140 évvel ezelőtt, 1881. április 19-én hunyt el Benjamin Disraeli politikus és író, aki Viktória királynő kedvenc miniszterelnöke volt.
Benjamin Disraeli 1804. december 21-én született szefárd zsidó családban. Felmenői Spanyolországból menekültek Velencébe, majd onnan települtek át a 18. század közepén Angliába.
Neve minden bizonnyal nem hagyott volna maradandó nyomot a történelemben, ha édesapja nem dönt úgy, hogy fiát keresztény hitben neveli fel. Disraeli megkeresztelkedése azért is fontos, mert 1858-ig zsidók nem lehettek parlamenti tagok Angliában. Vallásától függetlenül származása és családtörténete továbbra is foglalkoztatta, nem tagadta meg zsidó múltját.
Édesapja jogi pályára szánta, de Disraeli egy igazi különc karakter volt, akit jobban érdekelt a költészet, a próza, vagy éppen az öltözködés, mint a szürke eminenciás életforma. Íróként indult, azonban hamar ráébredt, hogy a politikai pályán nagyobb sikereket érhet el. Már korán, az 1830-as évektől bekapcsolódott a politikai életbe, ahol a habitusával a konzervatív eszményt hirdette, továbbá aktívan részt vett politikai csoportosulások szervezésében is, írja a Múlt-kor.hu.
Korábbi radikalizmusa ugyan kissé átalakult, de a korona, az egyház és a főnemesség együttműködésébe vetett hittel helyettesítette azt. Ahogy regényeiben is gyakran visszaköszön, egy retorikájában erős, némileg romanticizált képet sugallhatott az ekkor még tapasztalatlan, de annál lelkesebb politikus.
Belpolitikájának egyik legnagyobb sikere az 1866-os választójogi reform, amely jelentős mértékben kibővítette a választásra jogosultak körét Angliában. Ekkoriban 10 hónapig volt az ország miniszterelnöke, majd az ellenzék vezetőjeként is aktív maradt, a 19. századi politikai viták pedig a két ellenpólus (mint tűz és víz), Disraeli és Gladstone körül forrtak. Míg előbbi erős retorikájával, egyéni stílusával és piperkőcségével tűnt ki, addig Gladstone igazi erkölcsös életet élt, „szent” stílusával őrületbe kergette ellenfeleit.
Miután a liberálisok az 1874-es választást elvesztették, Viktória királynő Disraelit bízta meg a kormány megalakításával. Az 1874-től 1880-ig tartó időszak kétségtelenül életének tetőpontjának bizonyult, hiszen miniszterelnökként befolyása volt a birodalom jövőjére.
A belpolitikai sérelmek és konfliktusok helyett a külpolitikára helyezte a hangsúlyt, és a birodalom jövőjét az expanzív politikában, a brit érdekek idegen földön való érvényesítésében kereste. Miniszterelnöki ciklusának kezdetén, már 1875-ben megvásárolta a Szuezi-csatorna részvényeit, ezzel növelve a brit befolyást a térségben. Szintén az ő javaslatára Viktória királynő 1876-ban felvette az India császárnője címet, ezért Disraeli – akit az uralkodónő kedvenc miniszterelnökeként tartott számon – érdemei elismeréseképpen megkapta a Beaconsfield grófja címet.
Aktív résztvevője volt a keleti kérdés rendezésének is: az orosz előrenyomulást megelőzendő a brit erők megvédték Konstantinápolyt, és az 1878-as berlini kongresszuson is arra törekedett, hogy az oroszok ne tartsák teljes ellenőrzésük alatt a balkáni területeket. Ezen érdekek mentén tanácsolta az Osztrák-Magyar Monarchiának Bosznia megszállását is, és így került Ciprus brit kézre, növelve ezzel a birodalom befolyását Kis-Ázsiában.
Miután az 1880-as választásokat pártjával elvesztette, egészségi állapota gyorsan romlásnak indult, és 1881. április 19-én elhunyt Benjamin Disraeli, az a politikus, aki beteljesítette a regényhős álmát: kalandozó, lelkes, de sok kudarcot megélt „ficsúrból” a 19. századi Anglia egyik legnépszerűbb politikusa és legismertebb miniszterelnöke lett.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
