Életének 72. évében meghalt Jerger Krisztina művészettörténész, a Műcsarnok egykori főigazgató-helyettese, a varsói Magyar Kulturális Intézet vezetője, Korniss Péter számos kiállításának kurátora, akire a magyar zsidó közösség tagjai is tisztelettel emlékeznek.
Jerger Krisztina művészettörténész Budapesten született, 1948. szeptember 5-én. Édesanyja az orosz–lengyel határterületről menekült Pestre, és a pesti Klauzál téren, a gettót túlélt zsidó családok között talált otthont. Ide költözött magyar férjével, ide született két gyereke.
„Könnyen barátkoztak a szomszédokkal, az ortodox Kohnékkal és az ecseri piac módos kereskedőivel, Róthékkal. Náluk ünnepelték a szentestét zsidók és keresztények, énekelték a Mennyből az angyalt a négy és fél méteres fa körül. Erre spórolt Barbara, akár egész éven át. A zsidó ünnepeken meg visszahívták őket a szomszédék, együtt mondták a héber imákat. A szolidaritás egyetlen hatalmas famíliává dagasztotta a téren élő kiscsaládokat. A szegény Jergeréket nemcsak Róthék segítették, hanem a felettük lakó Kádárék, a Kádár kifőzde tulajdonosai is. Gyakran ebédeltek ott a gyerekek, és Kádár bácsi nem engedte fizetni őket. Majd a mamával rendezem, mondta, és pénzt persze sosem fogadott el a családtól”, olvasható a nol.hu-n.
A zsidó közösség számos tagja emlékezett meg a művészettörténészről
Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója a következőket írta ki Facebook oldalára:
„2008-ban az Izrael Múzeum kiállítására készültünk a Szépművészeti Múzeumban. Az első megbeszélésen megkaptam a kiállítótér alaprajzát, a kiállítandó tárgyak tervezett helyével. Remek volt, egy kivétellel, amit szerintem máshová kívánkozott. Másnap jeleztem Krisztának, aki azonnal mutatta a saját rajzát, melyen a tárgy már a jó, aztán véglegesnek tekintett helyén volt. Akkor tanultam meg tőle örökre, hogy hallgatni kell a tárgyakra, mert úgyis „kificergik” maguknak a megfelelő installációs környezetet. De ehhez sokáig kell őket nézni, kommunikálni kell velük, meg kell érteni minden rejtett utalásukat. Kriszta értette a kortárs műalkotásokét és a népi bőgatyáét, a holt tengeri tekercsekét és az Auschwitz Albumét is. Ezért lett minden kiállítása műalkotás, több attól, hogy ő rendezte. Ma örökre itt hagyott minket a műtárgyak értő szóvivője, mentora, üzeneteik igazi közvetítője.
Nyugodj békében, Jerger Krisztina.”
Darányi András, a Holokauszt Emlékközpont korábbi vezetője így emlékezett meg:
talán 2000 körül lehetett, a páva utcai Holokauszt Emlékközpont előkészületeinél tartottunk. az már látszott, hogy nem lesz se idő, se szakmai konszenzus az állandó kiállításhoz. akkoriban 7/24 csak azon gondolkodtam, hogy mi legyen a 2004-es megnyitó kiállítás. már kezdett kirajzolódni, hogy a yad vashemben őrzött “auschwitz album” ez a különleges sztori, amit valakinek jól kell elmesélnie. de hogy hogyan, ahhoz jerger kriszta kellett.
egerbe mentem a láthatlan kiállítást megnézni. talán én voltam az egyetlen, akinek a vakságról (is) a holokauszt jutott eszébe. ott értettem meg, hogyan lehet egy témát nemcsak megmutatni, de megéreztetni a legbelsőbb belsőben. hogy lehet azt elmondani, hogy milyen abban a világban létezni, ahol átfordul minden ismert fogódzó: a látóból vak lesz, és csakis arra az emberre támaszkodhat, akit a “normális” világában segítségre szorulónak gondol. a holokauszt nekem a kifordult világ, és ezt a kifordultság érzetet szerettem volna megmutatni. ahogy kijöttem a láthatatlanról, tudtam, hogy csak az az ember csinálhatja meg a holokauszt múzeum első igazi kiállítását, aki ezt megrendezte, csak az ő kezében lesz az auschwitz album a súlyához méltó. jerger kriszta volt az.
megkerestem ismeretlenül, majd órákig beszélgettünk. nem volt és nem lehetett kérdés, kié a nyitókiállítás.
ezt követően évekig dolgoztunk együtt, nap mint nap. terveztünk, vitatkoztunk, skicceltünk, veszekedtünk és órákat, heteket, hónapokat beszélgettünk át. kriszta a világ egyik legjobb holokauszt kiállítását hozta össze, olyan művészekkel, olyan művészi finomsággal, erkölcsi érzékkel, hogy a világ legnagyobb intézményeiben, bárhol csodájára jártak volna. életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy része voltam, hogy testközelből láthattam kriszta alkotói folyamatát.
Gordon Gábor, az Élet Menete vezetője a következőket írta:
Drága Jerger Krisztina! Nincsenek szavak!!! Mindent nagyon köszönök, köszönünk Neked! Megint egy nagyon értékes és jó EMBERT veszített a világ! Nyugodj Békében!:-(
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
