A zsidó borkereskedő család, amely világhírűvé tette Tapolcát

A tapolcai városközpontban áll az egykori Leszner család több mint száz éve kialakított egyedülálló pincebirodalma. A család a hét legnagyobb helyi borászdinasztia egyike volt, nekik köszönhető, hogy Tapolca neve európai hírnévre tett szert a század első felében. A pincerendszer most műemlékké nyilváníthatják.

A rejtelmes, épített pincerendszer több kilométer hosszúságban kanyarog a föld alatt, kialakítására főként az 1850-es és az 1910-es évek között került sor, és elképzhető, hogy a közeljövőben műemlékké nyilvánítják az építményt, írja a veol.hu.

Leszner Júda Az 1700-as évek elején telepedett meg családjával Tapolcán, vegyeskereskedelemmel, borfelvásárlással és borkereskedéssel foglalkoztak, hiszen a Rajna vidékéről érkeztek. 1826-ban már borkereskedelmi céget alapítottak és pincéket kezdtek építtetni, de saját szőlőterületük még nem volt. Ez ugyanis egészen 1848-ig, az áprilisi törvényekig tiltott volt a nem bevett vallású polgárok számára.

1813-ra olyan vagyonos polgárai lettek Tapolcának, hogy saját meggyőződésből létrehozhatta a család a saját egyházközségét. Felépítették az ózsinagógát, saját iskolájuk lett néhány éven belül.

illusztráció

Leszner Mózes Júda leszármazottai folytatták a művet, a pincebirodalom folyamatosan bővült, a ma nyolcágú pincerendszer több mint száz év alatt épült fel. Megkezdődtek a szőlőbirtokbérlések, majd -vásárlások. Kimagasló figura volt a családtörténetben Leszner Emánuel. Ő, majd leszármazottai bővítették a birodalmat, és az elnyerte 1907-re végleges formáját .

A Leszner család mellett a többi hat-nyolc másik nagy borász- és bornagykereskedő dinasztia tevékenysége következtében a városban egyidejűleg több százezer hektoliter bort tároltak és indítottak közép- és nyugat-európai borpiacok irányába.

Leszner pince Tapolcán

A borászat akkor olyan szintű jövedelmet biztosított, hogy a Fő téren az 1900-as évekre kettő kivételével valamennyi emeletes ház a tapolcai borászattal foglalkozó zsidó családok magánerős építkezéseinek köszönhetően készültek, és a területet csak milliomos sornak hívták a helyiek.

A Leszner-borászatnál alkalmazottnak lenni megtiszteltetésnek számított. A pontos, megbízható, szorgalmas munkavégzés elvárás volt a lovászoktól kezdve a kifutófiúkon át a borászokig. Ellentételezésként a család pontosan fizetett, és a szociális gondoskodás sem maradt el. Jótékonysági tevékenységekből szintén kivette részét a többszörösen milliomos família.

A családok a deportálás után, 1944-ben fizikailag eltűntek, pedig az 1910-es években a város lakosságának 15 százaléka, több mint 900 fő tartozott a zsidó felekezethez. Ma Tapolcán csak néhány zsidó lakos él.

A Leszner család birtoka Badacsonyban
  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp