Elhagyatott zsidó emlékek nyomában

„Az a leggyönyörűbb az egészben, ha valaki megkér, hogy találjam meg a családjának a sírkövét” – mondja Király Mátyás, a régió zsidóságának elhagyatott emlékeit bemutató abandoned jewish memories nevű oldal létrehozója. Nógrádi zsidó temetők látogatása közben beszélgettünk vele.

A holokauszt pusztítása után Európa számos részén a valaha ott élt zsidóságnak ma már csak egykori zsinagógák épületei, temetők sírkövei őrzik emlékét. Az Instagramon futó, de részben a Facebookon is megtalálható abandoned jewish memories (elhagyatott zsidó emlékek) elnevezésű oldal arra vállalkozott, hogy bemutassa Közép- és Kelet-Európa egykor virágzó zsidó életének még megmaradt nyomait egyre népesebb követőtáborának. Egy márciusi napon a Kibic Magazin is csatlakozott az oldalt létrehozó Király Mátyáshoz egy rövid, Nógrád megyei körút elejéig.

A kezdetek

Már egy ideje az M2-esen haladunk Balassagyarmat irányába, amikor Mátyás mesélni kezd arról, miként vágott bele a projektbe és hogyan indult el az oldal valamivel több mint két és fél évvel ezelőtt. Kellett hozzá persze némi inspiráció, amelyet a Frankel zsinagógából, illetve az OR-ZSE judaisztika szakán Balogh István és az azóta elhunyt Oláh János előadásaiból merített.

Király Mátyás a balassagyarmati zsidó temetőben (Fotó: Kibic)

Amikor szakdolgozatát Pomáz zsidó múltjáról írta, az adatgyűjtés során a város zsidó temetőjébe is ellátogatott. Ez utóbbi annyira izgalmasnak bizonyult számára, hogy szétnézett a környéken hasonló emlékek után kutatva. Rá is bukkant Budakalászra, az ottani zsidó temetőben azonban csak egyetlen sírkő állt a helyén. Ezért édesapjával együtt – a Mazsihisz és a szentendrei Magyar-Izraeli Baráti Társaság támogatásával – elkezdték felállítani a sírköveket és rendbe tenni a temetőt. „Itt kezdődött az egész, innen posztoltam először” – emlékszik vissza.

Ezután egy szlovákiai körút következett, aminek már kimondottan a zsidó emlékek megörökítése volt a célja. Ez út során érzett rá Mátyás igazán arra, hogy mennyire izgalmas felkutatni ezeket az emlékeket. Sasvár romos zsinagógáját például olyan nagyon szépnek találta, hogy később még egyszer visszatért, hogy jobb képeket készítsen az épületről, és még egyszer, amikor azt hallotta, az összeomlás fenyegeti, hogy talán utoljára még megörökítse a zsinagógát.

Sasvár egykori zsinagógája (Fotó: Király Mátyás)

Ahogy egyre több és több helyszínről készített posztokat a fotózás is egyre jobban ment. Azt többször hangsúlyozza, hogy az oldal célja nem kizárólag a megemlékezés, egyfajta ismeretterjesztő funkciója is van, ezért kerülnek a fotók mellé hosszabb leírások, magyarázatok. Egyelőre csak angol nyelven.

Csigaformájú fosszília egy kohanita sírkövén

Közben lassan Érsekvadkerthez közeledünk, a község zsidó temetője Mátyás szerint érdekes lehet, így, bár nem terveztük, megállunk egy rövid időre. A temetőt keresnünk sem kell, a mellette lévő zsidó emlékházat elég nehéz lenne eltéveszteni, Budapest felől érkezve már messziről feltűnik az épület homlokzatán lévő Dávid-csillagos üvegablak. A kis temető kapuja nyitva áll, a méretéhez képest elég nagy területről hiányoznak a sírkövek. Talán elhordhatták építési alapanyagnak, mint tették azt sok más helyen, de az is lehet, hogy csak nem sikerült megtölteni sírokkal még azelőtt, hogy a településen élő zsidókat elhurcolták volna.

Mátyás rögtön a síkövekhez siet, hogy az érdekesebbeket lefotózza. A temetőn már első ránézésre látszik, hogy szép rendben van tartva. A fű lenyírva, a sírokhoz is szabadon hozzá lehet férni, nem állja utunkat semmilyen növényzet. Ennek köszönhetően az egyik sírkövön látványosan megmaradt, csigaformályú fosszíliát fedezünk fel.

Fosszília egy kohanita sírkövén Érsekvadkerten (Fotó: Király Mátyás)

A helyi zsidóságnak emléket állító épületet a temető mellett található régi parasztházból alakították ki a régi zsinagóga formáját felidézve. Az emlékházat zárva találjuk, az ablakon belesve megpillantjuk a zsinagóga megmaradt kőtábláit. A zsinagóga épületét egyébként már régen átalakították, ma közösségi ház működik a helyén.

Nyomasztó emlékek

A zsinagógák felújítása és átalakítása Mátyás szerint hagyna némi kivetnivalót maga után. Sok helyen csak a kisebb probléma, hogy az eredeti állapotot még csak meg sem próbálják rekonstruálni a rendbetétel során. Sokszor egyszerűen túltolják a dolgot, és a renoválás a kelleténél is giccsesebbre sikerül. Az eddigi legmegrázóbb élményt mégis egy olyan zsinagóga nyújtotta számára a szlovákiai Nyitrabajnán, ahol a romos épületet raktárnak használják, a hozzá toldott helyiségben pedig egy kocsma üzemel. Persze lehet egy korábbi zsinagóga épületnek megfelelő hasznosítást is találni, ilyen például a könyvtárrá átalakított nagytétényi zsidó imaház.

Az érsekvadkerti zsinagógát idéző emlékház (Fotó: Király Mátyás)

Folyton elhagyatott temetőket, romos zsinagógákat járni néha azért tud nyomasztó is lenni, de közel sem annyira nyomasztó, mint mondjuk az Ukrajnában feltárt tömegsírok vagy a rohonci mészárlás helyszíne az osztrák-magyar határ közelében. Magyarországról negatív példának Mátyás a dombóvári zsinagógát említi, a romos épület, amely háború után bútorboltként működött, még magán viseli az eredeti funkció emlékét. A bútorbolt táblája felett jól kivehető a héber nyelvű felirat.

Profi idegenvezetés Balassagyarmaton

A balassagyarmati műemlék zsidó temető azonban egyáltalán nem tartozik a lehangoló látványú emlékek közé, sőt még elhagyatottnak sem lehet igazán nevezni. Erről a helyi hitközség elnöke, Bauer József gondoskodik, aki csatlakozik hozzánk a temetőben, hogy profi idegenvezetéssel mutassa be a fontosabb látnivalókat. Itt a sírok szinte mindegyike regisztrálva van, a név bemondása után egy füzetben hamar meg lehet találni, ki hol nyugszik. Erre szükség is van, meséli a hitközségi elnök, már többször előfordult ugyanis, hogy átutazóban lévő külföldi látogatók késő este szerették volna rokonaik sírját felkeresni.

Király Mátyás és Bauer József Balassagyarmaton (Fotó: Kibic)

A hitközségnek saját honlapja van, ahol a közösség történetéről, a temetőről, illetve az ott nyugvó híres Deutsch rabbidinasztia tagjairól is olvasni lehet. Mátyás szerint a temető kimondottan nagynak számít a város méretéhez képest, azt pedig már Bauer Józseftől tudjuk meg, hogy a kolera pusztítása miatt volt szükség egyre nagyobb területre a járvány áldozatai számára. Sírokat még a hivatalos kerítés mögött is lehet találni.

A temetőt rendszeresen karban tartják, évente többször vágják a füvet, a sírkövek helyreállítását is elvégzik, ha valamelyik súlyosan rongálódna az időjárás következtében. A hitközség elnöke csak a szomszédos piacról bedobált szemét miatt panaszkodik. A kohaniták számára készített külön kis imádkozó terasz a temető egyik különleges eleme, amire még Mátyás is rácsodálkozik, pedig már 108 zsidó temetőben megfordult, a 93 zsinagógáról nem is beszélve.

Oroszlánvadászat Szécsényben

Amikor Király Mátyás a temetőket, zsinagógákat járja, ritka az olyan alkalom, mint Balassagyarmaton, hogy egy helyi idegenvezető segítse. Az elhagyatott emlékek felkutatásának izgalmához ugyanis az is hozzátartozik, hogy egyedül keresi meg a bejutás lehetőségét. Így teszünk Szécsényben is, ahol csak egy alacsony kerítésen kellett átlendülni, és már bent is vagyunk. Mátyásnak még sosem volt problémája abból, hogy ilyen módon jutott be egy lezárt temetőbe. Kulcsot persze lett volna módunk kérni a kapura felírt telefonszámon, de minek zavarni a helyieket.

A szécsényi zsidó temető előterében rögtön egy érdekes boltívet találunk, benne az elbontott zsinagógából megmaradt egyetlen kődarabbal. Maga a temető itt is jó állapotban van, bár néhány sírkövet sűrűn benőtt a borostyán. A hátrébb lévő régebbi sírok között kinőtt sok sárga tavaszi virág azonban egészen pazar látványt nyújt. Mátyás közben egy olyan sírkövet szeretne megtalálni, amelybe ritkaságnak számító oroszlánfigurákat faragtak. Még egy kefét is hozott magával, hogy a fotóhoz meg tudja tisztítani, amennyiben szükséges lenne.

Oroszlánok egy sírkövön Szécsényben (Fotó: Király Mátyás)

A temetőben található rabbisíroknak láthatóan nincs szüksége tisztításra, nagyobb figyelmet kapnak a többi sírkőnél. Az apa, Miller Nátán rabbi, illetve fia, Slomó sírja egymás mellett látható, a fiú, aki apját követte a rabbiszéken, valamivel alacsonyabb sírkövet kapott. Mátyás egyébként nemrég indított egy sorozatot az oldalon, amelyben a magyarországi cadikim (igaz emberek) sírját és életútját szeretné bemutatni. Egy cadik rabbi sírja a Szécsénytől nem messze lévő Csécsén is található, ezért a Nógrád déli részén fekvő község felé vesszük az irányt.

„A zsidó” elvitte a kulcsot

Csécsén a zsidó temetőt magas betonfallal kerítette körbe néhány éve a New York-i székhelyű, haszidok által működtetett Örökség Alapítvány a Zsidó Temetők Megőrzéséért (HFPJC) nevű szervezet. A temető rendberakásáról beszámoló oldal szerint egy kisebb dzsungelt kellett eltávolítani ahhoz, hogy hozzáférjenek a sírokhoz.

Mátyás már korábban kiderítette, hogy a temető kulcsa a faluban található, amikor viszont a megadott címre érkezünk, a kertben szorgoskodó idős asszony közli velünk, hogy nincs nála a kulcs. „Jött a zsidó, elvitte” – kiáltja némi ingerültséggel. Mivel „a zsidó” nem hozta vissza a kulcsot, más bejutási lehetőséget keresünk. A temető a településen kívül található, a szántók közötti földúton, műtrágyázó traktorosok kíváncsi tekintetétől kísérve csorgunk lefelé a kerítésig.

Mátyás nem gondolkozik sokat, rutinosan mássza meg a magas betonfalat. A sírok között egy ohelben (a sírkő fölé húzott kis építményben) könnyű megtalálni Csécse első rabbija, Jungreisz Sámuel síremlékét. A rabbi 1829 óta nyugszik itt, fiai közül Fülöp követte a csécsei rabbiszéken, őt édesapja közelében temették el. Másik fia, Áron Csengeren lett híres rabbi.

Gyászima egy romos zsinagógában

A csécsei rabbikról már olvashatnak az abandoned jewish memories oldal követői, akik jelenleg már több mint 13,6 ezren vannak. A legtöbben az Egyesült Államokból, de sokan követik az Instagramon Izraelből is, és talán némileg meglepő módon Brazíliából. Zömében Magyarországról, illetve Európából származó zsidók. Mátyás aktívan tartja a kapcsolatot követőivel, akiktől sok biztatást kap, többen rendszeresen érdeklődnek afelől, hogy éppen merre jár. Olyan is előfordul, hogy megkérik, találja meg valamelyik rokonuk sírkövét, aminek, ha tud, szívesen eleget tesz.

Az utazásokat régi könyvek eladásából, illetve közösségi támogatásokból finanszírozza, előbbieket hobbiból gyűjti, és a közösségi médiában hirdeti meg eladásra. Egyszer egy híres amerikai kántor, Yaakov Lemmer is vásárolt könyvet tőle, hogy támogassa az oldalt. Kérdés persze, hogy ezzel a jövőbeni terveket is képes lesz-e fedezni. Ha a járványnak egyszer vége lesz, Mátyás szívesen ellátogatna Fehéroroszországba, mert, mint meséli lelkesen, ott vannak a legszebb zsinagógák. Valamint egy könyv kiadása is szerepel a tervei között, ehhez azonban pályázati forrásokra is szüksége lehet.

Amikor Mátyás megfordul egy-egy helyszínen néha elénekli az El malé rachamim kezdetű gyászimát, amiről aztán videókat posztol az oldalon. „Sok bátorság kellett hozzá” – mondja, utalva a követők némileg kritikusabb hozzászólásaira, amelyekben hol a hangja nem tetszik, hol pedig hamisnak találják a dallamot. Nem is azért csinálja, hogy megdicsérjék, egyszerűen úgy érzi ennek ott helye van. Legutóbb Battonyán, a zsidó temető romos ravatalozó épületében imádkozott. „Engem nagyon jó érzéssel tölt el, ez egyben egy megemlékezés azokról, akiket meggyilkoltak” – magyarázza, majd hozzáteszi:

„Ezeken a helyeken már amúgy sem imádkozik senki”.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp