A magyar nőgyógyász, aki Mengelétől mentette a terhes rabokat Auschwitz-ban

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A magyar származású Gisella Perl az életét kockáztatta, ám szörnyű dolgokat kellett végrehajtania, és a döntése az élete végéig kísértette.

Gisella Perl zsidó családban született 1907-ben az akkor Magyarországhoz tartozó Máramarosszigeten. A vallás fontos szerepet játszott a hétgyermekes család életében, Gisella édesapja eleinte azért nem szerette volna, ha a kitűnő tanuló, több nyelven beszélő lánya orvosnak áll, mert attól tartott, úgy eltávolodik majd a gyökereitől. Végül azonban jelentkezett az egyetemre Kolozsvárra, majd éveket tanult Berlinben, hazatérve pedig férjhez ment, majd egy fia és lánya született.

Gisella Perl

1944 márciusában a családot a máramarosszigeti zsúfolt gettóba vitték, a házaspár Gabriella nevű lányát a tudtuk nélkül elrejtették egy protestáns családnál, és ő így túlélte a háborút. Gisella Perlt hamarosan haláltáborba szállították.

Amikor Mengele megtudta, hogy dr. Perl végzettsége szerint nőgyógyász, megbízta, hogy minden terhes nőt vizsgáljon meg, és jelentse is őket neki. Gisella hamar rájött, hogy a várandós nőkön Mengele kísérleteket hajt végre, majd megölik őket a gyermekükkel együtt.

Auschwitzban az egyik legnagyobb bűnnek a terhesség számított. Amikor Perl rájött, hogy egy fogoly állapotos, felvilágosította róla, hogy mi vár rá és a gyermekére. Eleinte próbálta elrejteni a testi jeleket, később olyanra is volt példa, hogy egy már megszületett babát kellett megölnie. A történtek rendkívüli módon megviselték, de úgy látta, hogy nincs választási lehetősége, ha az szeretné, hogy az anya tovább élhessen. Auschwitzban nem volt helye a mérlegelésnek.

Nappal Mengele alatt dolgozott, az éj leple alatt pedig terhességmegszakításokat végzett.

1945-ben dr. Perlt a bergen-belseni koncentrációs táborban érte a felszabadulás is. Néhány hónapot még a helyi kórházban dolgozott, újszülötteket segített a világra. Hamarosan megtudta, hogy a családja elpusztult, emiatt öngyilkosságot kísérelt meg, majd sokáig nem dolgozott orvosként. 1947-ben költözött New York-ba.

1948-ban megjelentette memoárját (I was a doctor in Auschwitz – Doktor voltam Auschwitzban), amelyből 2003-ban filmet készítettek, ami magyarul a Porrá zúzott álmok címet kapta.

Előbb egy manhattani kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán kezdett dolgozni, majd saját rendelőt nyitott, ahol kifejezetten a meddőnek nyilvánított nőkön próbált segíteni. Később tudomást szerzett róla, hogy a lánya él, vele és az unokájával Izraelbe költözött. 1988-ban hunyt el, hat nappal a 81. születésnapja után.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp