115 éve, 1906. február 9-én született Budapesten André Kostolany pénzügyi tanácsadó, újságíró és író, tőzsdei szakértő, akit a „spekulánsok gurujának” neveztek. A legenda szerint honvágy ellen Hitler-portrét rakott a falra.
Magyarul, németül, angolul és franciául egyaránt szókimondóan és csípősen nyilatkozott pénzpolitikai kérdésekben (is), megjegyzéseitől sokan tartottak.
Nagypolgári zsidó családban született Kann Endre néven, apja likőrgyáros volt, ő maga három testvérével a Váci úton nevelkedett. A művészetekhez vonzódott, az egyetemen filozófiát és művészettörténetet hallgatott, s műkritikus szeretett volna lenni. Közgazdasági diplomája is volt, de ezt sohasem emlegette.
Tizenkilenc éves volt, amikor apja egyik párizsi barátja felajánlotta neki, hogy bevezeti a bankszakma rejtelmeibe. A francia fővárosban egy sikeres tőzsdei alkusznál vett leckéket, s nyomban rabul ejtette a börze világa. Ő is bróker lett, a Párizsban töltött évek alatt ötszáznál is több ügyfele volt. A gazdasági válság idején mindene elúszott, de néhány év alatt újra megszedte magát.
Látogatóvízummal utazott New Yorkba, de házassága révén idővel az amerikai állampolgárságot is megszerezte. Pénzügyi céget alapított, a legenda szerint honvágy ellen Hitler-portrét rakott a falra.
Egyik nagy húzásaként – a háború befejeződése után – szinte jelképes áron vásárolta fel az 1930-ban piacra dobott német államkötvényeket, talán ő egyetlenként bízott abban, hogy a vesztes Németország ezeket kifizeti egyszer. A német gazdasági csoda idején az NSZK fizetett a papírokért, s Kostolany csillagászati összegeket keresett.
Többször elvesztette mindenét, de töretlenül bízott a dollár erejében, s mindig újra felemelkedett, végül “a spekulánsok guruja lett”.
Haláláig lelkes magyar patrióta maradt, hírneve segített népszerűsíteni a hazai papírokat és a budapesti tőzsdét, amelynek tiszteletbeli elnöke volt. 1999. szeptember 14-én, 93 évesen halt meg.
Lenyűgöző társalgó, ragyogó szórakoztató volt, számos rádió- és tv-adásba hívták vendégként. Magyarul, németül, angolul és franciául egyaránt szókimondóan és csípősen nyilatkozott pénzpolitikai kérdésekben (is), megjegyzéseitől sokan tartottak. Néhány mutatóba:
“Az egész tőzsde azon múlik, hogy több részvény van-e, mint idióta, vagy több idióta, mint részvény.”
“Aki jól akar aludni, kölcsönkötvényt vesz, aki jókat akar enni, az részvényt.”
“Mások butaságából a spekuláns olykor többet profitálhat, mint saját okosságából.”
“Ami álmatlan éjszakát okoz, azt el kell adni.”
“A szívem balra található, a fejem jobbra figyel, a pénzem pedig Amerikában van.”
A teljes cikk itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
