“Én büszke vagyok azokra az izraeliekre, akik szombaton kimentek az utcára, és büszke vagyok azokra a palesztinokra, akik mindezt látván ki merik mondani: „hiszek Izrael létezéshez való jogában, ahogy az izraeliek jóságában is”.
Szombaton több ezer izraeli tüntetett a ciszjordániai területek Izraelhez csatolása ellen, és a palesztin identitástudatú emberek jogaiért. Egy új közvéleménykutatás szerint több izraeli ellenzi, mint amennyi támogatja a július 1-től meghirdetett ciszjordániai annektálást. Alább Steiner Kristóf gondolatait ajánljuk:
Hét éve éltem Izraelben, mikor életemben először ültem fel egy buszra Jeruzsálem Damaszkusz kapujánál, és utaztam át Betlehembe, majd onnan Ramallahba, később Nábluszba. Hét éven át vakon hittem benne, hogy félnem kell odaát. Hét éven át hallgattam azokra, akik vagy soha életükben nem találkoztak hús-vér palesztinnal, vagy kizárólag katonai szolgálat során jártak a fent említett városokban, és a mai napig rettegés és szorongás fogja el őket, ha eszükbe jutnak az ott szerzett élmények.
Amikor viszont Náblusz török fürdőjében összekadtam egy izraeli meleg férfival, aki rendszeresen átjár arab kedveséhez, amikor eltévedve az óvárosban azoktól az egyenruhás palesztin rendfenntartóktól kaptam kedves útbaigazítást, akiket az izraeli tévé egyszerűen csak terroristáknak nevez, és amikor Ramallahban kendő nélkül bulizó, tetovált palesztin lányokkal, buliztam, akiknek legnagyobb vágya, hogy egyszer Tel Avivban is félelem és stigmák nélkül mulathassanak a helyiekkel, minden átrendeződött a fejemben.
Tény: nem minden palesztin jó – ahogy nem minden izraeli sem az. Tény: Palesztinát több, mint 50 ország nem ismeri el országként, de Izraelt sem, közel 30 állam, és mindettől függetlenül palesztin, és izraeli indentitástudatú emberek, palesztin és izraeli kultura létezik, szerencsére, ez ellen pedig senki semmit sem tehet. A legfontosabb tény pedig mindezek ismeretében, hogy nem fogadjuk el a ránk erőltetett valóságot kérdések feltevése nélkül, és nem vesszük készpénznek azt a realitást, amit az érdek-rendszerek elénk pakolnak, hogy „vagy ezt eszed, vagy semmit”. Minden rettenetes történetre, amely arról szól: egy palesztin nem bánt emberként egy izraelivel akad egy történet, amelyben egy izraeli nem bánt emberként egy palesztinnal. És egyik gaztett sem teszi elfogadhatóvá a másik gaztettett.
Én büszke vagyok azokra az izraeliekre, akik tegnap kimentek az utcára, és hangosan, bátran kimondták: elég volt! Sem társadalmi, sem kormány-szintű nyomás nem állíthatja meg a változást, mert az emberek nem katonának, nem robotnak, és nem nyájnak születnek, hanem embernek, és emberségüket nem hajlandók elismerésre és elfogadottságra cserélni többé. És büszke vagyok azokra a palesztinokra, akik mindezt látván ki merik mondani az odaát rájuk nehezedő társadalmi és politikai nyomás ellenére: „hiszek Izrael létezéshez való jogában, ahogy az izraeliek jóságában is”. Shavua tov – szép hetet mindannyiunknak, a fal mindkét oldalán.
A teljes cikk itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
