Zsidó származása miatt sokáig nem dolgozhatott egyetemen a világhírű orientalista

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

170 éve született Goldziher Ignác , az iszlám kiemelkedő kutatója 1850. június 22-én. Goldziher tanulmányozta az arab és a héber kultúrát, munkássága az iszlám kultúrtörténet csaknem minden területére kiterjedt.

Apja Goldziher Adolf kereskedő volt. Gimnáziumi tanulmányait a székesfehérvári cisztereknél végezte, de 16 éves korától Vámbéry Ármin tanítványa volt.

Vámbéry Ármin és Ballagi Mór támogatásával már tizenhat évesen törököt és fárszi nyelvet tanult a budapesti egyetem bölcsészkarán, az arabot szinte autodidaktaként sajátította el, később oroszul és szanszkrit nyelven is megtanult.

Felső tanulmányait Berlinben és Lipcsében folytatta; itt szerzett bölcsészdoktori oklevelet.

Itthon 22 évesen egyetemi magántanárnak habilitálták. 1873–74-ben báró Eötvös József kultuszminiszter jóvoltából állami ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt tanulmányúton.

Fiatal kora ellenére már ekkor a legnagyobb tudományos tekintélyek között emlegették, az egész világ orientalistái ismerték a nevét, de a Múlt-Kor történelmi portál szerint idehaza zsidó származása miatt nem kapta meg sokáig az egyetemi katedrát.

A világhírű tudós kénytelen volt hivatalnokként dolgozni, 1876-től harminc éven át a budapesti izraelita hitközségnél volt titkár, és csak 1894-ben lett a Budapesti Tudományegyetem sémi filológiai tanszékének rendes tanára. A hitközségnél elsősorban az iskolaügyek terén tevékenykedett, az Országos Rabbiképző Intézetnek 1900-ban lett óraadó tanára.

Fő kutatási területe a sémi filológia és irodalomtörténet, valamint a mohamedán vallás története volt, munkássága az iszlám kultúrtörténet csaknem minden területére kiterjedt. Elsőként vizsgálta e világvallás kialakulását történeti fejlődésében, őt tekinthetjük a modern kritikai iszlámkutatás egyik megalapozójának.

Csak huszonegy éves volt, amikor 1871-ben levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1892-ben lett a tudományos testület rendes tagja, 1910-ben a nyelv-és irodalomtörténeti osztály elnöke, e tisztségről 1919-ben az ellene irányuló antiszemita támadások miatt lemondott. Az orientalisták 1889-es stockholmi nagygyűlésén nagy aranyéremmel tüntették ki.

Szülőháza Székesfehérváron

Tiszteletbeli tagja volt a berlini, göttingeni, szentpétervári, amszterdami, koppenhágai akadémiának, számos egyetem avatta díszdoktorrá. A külföldi oktatási intézmények által neki felkínált katedrákat mindig szerényen elhárította, mert a Budapesti Tudományegyetemen szeretett volna tanítani.

Goldziher Ignác 1921. november 14-én halt meg Budapesten.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp