A 11 gyerekes zsidó özvegy, aki tekintélyes birtokosnő lett a Pest környéki Ercsiben

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A pusztákat járó kereskedő özvegyasszony, Deutsch Józsefné alakja, aki a régiek visszaelmékezése szerint másfél-két kilogramm cseresznyét könnyedén elfogasztott egy ültő helyében. Helytörténeti sétát rendeztek az Ercsiben található zsidó temetőben.

Spitzer Rozália 1860-ban született Baracskán Spitzer Herman kereskedő lányaként. Mindössze 16 éves volt, amikor feleségül ment az ifjú ercsi kereskedőhöz, Deutsch Józsefhez, akivel az évek során összesen 11 gyermeket neveltek fel. A férj 1895-ben váratlanul meghalt, stroke-ot kapott, Rozália pedig 35 évesen özvegyen maradt 11 gyermekkel, férje szerény üzletével és a hitelezők egyre türelmetlenebb leveleivel.

A fiatal özvegy a kor szokásainak ellent mondva viszont nem házasodott újra, férje boltját ő maga vitte tovább a gyerekek segítségével, pontos és tisztességes üzletmenetével pedig nemcsak hogy a hitelezőket tudta kifizetni, hanem terjeszkedni is tudott. Ebben legfőbb támasza elsőszülött fia, Jenő volt.

Sorra vett meg Ercsi környéki földeket, jószágokat. Egy 1921-es cikk számol be arról, hogy Deutsch Józsefnének 100 hold földje, tekintélyes gulyája, 6 lova, nagy majorsága, vegyeskereskedése, vendéglője, mészárszéke és saját cséplőgépe volt. 1943-ban halt meg, az ercsi zsidóság deportálása előtt pár hónappal, 83 éves korában.

Többek között róla is mesélt Harsányi Péter, az ELTE Szociológia Doktori Iskola tanulója és a Judaisztika Tanszék volt hallgatója, az ercsi zsidóság kutatója, aki helytörténeti sétát tartott az ercsi zsidó temetőben május végén.

Harsányi Péter Roth Jakab fakereskedő és építési vállalkozó sírjánál (fotó-Illés Gergely)

Status quo ante hitközséget alapítottak az 1860-as évek végén

Ercsi Fejér megyei kisváros a Duna partján, a fővárostól mintegy 35 kilométerre. Az urdalmáról és népes pusztáiról híres mezővárosban a 18. század közepén jelentek meg az első zsidó családok, melyek főleg mezőgazdasággal foglalkoztak. Az 1848-as forradalom után az addig csupán négy-öt családból álló közösség rendkívül gyorsan gyarapodott. 1869-ben megalakították önálló status quo ante hitközségüket, pár éven belül imaházat építettek és temetőt létesítettek.

A status quo ante az 1868-69-es kongresszust követően a magyarországi zsidóságnak az a irányzata, amely nem csatlakozott sem a kongresszusi határozatokat elfogadókhoz (neológ), sem az azokat elutasítókhoz (ortodox). Az elnevezés a latin „azt [mármint a kongresszust] megelőző állapot” kifejezésből származik, és azt tükrözi, hogy ezek közösségek a szakadást megelőző, egységes állapotot tekintették kívánatosnak. Liturgikus, modernizációs szempontból inkább az ortodoxiához álltak közel.

A holokauszt szinte teljes egészében elpusztította az ercsi zsidóságot, a 140 deportált közül alig tízen tértek csak vissza, az imaházat földig bombázták. 1947-ben hivatalosan is megszűnt az ercsi izraelita hitközség.

Jó állapotban maradt meg a temető, amely az egykor itt élt zsidókról mesél

A temető mintegy 90 sírköve viszonylag jó állapotban megmaradt, idén május 21-én és 23-án megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt. Az egyórás sétán a résztvevők a temető egész területét bejárhatták. A zsidó temetkezési szokások megismerése után egy-egy sírkőnél megállva hallhattak történeteket egykor itt élt emberekről, épületekről, hírhedt esetekről.

A pusztákat járó kereskedőasszony, Spitzer Rozália mellett hallhatta a New Yorkba szökő, váltókat nagy tételben hamisító Deutsch Bernát szatócsról, aki csapot, papot itthagyva lógott meg a felelősségrevonás elől. A település életében fontos szerepet játszó testvérpárról, Spitzer Manóról és Gáborról, akik a Duna-parton működtették forgalmas boltjukat. Roth Jakab fakereskedőről és építési vállakozóról, aki hosszú időn át volt Ercsi és Fejér vármegye kiemelkedő alakja, és akihez az ikonikus ercsi Tűztorony megépítése is fűződik.

A résztvevők meghallgathatták az itt eltemetett Halas Simon rabbi történetét is, aki 1889-ben bonyolult vallásjogi ügybe keveredett egy hamis válólevél révén. Szó volt mindezek mellett a temető szélén elföldelt öngyilkosokról, akiket Ercsinél vetett ki magából a Duna, és gyermeksírokról is, melyek alatt ma már könnyűszerrel gyógyítható betegségek áldozatai nyugszanak.

A három sétán összesen több mint 120-an vettek részt, a visszajelzések alapján pedig új sétákat szervez majd az Ercsiben született Harsányi Péter, aki szabadidejében a város zsidó emlékeit kutatja. A helyi érdekességekről a Hermann szomszéd című Facebook– és Instagram-oldalon található további információ.

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp