Erkölcstelen zsidó összeesküvést láttak a szépségversenyekben az 1920-as években

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Hogyan született meg a modern női szépségeszmény, az ideális test, és miképpen alakultak ki azok az elvárások és kihívások, amelyeknek a mai nők is igyekeznek megfelelni? Czingel Szilvia A női test alakváltozatai 1880-1945 című új könyvében  többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A második világháborút megelőző hatvanöt év döntő hatással volt a női testkultúrára. A folyamat egyik csúcspontját az 1920-as évek jelentették, amikor a női sziluett teljesen átalakult, és megszületett a mai értelemben vett modern női test. A fűzőviselés évszázados divatja után egyszerre csak láthatóvá vált a láb, sőt a comb is, divatba jött a rövid bubifrizura és a fogyókúra. A nők ismerkedni kezdtek a modern fehérneműk típusaival, és megjelentek a strandokon, ahol szigorú fürdőruha-viseletben ugyan, de már a vízbe is bemerészkedhettek. Népszerűvé vált körükben a sport, ajkukon megjelent a rúzs, a merészebbek körmén pedig vörös körömlakk virított.

Czingel Szilvia új könyvében azt vizsgálja, hogy az 1880-1945 közötti időszakban lezajló óriási társadalmi és kulturális változások – mint a két világháború, a nők tömeges munkába állása, a fokozódó iparosodás, a szecesszió vagy épp a jazzkorszak – hogyan hatottak a női testkultúrára. A korszakban a nők egyszerre ütköztek falakba és megengedő gesztusokba, amelynek következtében valódi “testőrület” bontakozott ki. Mindehhez hozzájárultak azok az elementáris hatással bíró női szépségversenyek is, amelyeknek győztesei követendő mintává váltak a fiatal lányok tömegei számára.

A női test alakváltozatai megmutatja, hogyan született meg a modern női szépségeszmény, az ideális test, és miképpen alakultak ki azok az elvárások és kihívások, amelyeknek a mai nők is igyekeznek megfelelni.

A női test alakváltozatai 1880-1945 (Czingel Szilvia)

A második világháborút megelőző hatvanöt év döntő hatással volt a női testkultúrára. A folyamat egyik csúcspontját az 1920-as évek jelentették, amikor a női sziluett teljesen átalakult, és megszületett a mai értelemben vett modern női test. A fűzőviselés évszázados divatja után egyszerre csak láthatóvá vált a láb, sőt a comb is, divatba jött a rövid bubifrizura és a fogyókúra.

Részlet a könyvből

 Szép lány, kár hogy zsidó

Simon Böske életének esettanulmánya, aki 1929-ben megnyerte az első Miss Hungária választást, és ugyanebben az évben a Miss Európa címet is rengeteg lehetőséget ad arra, hogy a kor szépségkultuszát és a modern nő fogalmának kialakulását körbejárjuk, valamint azt a politikai ideológiát, amit ez az „ártatlannak” tűnő szépségkirálynő választás megmutatott.

Az új nőideál megítélésében a konzervatív női közösségek igen aktívak voltak. A modern nőt igyekeztek ideológiai alapon megítélni és a zsidósághoz kötni.

Mivel a Színházi Élet, amiről köztudott volt hogy főszerkesztője zsidó, jelentette és szervezte meg az összes szépségéversenyt, így kapva jött az alkalom, hogy a versenyekből antiszemita megnyilvánulások sora kerekedjen ki.

Az öltözködés, a szépségápolás és a divat kapcsán igen konzervatív álláspontot képviselt Ferenczi Jolán,  aki 1926. májusban népművészeti ruhákat áruló üzlete kirakatában megjelenő felhívása sajtóvitát generált:[1] Ferenczi ezer olyan nő aláírását tervezte összegyűjteni, akik – a nők védelmében, a nők jó hírének fenntartása érdekében – helytelenítik a nők dohányzását, a rúzs és a púder erős használatát, a bubifrizurát és a modern öltözködést.[2] A hölgy elutasított mindent, ami Párizsból jött, ami modern, ami nem magyar, amit erős antiszemitizmusa valamiféle zsidó hatásnak vélt, ami meghamisítja a magyar néplélek igazi arcát.  Nem rejtette véka alá azt sem, hogy mit gondol a szépségkirálynő választásokról.

Ferenczi Jolánt idézzük:

„Életemben más célom nem volt, mint megismertessem a külfölddel a magyar népi viseletet. Nem állhatom hát szó nélkül ezeket a mindenképpen magyartalan megnyilatkozásokat. Ne párizsi modellokra aggatott magyar-motívumokban lássuk a magyarruha újraélesztését. […] Ez a szüreti mulatság ruha – mutat rá a szépségkirálynő képére – nem magyaros. Sokkal többre becsüli a nép a nemzeti színeit, semhogy ruhadísznek használja őket. Ez tipikus megnyilatkozása a városi ízléstelenségnek, amellett, hogy meg is hamisítja a magyar néplélek igazi arcát.”[3]

Az elvárt konzervatív nőkép azonban végérvényesen elköszönt, és nem tudta megfékezni bármennyire is szerette volna, a szélsebesen Budapestet is meghódító „modern nő” megjelenését.

Strandszépségverseny, 1930 körül
Fotó: Fortepan/AR

1929-ben már egy egészen más nőtípus jelent meg a kifutókon és a szépségverenyeken, a magazinok címlapján, olyan aki bubifrizurát hordott, vérvörösre lakozta a körmét, rúzsos volt a szája, cigarettázott, a szoknyája már nem volt bokáig érő, alakja nádszál vékony volt, teniszezett és sportolt, és még autót vagy épp motort is vezetett. Ezt a nőtípust nehezen tudták tisztességes családanyának és a férjét “kiszolgáló” és ezzel párhuzamosan, nemzeti kulturális testnek tekinteni. A tendenciák viszont efelé a nőtípus felé haladtak és a szépségkirálynő választás műfajának rövid története ellenére végérvényesen ők lettek a győztesek.

A modern nő megjelenése fenekestül forgatta fel a feudális jellegű női szerepeket és a nőkről alkotott és elvárt nomarendszereket. Az 1920-as évek elejétől megjelenő új őrület, az Amerikából Európába importált, Magyarországra Franciaországból megérkező szépségkirálynő választás műfaja, ami elementáris erővel hatott a magyar úri lányokra is. Ezekre a nőisséget erősen megreformáló „forradalmakra” a férfiak sem voltak felkészülve, bár kétség kívül a haszonélvezői mégis csak ők voltak. Az örökösen fogyókúrázó, haját hirtelen levágató bubifrizurával tündöklő, cigarettázó új női ideál lassan ugyan, de „elfogadható” jelenséggé nőtte ki magát a férfiak szemében is.

De kik voltak akkor azok a lányok, akik megrohamozták a szépségversenyeket? Úgy tűnik, hogy az alsó, a közép és felső középréteg lányaira hatott erősen a szépségkirálynő választás, a strandszépe versenyek vagy épp a manökenség műfaja, ezen belül nagyszámban a zsidó származású lányokra. Feltűnő és érdekes, hogy a divatfotózás, a szépségipari fogyasztói kultúra területén, valamint a szépségversenyek részeseiként, a zsidó nők aránytalanul felülreprezentáltak voltak.

Simon Böske és néhány vetélytársa

Ebbe a sorba tartozott Simon Böske vagy Gál Júlia szépségkirálynők személye is, akik egyrészt komoly zsidó nevelésben részesültek, mégis  elfogadták  azokat a divatos normákat, amelyek a kor “modern ” nő ideálját jellemezték. Szakítottak az ortodox zsidó hagyományokkal, amelyek szigorúan megszabták a nők viselkedését. Úgy véljük, hogy ez nem az emancipáció jegyében történt elsősorban, hanem a többségi társadalomhoz való beilleszkedés végett.

Ez a jelenség viszont jó ok volt arra, hogy a jobboldali nacionalista közhangulat erkölcstelen zsidó összeesküvést lásson benne, és megkérdőjelezze azt, hogy egy zsidó nő képviselhesse a „magyar szépséget”. Az erkölcstelen „néma vonulásra” pedig jóerkölcsú keresztény család semmiképp nem engedheti el lányát.

[1] Ferenczi Jolán egy nagyon korai időszakban alapított és hosszú ideig fennálló kereskedelmi vállalkozást működtetett, üzletét 1907-ben indította, és haláláig, 1961-ig vezette.

[2] Lackner – Tasnádi 2019. 193-239.

[3] Magyarország 1935. 6. 10 szám. 5.

 

A szerzőről:

Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve jelent meg: a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért, amelyet a Gólem Színház állított színpadra. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytellingkurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp