Példamutató zsidó nők, akik a hátrányok ellenére is keményen megállták a helyüket

A numerus clausus törvény alkalmazásával megbízott egyetemi vezetők többsége nem szorult biztatásra: a baloldali és zsidó felvételizők mellett a nőket érintő rendelkezést is túlteljesítette: a legtöbb budapesti egyetem az 1920-as évek közepéig csak a legritkább esetben engedélyezte női hallgatók beiratkozását.

A köznyelvben numerus claususként emlegetett rendelkezés az I. világháborút követő korszak Európájának első zsidóellenes törvénye volt. Ez felülírta az addigi magyarországi gyakorlatot, amely minden érettségi bizonyítvánnyal rendelkező diák számára biztosította az egyetemi beiratkozás jogát; 1920-tól a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az egyetemi hatóságok javaslata alapján évente állapította meg a felvehető diákok keretszámát. A törvény azonban messze túlment az egyetemre felvehetők számának korlátozásán: a tanuláshoz való jogot politikai, vallási, nemek szerinti, és alkalmazásában gyakran faji kritériumokhoz kötötte, és ezzel megszüntette a felsőoktatásban addig érvényesülő liberális jogegyenlőséget.

Az 1920-as tanévtől kezdve az egyetemre jelentkezőket első lépésben „nemzethűségi” és „erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatósági” szempontok alapján szűrték meg, s a felsőbb évfolyamokról is kizárták a forradalmak alatt szerepet vállaló, baloldali diákokat, mint például a Galilei Kör tagjait.

A törvény végrehajtási utasításának 3. paragrafusa utasította a tudományegyetemeket, hogy az éves keretszámot az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségek arányának megfelelően töltsék be. Az utasításhoz csatolt táblázat az izraelitákat külön nemzetiségnek véve népességbeli arányukat 6 százalékban állapította meg, s ebben a számban maximálta a felvehető zsidó diákok arányát.

A törvény egy tollvonással megszüntette a zsidók 1867-es jogi emancipációját, amennyiben izraelita felekezetű magyarok helyett zsidó nemzetiségűnek minősítette őket.

A numerus clausus törvény alkalmazásával megbízott egyetemi vezetők többsége nem szorult biztatásra: a baloldali és zsidó felvételizők mellett a nőket érintő rendelkezést is túlteljesítette: bár az utasítás szerint a betöltetlen helyekre nőket rendkívüli hallgatókként fel lehetett venni, a legtöbb budapesti egyetem az 1920-as évek közepéig csak a legritkább esetben engedélyezte női hallgatók beiratkozását.

A numerus clausus törvény drasztikusan csökkentette a zsidó egyetemi hallgatók arányát, tízezrek előtt zárva el a továbbtanulás útját. A törvény mellett a Horthy-kor hivatalos politikává emelt antiszemitizmusa és a jobboldali diákszervezetek fizikai terrorja további ezreket késztetett arra, hogy a háborút követő gazdasági és politikai válság évei alatt, nagy nélkülözések árán külföldi egyetemekre iratkozzanak be.

Becslések szerint tízezres nagyságrendre tehető azoknak a magyar zsidó diákoknak a száma, aki 1920 és 1938 között külföldi egyetemeken tanultak — hogy azután hazatérve többnyire sikertelenül próbálják honosítani, nosztrifikálni orvosi vagy mérnöki diplomájukat. 1938 után a nácizmus európai előrenyomulása bezárta ezt a „kiskaput” is.

A numerus clausus és a nők kapcsolatáról augusztus 26-án kiállítás is nyílik a 2B Galériában. A kiállítás főszereplőit, a képeken szereplő fiatal lányokat nehéz lenne egy kalap alá venni. Bár mindegyikük 1900 and 1925 között született, születésük helye és ideje, gazdasági és társadalmi helyzetük, családi és kulturális hátterük, lakóhelyük, felekezetük, apjuk foglalkozása, saját eredeti szakmájuk, későbbi pályájuk szerint rendkívül széles spektrumot foglaltak el. Amiben mindannyian osztoztak, az a tanulás szeretete és a továbbtanulás vágya volt – és hogy mindnyájuk életét alapvetően befolyásolta, lehetőségeiket, választásaikat korlátozta, 1945 előtt meghatározta a numerus clausus.

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp