A bejrúti robbantás 98 éves áldozata a cionizmus régi támogatója volt

Lady Cochrane különleges életéről kevesen tudnak, holott a családja komolyan támogatta a fiatal zsidó állam létrejöttét, de azt is homály fedi, hogy libanoni állampolgárként milyen nehezen tudott érvényt szerezni Izraelben lévő tulajdonjogának.

Belehalt a sérüléseibe egy 98 éves asszony, miután az elmúlt hónapban robbantás történt Bejrút egyik kikötőjében. Az idős nő a Közel-Kelet egyedi figurája volt – közeli kapcsolatban állt például Izrael korábbi elnökével, Chaim Herzoggal, a brit zsidó közösséggel és a korai cionista mozgalommal.

Lady Cochrane Yvonne Sursock néven született, és a libanoni high society nagyasszonyának tartották. Sir Desmond Cochrane, Írország bejrúti nagykövetének özvegye volt, és az előkelő Sursock Palotában lakott Bejrút keresztény negyedében.

Lady Cochrane

A palota, amely évtizedek óta volt a Sursock arisztokrata család otthona, súlyosan megrongálódott a robbanás során, amelyben 190 ember vesztette életét és több ezren sebesültek meg.

A palota tíz éve nyitotta meg a kapuit a nyilvánosság előtt, miután 20 évig folyt a felújítása a libanoni polgárháborút követően.

Lady Cochrane családja, a Sursock klán azonban jóval korábban is fontos szerepet játszott a Közel-Kelet történelmének alakításában. Yvonne Sursock Nápolyban született 1922-ben. Édesapja, Alfred Bey Sursock óriási területeket birtokolt azon a tájon, ahol később létrejött Izrael állama. Az övé volt többek között a Jezrael Völgy nagyrésze, Nyugat-Galilea, Haifa és Jaffa. 1870-ben kezdte el felvásárolni ezeket a környékeket a török kormánytól.

1891-ben cionista aktivisták keresték meg a Sursock családot, hogy tárgyaljanak velük a földvásárlásokról. A család egymás után adta el a birtokában lévő területeket olyan cionista vezetőknek, mint Joshua Hankin, Laurence Oliphant, Arthur Ruppin, a Zsidó Nemzeti Alap és a Cionista Világszövetség.

Mindennek pedig az volt az oka, hogy másokkal ellentétben a Sursock család szimpatizált a korai cionistákkal és segítette őket a földszerzésben.

Ám annak ellenére, hogy sok területet eladtak, a családnak még számos birtoka maradt, amikor megalakult az új zsidó állam. 1950-ben, két évvel Izrael megalapítása után azonban Lady Cochrane hosszas jogi csatározásba keveredett annak érdekében, hogy elismerjék a család Izraelben lévő tulajdonait.

Ugyanis a birtokától távol élő tulajdonosokra vonatkozó 1950-es törvény értelmében állandóan elutasították az ez iránti igényét, és az Izraeli Fejlesztési Hatóság egyszerűen rátette a kezét a Sursock tulajdonra.

Lady Cochrane ekkor a brit zsidó közösséghez fordult, emlékeztetve őket arra, hogy a családja mennyit tett a cionista mozgalomért.

De sajnos a fiatal zsidó állam nem akart precedenst teremteni azzal, hogy kompenzál egy libanoni állampolgárt. Ezért az 1960-as évek végén Lady Cochrane Chaim Herzoghoz fordult, ám Lady Cochrane magas szintű kapcsolatai ellenére még 20 évig nem sikerült érvényt szereznie a kérésének.

Végül 1980-ban Herzog a bíróság előtt érvelt azzal, hogy Lady Cochrane nem egyszerűen egy ellenséges arab ország állampolgára, hanem olasz és ír nemzetiségű is, és hogy diplomáciai céllal tartózkodik Libanonban. Így végül a bíróság Lady Cochrane javára döntött, és megítélték neki a földekért járó kompenzációt.

Chaim Herzog

Nem volt szó hatalmas összegről, Yvonne Sursock inkább azért ragaszkodott ehhez az ítélethez, hogy elismerjék a családja a cionista mozgalomért tett erőfeszítéseit.

A dolog pikantériája, hogy Lady Cochrane egyik fia, Sir Roderick Cochrane megegyezett Chaim Herzog ügyvédi irodájával, hogy az ügyhöz kapcsolódó összes iratot átadja a Chaim Herzog alapítványnak.

Herzog fia, Isaac, aki most a Zsidó Ügynökséget vezeti, elmondta a történetet először megíró Globe-nak, hogy az apja nagyon aggódott az ügy cionista vonatkozásai miatt. Erős igazságérzete volt, és azt gondolta, a bírósági kompenzáció az egyetlen módja annak, hogy fátylat borítsanak erre a kínos ügyre és kifejezzék köszönetüket, amiért a Sursock család annyi földet adott el a földet-visszaigénylő zsidóknak annak idején.

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp