Az 1930-as években a motorsport a nácik számára egyet jelentett a Harmadik Birodalom erejének és technológiai fölényének fitogtatásával. Amíg nem jött egy zsidó autóversenyző, aki legyőzte őket.
Adolf Hitler valóságos megszállottja volt a motorsportnak, amire nem sajnálta a pénzt. A két német autógyártó, az Auto Union és a Mercedes rengeteg támogatást kapott arra, hogy a lehető leggyorsabb, legjobb versenyautókat fejlesszék ki. Ennek meg is lett az eredménye, az 1930-as években a náci Németország uralta Európa versenypályáit, és szinte legyőzhetetlenek voltak az Ezüst Nyilaknak nevezett versenyautóikkal.
A nácik propaganda eseményeket csináltak a versenyekből, és mivel ekkor már érezhető volt, hogy ez nem csak a sportról szól, ezért sokakat nyomasztani kezdett a németek fölénye. Az amerikai Lucy Schell volt az, aki végül elhatározta, legyőzi az Ezüst Nyilakat. A tehetős családból származó Schellt korának egyik legjobb női pilótájaként tartották számon, de mint kiderült vezetőként sem volt utolsó.
A félig francia származású Schell férjével együtt átvette a francia Delahaye autógyár versenyrészlegét, és egy új csapat felépítésébe kezdtek. Az első sikert 1937-ben, a Grand Prix du Million elnevezésű versyenen beállított sebességrekorddal érték el. A Delahaye 145-ös versenyautót egy francia zsidó pilóta, René Dreyfus vezette, akit származása miatt ekkor már nem alkalmaztak a német és az olasz csapatok.
Schell és Dreyfus sikere azonban itt nem ért véget, a csúcsra igazán az 1938 április 10-én megrendezett Pau Grand Prix-n jutottak fel. Ezen a versenyen a cél a náci Ezüst Nyilak legyőzése volt, miközben az egyik Mercedes volánja mögött a németek egyik legnagyobb sztárja, Rudi Caracciola ült.
A 100 körös futamot végül az döntötte el, hogy míg Caracciola kénytelen volt megállni tankolni a táv felénél, addig a jobb fogyasztású autójának köszönhetően Dreyfus végig a pályán tudott maradni. A zsidó versenyző két perces előnnyel haladt át elsőként a célvonalon. A nácik felsőbbrendűségét jelképező Ezüst Nyilak vereséget szenvedtek egy zsidó pilótától, ami még Hitlert is felbőszítette. Franciaország viszont hősként ünnepelte Dreyfust.
Az öröm azonban nem tarthatott sokáig, hamarosan kitört a világháború, a zsidó pilóta Franciaország megszállásának idején éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, és a francia kormány tanácsára nem is tért már haza. Később csatlakozott az amerikai hadsereghez, ahol az olaszországi hadműveletek idején kihallgatóként szolgált.
Dreyfus a háború után amerikai állampolgárságot kapott, még az ’50-es évek közepéig versenyzett, majd New Yorkban nyitott egy francia éttermet. 1993-ban, 88 éves korában halt meg. (Telex)
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
