Keresem a férfit, aki elrabolt

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A Kurva, mint én hiába izraeli dokumentumfilm, Magyarországon, a Budapesti Izraeli és Zsidó Filmfesztiválon tud igazán megrázó lenni: egy magyar nőről szól, akit több mint húsz éve hurcoltak Izraelbe, és kényszerítettek prostitúcióra.

„Emberkereskedelem áldozata lettem, és segítségre van szükségem, hogy megtaláljam a férfit, aki 1997-ben elrabolt Magyarországról.”

Ezekkel a szavakkal kezdődik a Kurva, mint én című izraeli dokumentum, és már ebből a mondatból érződik, hogy igazán különös ezt a filmet a Zsidó Filmfesztiválon látni. Egyrészt, mert bár izraeli alkotók, kilencvenöt százalékban ivrit nyelven mondanak el egy történetet – csak egy-egy magyar szó és az „Az a szép, akinek a szeme kék” hangzik el magyarul –, az mégis Magyarországról, egy magyar emberről szól. Másrészt a szinte felfoghatatlan alapszituáció miatt.

Kurva, mint én

Ami nem „pusztán” annyi, hogy Yael Shachar és Sharon Yaish rendezők bemutatnak egy megrázó sorsot: egy Csilla nevű nő küzdelmét, hogy túltegye magát a múltján, amelyben elszakították a kislányától, külföldre hurcolták, testileg-lelkileg megtörték, kihasználták és bordélyházból bordélyházba adogatták, a bevett szófordulattal szemben a legkevésbé sem úgy, mint egy tárgyat – hiszen egy tárgynak nincsenek érzései, sem fájdalmai.

A Kurva, mint én ha lehet, ennél is súlyosabb helyzetből indul: Csillának magának kellene a hatóságoknak és a minisztériumnak bebizonyítania, hogy nem hazudik. Mert ha ez nem sikerül neki, azzal nemcsak azt süti rá az arctalan és szenvtelen hatóság, hogy az életét összetörő élmények érvénytelenek, hivatalosan nem létezővé pecsételtettek, de még az országból is kiutasítják. Ahol ráadásul tisztességes munkát sem tud vállalni, amíg nem kapja meg a munkavállalói engedélyt, amihez szintén arra van szüksége, hogy bizonyítsa a múltját. Amihez viszont pénz kell, ügyvédre, magándetektívre. És Csillának csak egy módot tanítottak meg a pénzkeresetre.

A Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivált idén online rendezik meg, filmjei és kísérőprogramjai internetes streamként, közvetítésként tekinthetők meg november 24. és december 6. között. További információ és részletes program: www.zsifi.org

Olyan ördögi kör ez, amibe már belegondolni is nehéz és nyomasztó. De a Kurva, mint én főszereplőjével, Csillával olyan emberre bukkantak a rendezők, aki nemcsak, hogy képes őszintén beszámolni a saját történetéről a kamera előtt, de ezt még derűvel, intelligensen, mélyen emberi nyíltsággal is teszi, ráadásul minden önsajnálat nélkül; amire egyébként minden oka meglenne, de nélküle mégis sokkal közelebb enged magához a film, hiszen így nemcsak egyféle érzelmet – az együttérző sajnálkozást – kínálja fel befogadói attitűdként.

Kurva, mint én

Csilla olyan főszereplő, aki önmagában feleslegessé tesz minden további megszólalót – szakértőket, narrátorokat és így tovább –, mert tulajdonképpen minden fontosat elmond. Arról, hogy minden férfi, aki prostituáltat vesz igénybe, gyakorlatilag nemi erőszakot követ el. Arról, hogy ebbe vélhetően a legtöbben bele sem gondolnak, például az a férfi sem, akinek a szavaiból a film címét választották, és aki Csilla önérzetes szavait hallva arról, hogy ő nem egy szabadon használható test, megszeppent, és azt mondta, „nem hitte, hogy van olyan kurva, mint én”. De a főszereplő közben folyton ki is igazítja magát: hogy aki a leginkább erőszakot követ el rajta – az talán mégis ő, saját maga.

A film tehát két kálváriáról beszél egyszerre. Egyrészt a múltéról, ami valójában nem múlt, hanem a jelen, mert „a prostitúció is függőség” – jelenti ki Csilla, ahogy mindig, metsző őszinteséggel. (És már az is hatalmas szó, hogy ebbe a függőségből eredő ördögi körbe beengedett egy kamerát, amely így olyasmit rögzíthetett, amire kevésszer van alkalom, pedig az életben annál többször van rá példa.)

A másik kálvária pedig „a hivatal packázásairól” szól, a bizonyítási eljárásról, a nyomozásról, amit az újra csak magára hagyott, újra csak segítség nélkül boldogulni kényszerülő Csillának kell elintéznie. És emiatt a szál miatt a film néha olyan, mint egy vérfagyasztó kémfilm, ahogyan a főszereplő és a magánnyomozó rejtett kamerával, ruha alá rögzített hangfelvevővel találkoznak Csilla korábbi életének egy fontos alakjával, és próbálnak meg belőle kiszedni valamit a múltról, ami hasznos lehet a jövő szempontjából.

Olyan súlyt mutat meg a Kurva, mint én, ami kétszeresen nehezedik Csilla vállára – az egyiket innen, a másikat onnan nyomja, miközben még azt is nehéz elképzelni, egyesével milyen terhet jelenthetnek. De Csilla háta van annyira egyenes még így is, a film pedig van annyira érzékeny, hogy ne a szenvedésre emlékezzünk belőle. Hanem a reményre.

Kurva, mint én

Izraeli dokumentumfilm

Vetítési időpontok és jegyvásárlás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp