Az ortodox fiúk jobban ki vannak szolgáltatva a szexuális erőszaktevőknek, mint a világiak

Debbie Gross 28 éve álmodta meg, hogy krízisközpontot szeretne alapítani a szexuális erőszak áldozatainak az ortodox zsidó közösségben. Azóta a haredi zsidók által is elismert szervezetet épített fel Jeruzsálemben. Szerinte az ortodoxok nagyot léptek előre a tudatosság és az önvédelem terén az elmúlt évtizedekben, de ehhez fontos volt a kultúrájukat tiszteletben tartani, és meg kellett találni velük a közös nyelvet.

Nemrég egy 18 éves, ortodox családban élő jeruzsálemi lány névtelenül hívta a szexuális zaklatásra fenntartott segélyvonalat. A lány azt mondta, az apja épp molesztálja a 10 éves húgát.

Az ortodox nők és gyerekek számára fenntartott krízisközpont, a Tahel felkereste az anyát és bekísérte őt és két gyermekét a rendőrségre. Az apát letartóztatták, elítélték és börtönbe küldték.

Egy másik esetben három 20-as éveiben járó ortodox férfi kereste meg a Tahelt, mivel egy jeruzsálemi pszichológus átalakító terápiát javasolt nekik homoszexuális vonzódásuk miatt, és mind érzelmileg, mind szexuálisan, mind pedig anyagilag bántalmazta és kihasználta őket.

Debbie Gross

„Ezt az ügyet lezárta volna a rendőrség, de mi nem hagytuk annyiban. Most az illető börtönben van”, mondta Debbie Gross, a Tahel alapítója.

A 64 éves Gross 1993-as alapítása óta vezeti a központot, amikor még a mainál is nagyobb tabunak számított szexuális visszaélésekről beszélni az ortodox közösségekben, írja a jta.org.

„Az első évemet azzal töltöttem, hogy rabbiról rabbira jártam, akik nyilvánosan sosem ismerték volna el, hogy vannak ilyen esetek”, mondta Gross. „Sokáig tartott, amíg az ortodox közösségek szembesültek ezekkel a kérdésekkel, mivel úgy gondolták, nem szabad rosszat mondani a vallásos zsidókról, ez szentségtörésnek számított a szemükben.”

A Tahel ma már nem csak segélyvonalat tart fenn nőknek és gyerekeknek, hanem elkíséri őket a rendőrségre, kórházakba, végigmegy velük a jogi eljáráson. Ráadásul érzékenyítő programokat tartanak a haredi iskolákban, hogy megelőzzék az abúzust.

„Olyan nyelvet használunk, ami ismerős ezeknek a gyerekeknek, nem tesszük ki őket semmi olyannak, amit tilt ez a kultúra”, mondja Gross, aki más hagyományos közösségben, például Dél-Afrikában és Ausztrália kelet-indiai bevándorlói között, is indított szexuális abúzusról szóló programokat a helyieknek.

A haredi közösségben sosem használják a szexuális zaklatás kifejezést.

„Inkább azt mondjuk nekik, hogy nem minden ember kedves és jó, ezért az egy micva, hogy megvédjuk magunkat”, magyarázza.

Gross New Yorkban született és New England-ben nőtt fel. 1978-ban vándorolt ki Izraelbe, és a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult.

1992-ben álmodta meg a Tahelt két másik nővel együtt, miután mindannyiuk sok rossz tapasztalatot szerzett Jeruzsálem ortodox negyedében. A világi segélyközpontokat a vallásos zsidók szinte sosem keresték fel. Ezek a nők úgy gondolták, másfajta megközelítésre van szükségük az ortodox embereknek.

Vallásközi összefogás a szexuális erőszak ellen

„A haredi nők attól félnek, hogy a közösség megszégyeníti őket, és hogy nehezebben fognak párt találni, ha kiderül az igazság, mivel senki sem szereti a problémás családokat. Mielőtt megnyitottuk a központunkat mindenki azt gondolta, hogy a rendes zsidó férfiak sosem bántják a feleségüket”, mondja Gross.

A szexuális erőszak nagyjából ugyanannyi embert érint a vallásos és a nem vallásos izraeliek között, de vannak fontos különbségek Gross szerint. Az ortodox zsidók nehezebben kérnek külső segítséget, különösen a rendőrségtől. Az ortodox fiúk is nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a szekuláris világban, ráadásul a haredi társadalomban sokkal több alkalmuk van a férfiaknak arra, hogy egyedül maradjanak fiatal fiúkkal.

„A munkánk jelentős részét teszi ki az, hogy meggyőzzük az embereket arról, hogy menjenek el a rendőrségre”, mondja Gross.

A szexuális erőszakot az esetek háromnegyed részében az áldozatok ismerősei vagy rokonai követik el mind a vallásos, mind a szekuláris izraeliek között.

Amióta a Tahel létezik, a helyzet rosszabb lett Gross szerint, ám az emberek legalább tudatosabbá kezdenek válni.

„Beengednek minket az iskolákba és nagyon komolyan veszik ezt a kérdést. A rabbik is egyre gyakrabban jelentik az ilyen eseteket. A haredi közösség többet fejlődött ezen a téren, mint a társadalom egésze”, mesélte Gross, aki 2020-ban Bonei Zion díjat kapott a közösségért végzett munkájáért.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp