csakis a szemközti kurzusba vezet az út.

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp