Izrael mindig védekező háborút folytatott és sosem gyarmatosított

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A cionista mozgalomnak nem volt „anyaországa” (ellentétben az igazi gyarmati hatalmakkal). Novák Attila írását ajánljuk az azonnali.hu-ról.

Izrael 1948-ban jött létre, az előtte ott élő a palesztinai zsidóság és a helyi arabok is idegen uralom alatt éltek. A későbbiek többsége pedig hontalan menekültként érkezett.

A zsidók nem akartak más népeket meghódítani és kezdetben még az arab munkások felvételétől is ódzkodtak a zsidó településeken, a földeket pedig megvásárolták, azaz nem volt semmiféle kizsákmányolás.

Annak, hogy az arab dolgozókat a kezdetben nem alkalmazták, nem a „rasszizmus” volt az oka, hanem az, hogy a cionista elmélet szerint a történelem során eltorzult zsidó társadalmat úgy lehet felépíteni, ha a zsidók fizikai munkássá válnak.

Az átrétegződés Ber Borochow és Arthur Ruppin által megfogalmazott elmélete szerint a zsidóság társadalmi szerkezete a galutban (héber megnevezése a szétszóratásnak – a szerk.) fordított gúlához hasonlítható: széles kereskedő és értelmiségi-szabadfoglalkozású és csekély ipari és mezőgazdasági munkát végző réteggel rendelkezik. Ennek a megfordítása már a galutban „megkezdődött”, de a zsidó Palesztinában folytatódott.

Mind az 1930-as, mind az 1940-es években keletkezett béketerveket és felosztásokat (Peel-terv, ENSZ-terv, stb.) az arab fél elutasította.

Utána az összes arab ország megtámadta a zsidó államot, az országon belül pedig polgárháború volt. Ezt milyen „narrativába” lehet beilleszteni?

A holokausztot a fiatal zsidó állam egyáltalán nem tematizálta, sőt: éppenséggel nehezen volt passzintható az új zsidó elképzeléséhez és gyakorlatához,

másrészt a fiatal állam önképéhez. Természetesen lehet azt állítani, hogy az 1967-es arab-izraeli háború utáni hódítások „gyarmatosítások” voltak, ugyanakkor a háború során elfoglalt területek kapcsán az egész Laczó-féle elemzés nem emliti azt, hogy

Izrael akkor is, mint mindig, védekező háborút vívott,

és megannyiszor próbálkozott tárgyalásos alapon rendezni a konfliktust. Nem rajta múlt, hogy sem az oslói, sem a Camp David-i megállapodások nem vezettek eredményre.

A teljes cikk itt olvasható:

Izraelt nem megérteni, hanem félremagyarázni lehet a posztkolonializmussal

A nyugat-európai baloldali politikai aktivizmus történettudományi álcába csomagolva folytat háborút Izrael ellen, amikor az ország kapcsán a gyarmati narratívát használja. Izrael azonban egyrészről nem (csak) a holokausztra adott válasz, másrészről a politikáját nem jellemezte sohasem a kolonizáció. Ehhez elég a történelmet ismerni.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp