71 évvel később találkoztak újra a holokauszt túlélők egy jom kippuri Zoom imádságon

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Ruth Brandspiegel egy New Jersey-i online szertartáson hallotta meg gyerekkori barátjának, Sasha Eisenbergnek a nevét. Néhány nappal később találkoztak és felidézték a két család barátságának emlékét.

Egymásra találásukat kivételes csodának tartja az USA-ban élő holokauszt túlélő Ruth Brandspiegel és az izraeli “Sasha” Eisenberg, és azt, hogy minderre a judaizmus legszentebb napján kerülhetett sor egy online szertartásnak köszönhetően.

Évtizedekkel ezelőtt ugyanabban a lengyel városban éltek a családjaik, majd a Szovjetúnióba menekültek a nácik elől. Itt különböző szibériai munkatáborokba küldték őket, az egyikben született meg Eisenberg. Később egy menekülteknek fenntartott táborban találkoztak Ausztriában, ahol Ruth és Sasha jó barátok lettek. Itt látták egymást utoljára 1949-ben, ezután teljesen szem elől tévesztették egymást, írja a Times of Israel.

A két család az osztrák táborban 1948-ban

Több mint 70 évvel később a Philadelphiában élő Brandspiegel, ismerős névre lett figyelmes egy jom kipuri szertartáson.

„Felkaptam a fejem a Sasha névre. Mert Eisenbergből sok van, de Sasha Eisenbergből azért nem! Hogy lehetséges ez?”, mesélte.

Az est után az asszony felhívta a fiát, Larry Brandspiegelt, aki a zsinagóga kántora is egyben, és megkérte, nézzen utána az illetőnek.

„A fiam nem akart hinni nekem, de én erősködtem”, emlékszik vissza.

Néhány telefonhívás után Larry jó hírrel tért vissza az anyjához: kiderült, hogy valóban a régi család barát volt ott a szertartáson.

Sasha, Larry és Ruth

„Fogalmam sem volt arról, hogy Regina Amerikában van!”, mesélte a 79 éves Eisenberg, aki az asszony gyerekkori nevét használta, amelyet akkor változtatott Ruth-ra, amikor az USA-ba költözött. „70 évvel ezelőtt láttuk egymást, még gyerekek voltunk. Mi más lenne ez, mint egy isteni csoda, az ember nem képes ilyesmire!”

Brandspiegel 1936-ban született Ciechanów-ban. A családja a nácik elől Ukrajnába menekült, majd innen egy szibériai munkatáborba kerültek. A háború után rövid időre visszatértek Lengyelországba, de egy zsidó szervezet segítségével az ausztriai menekült táborba kerültek 1946-ban. A két család, amely ugyanabból a városból származott, itt barátkozott össze egymással.

Eisenbergék a 30-as évek végén hagyták el a szülővárosukat, és végül ők is szibériai munkatárborokban kötöttek ki, majd visszmentek Lengyelországba és innen az osztrák menekülttáborba.

„Hát persze, hogy egy család lettünk”, mondja a 83 éves Brandspiegel. „Mishpacha”, említi a héber kifejezést a családra.

Eisenbergék később Izraelbe mentek, ahol egy kibucban éltek. 1964-ben költöztek Brooklynba. Sasha napközben egy gyárban takarított, közben fejlesztette at angolul tudását és építésznek, valamint gépészmérnöknek tanult.

Ruth és Larry a szukoti sátorban 71 év után újra találkoznak

Ezalatt a Brandspiegel család Philadelphiába költözött 1952-ben. Ruth itt járt középiskolába, majd könyvelőként dolgozott, mielőtt 1957-ben férjhez ment.

Tehát a két elveszettnek hitt barát nagyjából 100 kilométerre élt egymástól hosszú évtizedekig. Egészen idén október 3-ig. Ekkor ugyanis Brandspiegel fia egy kis találkozót szervezett a saját otthonában egy szukoti sátor alatt. A két régi barát – megtartva a járvány miatt szükséges távolságot – órákon át beszélgetett, fotókat nézegetett. Végül mindketten örömkönnyekben törtek ki.

„Milyen kár, hogy annyi éven át nem tudtuk egymást megölelni”, mondta Brandspiegel. „De erre sosem számítottam, és annyi örömet adott nekem, hogy most csak sírni tudok. Sasha, soha nem felejtem el ezt a pillanatot.”

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp