Mi köze az izraeli himnusznak Petőfihez és a szélsőjobbos Kárpátia zenekarhoz?

Egy dallam története, amely egy igen kalandos utat tett meg addig, mire a Földközi-tenger medencéjének egyik sarkából Magyarországot is érintve eljutott a másik sarkáig.

A Kárpátia elnevezésű nemzeti rockzenekar rajongói közül valószínűleg nem sokan tudnak arról, hogy amikor az együttes Felvidéki táj című szerzeményét hallgatják, akkor tulajdonképpen az izraeli himnusz dallamaira bólogatnak közepes tempóban. Hogy mindez hogyan lehetséges, arról Nyáry Krisztián osztott meg egy történetet a Facebook-oldalán a hamarosan megjelenő Általad nyert szép hazát – a Himnusz és a himnuszok kalandos élete című könyvéből.

Az izraeli himnusz, a Hatikva (A remény) története egészen 1878-ig nyúlig vissza. Ekkor írta meg ugyanis a mai Románia területén található Jászvásár zsidó negyedében Naftali Herz Imber Tikvateinu (Reményünk) című versét. A Tikvateinu a héber nyelven kiadott Barkai‎ (Hajnalcsillag) című verseskötetben szerepelt először, amelyet Imber egy Szentföldi látogatás tiszteletére adott ki.

Tíz évvel később a moldáviai származású Smuel Kohen testvérétől ajándékba kapta meg a Barkai című verseskötetet. Kohen akkor már kivándorolt az Oszmán Birodalom részét képező Izrael földjére és a csak nemrég létrejött Rison Lecion településen élt, ahol földművesként dolgozott. A hobbiénekes Kohent megragadták a Tikvaténu sorai, és elhatározta, hogy két versszakát megzenésíti.

A dallamot ehhez a Carul cu boi című román–moldáv népdalból kölcsönözte. Így született meg a szövegben némi változtatással a ma ismert izraeli himnusz. A Hatikva hamar népszerűvé vált a szentföldi zsidó bevándorlók és a cionista mozgalom körében. Hangfelvétel őrzi, amint 1945-ben, a bergen-belseni haláltábor felszabadítása után a különböző országokból származó foglyok közösen éneklik. Majd az 1948-ban létrejött Izrael állam himnusza lett, bár az erről szóló törtvényt csak 2004-ban fogadták el.

Az izraeli himnusz tehát egy román-moldáv dal felhasználásával született, de ez egyáltalán nem indokolja, hogy egy magyar szélsőjobbos zenekar is erre a dallamra írja szerzeményét. Nyáry Krisztián azonban utánajárt a melódia eredetének, és egy egészen érdekes utat bejárt dallamra bukkant.

A dallam első kottája Giuseppino del Biado 17. századi torinói zeneszerző La Mantovana című dalához készült. Valószínűleg innen terjedhetett el a zenekedvelő kelet-európai nemesi udvarokban. A dallam adaptációja megjelenik többek között Bedřich Smetana cseh zeneszerző 1874–79 között komponált Bohemia, Má Vlast című szimfonikus költeményében, csakúgy mint a román Luncile s-au Deșteptat, a lengyel Pod Krakowem című népdalokban, vagy a cseh Kočka leze dírou és a szlovén Čuk se je oženil című gyermekdalokban.

Sőt, még jóval a Kárpátia előtt egy magyar szerzeményben is. Szentirmay Elemér magyar nótaszerző 1866-ban írt Szerelem Dalok című gyűjteményének egyik darabja Petőfi Sándor Tíz pár csókot egy végből című megzenésített verse ugyanis ugyanerre a dallamvariációra épül. Szentirmay ráadásul a melódiát Egressy Samu Keresetlen csárdás című műve alapján szerezte.

És ha ez még nem lett volna elég, Nyáry egy újabb csavart hoz a történetbe. Eszerint a dallam eredetileg a spanyolországi Toledóból származik, és az 1492-ben elüldözött zsidók vitték el magukkal Torinóba az ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallamot. Az eredetként megjelölt Harmatáldás néven ismert zsidó imádságot valamikor 1400 körül Toledóban zenésítették meg először.

Így jutott el a dallam a mediterrán régió egyik felén élő zsidóktól, itáliai és közép-európai közvetítéssel egészen a Földközi-tenger másik végében található Izraelig. De ez még mindig nem ad választ arra a már kínzó kérdésre, hogy egy ilyen dallamot miért használ fel egy nemzeti rockot játszó zenekar?

A megoldás szerint a dallam immáron izraeli himnuszként az 1960-as években kezdett népszerűvé válni egyes német keresztény közösségek körében. Innen jutott el a ’70–es, ’80-as években Magyarországra, ahol katolikus, majd protestáns közösségek – többnyire gitáron kísért – énekeként lett ismert. A Kárpátia rajongói pedig ugyanerre a dallamra énekelhetik boldogan, hogy:

„És csak nézem a felleget, Nézem azt a hegyet, Amit Trianonból senki nem nézhetett!”