Bari Weiss főként az antiszemitizmussal és a zsidók helyzetével foglalkozik újságíróként. Szerinte a New York Times mára olyan hellyé vált, ahol az intellektuális kíváncsiság és a kockázatvállalás tehertételnek számít.
A New York Times véleménycikkírója, szerkesztője volt az utóbbi években Bari Weiss, aki sokat írt a zsidókról és az antiszemitizmusról, ám a helyzete tarthatatlanná vált a lapnál az utóbbi időben, miután folyamatos támadásnak volt kitéve a személye a kollégái között.
Lemondó levelében Weiss azt írta, hogy a New York Times mára olyan hellyé vált, ahol az intellektuális kíváncsiság és a kockázatvállalás tehertételnek számít. Személye állandó zaklatásnak volt kitéve azon kollégák által, akik nem értettek egyet a nézeteivel.
„Nácinak és rasszistának hívtak. Állandóan kritizáltak azért, ahogy a zsidókról írok. És támadások érték az ellenséges kollégák részéről azokat is, akik kedvesek maradtak velem. Nyíltan szidtak a cég üzenőfelületein… Nem vagyok jogász. De azt tudom, hogy ez így nincs rendjén.”
Weiss lemondása része egy nagyobb átalakulási hullámnak a Times vélemény rovatában, amely múlt hónapban kezdődött, amikor Tom Cotton republikánus arkansasi szenátor cikkét közölte a lap. Cotton arról írt, hogy katonai választ kellene adni a faji megkülönböztetés elleni tüntetésre. A cikk a szerkesztőségben rendkívül nagy felháborodást váltott ki, és végül le kellett mondania James Bennet-nek, a vélemény rovat vezetőjének, aki elismerte, hogy nem olvasta el a cikket közlés előtt, írja a jta.org.
Bennet korábban azért küzdött, hogy konzervatív hangokat is jelentessenek meg a Times-ban. Weiss is közéjük tartozott, akinek a helyzete tovább romlott Bennet távozása után.
A Times egy másik szerkesztője, Katie Kingsbury úgy reagált Weiss távozására, hogy a lapnak továbbra is célja, hogy különböző nézőpontoknak adjon helyt a lapban.
Weiss 2018-ban kezdett el dolgozni a Times-nál, és az antiszemitizmussal, Izraellel, a MeToo-val és a politikai korrektséggel kapcsolatos cikkeivel hívta fel magára a figyelmet. Sokat írt a progresszívek képmutatásáról, véleményéért egyesek kedvelték, mások viszont támadták. Az egyik legtontosabb állítása az volt, hogy a fiatal progresszívek a szabad véleménynyilvánítás helyett a tiltás kultúráját akarják bevezetni.
Úgy vélte, hogy a New York Times-on belül is két generáció küzd egymással. A régiek a klasszikus libertárius értékekben hisznek, az újak viszont azt tartják fontosnak, hogy az emberek érzelmileg és pszichológiailag is biztonságban érezhessék magukat még akkor is, ha ez a szabad véleménynyilvánítás kárára megy.
Ezen a héten 150 másik értelmiségivel együtt Weiss is aláírt egy nyilvános levelet, amelyben a nyílt vita és a gondolatok szabad megosztása mellett tették le a voksukat, amely nélkül szerintük nincs liberális társadalom.
Weiss arról is írt felmondó levelében, hogy a Times már nem mer kritikus hangokat közzétenni. „Azokkal a véleménycikkekkel, amelyeket két éve még könnyedén megjelentett a lap, ma nagy bajba kerülhet egy szerkesztő vagy a szerző. Nem jelentetik meg az olyan írásokat, ahol komolyan felmerül, hogy a közösségi médiában vagy a szerkesztőségben felháborodást fog kiváltani.”
Weiss kritizálta azt is, ahogy számos cikket kezelnek a szerkesztőségben, és ez sokszor érinti a zsidó tematikájú írásokat is.
Weiss sokszor bírálta például azokat a progresszív rendezvényeket, amelyek megtiltották a zsidóknak, hogy cionistaként jellemezzék saját magukat. Írt arról a chicagói leszbikus rally-ról is, ahonnan kitiltották azokat a zsidókat, akik Dávid csillagos bannereket vittek magukkal, mondván, hogy az esemény anticionista és palesztinpárti.
„Aggasztónak tartom, hogy az olyan progresszív események, mint a Nők Menete és a Chicago Dyke Menete, arra kényszerítik a zsidókat, hogy adják fel zsidó vagy Izrael-párti identitásukat ahhoz, hogy „jó” progresszívek tudjanak lenni”, mondta még 2018-ban a jta.org-nak.
Weiss korábban a The Wall Street Journal-nál dolgozott, ahol hasonló konfliktusokkal szembesült. Előtte a zsidó Tabletnek volt a munkatársa.
„Nem tudok már véleménycikket írni, mert mindenhol falakba ütközöm. A cikkeim mind a Trump-pártiak, mind a Trump-ellenesek számára is túl kritikusak.”
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
