Eid al-Banat, a zsidó nők ünnepe

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az észak-afrikai zsidó közösségekben hanuka egyik napja kizárólag a nőkről szólt. Az arabul Eid al-Banatnak nevezett ünnepet Izraelben sokan visszahoznák a zsidó hagyományok közé.

Az arabul Eid al-Banat (héberül chag habanot vagy ros chodes labanot) néven ismert ünnep az észak-afrikai zsidó közösségekben sokáig a lányok ünnepének számított. Az ünnep tevet hó első napjára esett, ami hagyományosan hanuka hatodik vagy hetedik napja, így a nők ünnepe ezekben a közösségekben összefonódott a hanukával, amely női hőseiről méltatlanul kevés szó esik a zsidó hagyományban.

Pedig az egyik midrás szerint a makkabeusok felkelését éppen egy nő, nevezetesen Matitjahu kohen lánya, Júda Makkabi testvére robbantotta ki. A kohen Hanna nevű lánya ugyanis fellázadt az ellen, hogy a zsidó nőknek első éjszakájukat nem újdonsült férjükkel kellett tölteniük, hanem a megszálló görögök egyik elöljáróságával. Hanna esküvője napján azonban letépte menyasszonyi ruháját és fivéreihez fordult azzal, hogy nem hagyhatják többé Izrael lányainak ily módon történő megbecstelenítését. Júda és testvérei pedig cselekedtek, a többi pedig már jól ismert a hanukai történetekből.

Az Eid al-Banat azonban nem csak Hanna, de az összes zsidó női hős ünnepe lett. A hagyomány szerint Esztert például pont tevet hó elsején koronázták királynővé, de említeni szokás még a héber Bibliából valamiért kifelejtett Juditot, aki azzal, hogy elcsábította, majd lefejezte az ellenség hadvezérét, megmentette a zsidó népet. De ha már hanuka, akkor egy másik Hanna nevű nő története is ide tartozik, akit hét fiával együtt azért végeztek ki a görögök, mert nem voltak hajlandóak megszegni vallásuk törvényeit.

A nők ünnepének eredete mindemellett nem ismert pontosan. Annyi bizonyos, hogy a szokás Tunéziából, azon belül is Dzserba szigetéről származik, innen terjedt el Marokkóba, Algériába, Líbiába, de az ünnep Isztambul és Szaloniki zsidó közösségeinek körében is ismert volt. A hagyomány szerint Dzserba szigetére száműzték annak idején a jeruzsálemi Szentély papjait, ezért több régi szokást is megőriztek az ott elő zsidók.

Az Eid al-Banat eseményein kizárólag nők vettek részt, és ez egyben a női összetartozás, a női szolidaritás ünnepének is számított. Tunéziában a bat micvát (12 éves kort) betöltött lányok fehér ruhába öltözve járultak a rabbi elé, aki megáldotta őket azért, hogy olyan erős vezetőkké váljanak, mint Eszter, Judit és Hanna.

Majd ezt követően a lányok összegyűltek egyikük otthonában, mindenki bocsánatot kért haragosától, és ajándékokat adtak egymásnak, aminek tizedét félretették a rászorulók számára. A nők ezen a napon hagyományos süteményeket készítettek, azok a lányok pedig, akik még nem mentek férjhez, abban a reményben indultak az ünnepségre, hogy még abban az évben párt találnak maguknak.

Tunéziában egykor közel 100 ezer fős zsidó közösség élt, ma már megközelítőleg 1500 zsidó található az országban, többségük Dzserba szigetén. Izrael megalakulása után a legtöbb zsidó elhagyta az észak-afrikai arab országokat, és ezzel az Eid al-Banat hagyománya is majdnem a feledésbe merült.

Az Izraelben élő, Tunéziából, Marokkóból és más észak-afrikai országból származó zsidók közösségei azonban felélesztették a lányok ünnepét. A Tunéziai Zsidóság Világszövetsége Izraelben elnevezésű szervezet például már 15 éve rendez Eid al-Banat eseményeket 200 nő részvételével. Bár ezek a tömeges rendezvények nem egészen adják vissza az ünnep intim hangulatát, a szervezők szerint erre van szükség ahhoz, hogy nagyobb tömegek számára is ismertté válhasson ez a régi szokás. (Ynet, JTA)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp