A zsidó tengernagy, aki nagy szerepet játszott a második világháború megnyerésében

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Sir Max Horton admirális 300 tengeralattjárót és 121 000 férfit és nőt vezényelt a náci U-hajók elleni brit atlanti csatában, Winston Churchill irányításával 1941-ben, amikor Nagy-Britannia egyik hajóját veszítette el a másik után.

Horton megfordította a csata menetét, megtörte a német előrenyomulást az óceánon, és segített nyitva tartani az utánpótlási vonalakat. Ezzel megakadályozta, hogy Nagy-Britanniában éhezés törjön ki.

A hadtörténészek úgy jellemezték, hogy „ő Nagy-Britannia talán legnagyobb 20. századi tengernagya és az egész második világháború egyik legfontosabb szövetséges parancsnoka”, ma mégis nagyon kevesen ismerik a nevét.

Sir Max Horton (balra)

Ezen kívánt változtatni az az új emléktábla, amelyet nemrég avattak fel Wales-ben. A táblán egy Dávid-csillag jelzi Horton származását, eddig ugyanis a nagyszerű tengernagy származásáról sem sokan tudtak.

Horton 1898-ban csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, és hamarosan bátorságdíjat kapott a tengeri mentési műveletekért. A harmincas években az al-tengernaggyá, majd ellentengernaggyá léptették elő, az összes brit tengeralattjáró a parancsnoksága alá tartozott.

A németek Nagy-Britannia mentőövét célozták meg: az Amerikából származó élelmiszer- és fegyverellátó hajókat, és naponta átlagosan négy szövetséges hajót süllyesztettek el. Churchill Hortonhoz fordult 1942-ben, amikor Nagy-Britanniának csak három-négy hete maradt, mielőtt kimerültek volna az élelmiszer tartalékai. Ez ugyanis ahhoz vezetett volna, hogy meg kellett volna adnia magát a németeknek.

Sir Max-et a Királyi Haditengerészet legnagyobb operatív parancsnokának nevezte ki, és Horton nem vesztegette az idejét. Egyetlen célja volt: biztonságosan elhozni a konvojokat Nagy-Britanniába, a német U-hajókat pedig elsüllyeszteni. Sir Max-nek semmi más nem számított, ehhez viszont a legjobb módszer a katonák szüntelen edzése volt. Mindenkiből a lehető legtöbbet akarta kihozni.

– A kísérőkapitányok egy speciális iskolába jártak. Légvédelmi tüzéreket a brit mozgóképipar által létrehozott szimulációs fülkékben képezték. Addig képezték és képezték őket, amíg nem csak helyesen tudtak végrehajtani minden parancsot, hanem minden parancsot helyesen előre is láttak.

A kíméletlen természetű, személyes szinten hideg, taktikájában merész Hortont nem kedvelték, de az alatta szolgálók rendkívül tisztelték. Előléptette a tehetséges tengerészeket, és fontosnak tartotta, hogy a kapitányai teljes katonai temetést kapjanak.

A kortársak írtak óriási tudásáról – legyen szó akár ellenséges manőverekről vagy motorokról, torpedó detonátorokról vagy radarról -, és azt mondták, hogy minden hajó minden zegzugát ismerte. De a műveleti helységben töltötte a háború nagy részét.

Sir Max sok órán át éjjel-nappal egy térképet tanulmányozott, amely a szobája teljes falát elfoglalta. A térkép naprakész pontossággal közölte vele minden hajó, repülőgép és konvoj helyét az óceánon. Nemcsak új taktikákat alkalmazott a védelem növelésére, hanem vadászhajó flottát is létrehozott az U-hajók megsemmisítésére.

Martin Sugarman a Jewish Newsnak nyilatkozva elmondta: „Sok történész és maga Winston Churchill véleménye szerint Sir Max megmentette Nagy-Britanniát a biztos vereségtől azzal, hogy nyitva tartotta az utat az Észak-Amerikából érkező élelmiszerek, lőszerek és csapatok előtt.”

Miután 1951-ben meghalt, a liverpooli székesegyházban emlékművet állítottak neki, de csak 2019-ben állították fel Horton szobrát szülővárosában, Anglesey-ben, a helyi tanácsos, Gwyneth Parry kezdeményezésére. Ekkor azonban még semmi nem árulkodott Horton származásáról, ezt a hiányt pótolta a mostani emléktábla avatás.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp