“Ha valaki egyszer haszid lesz, az örökké az is marad”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

“Tetszik az alcíme. A másik út. Nem tudom, ki adta, de pontos. Közhelyes a vallásos zsidóságot az úttal (דֶּרֶךְ) szimbolizálni, de hiába gondolkodom, nekem se jut jobb eszembe.” – Mezei Márk ajánlója Deborah Feldman Unorthodox című könye kapcsán.

Dereh eretz, és akik azt elhagyják, az off-the-derehek (OTD). Szép a borítója. Onnan jön „kifelé” a könyv főszereplője, ahová én egész fiatal koromban „befelé” igyekeztem: a vallásos zsidóság epicentrumába. Amikor elunom, megnézem a híreket. Rengeteg halott New Yorkban. Tele a sajtó a haszidok felelőtlenségeivel.

Az OTD nem közösség vagy mozgalom, csak egy kifejezés, ami azt a jelenséget írja le, amikor valaki elhagyja az ortodox zsidó közösséget, hogy más utat találjon magának az életben. Valamit, amitől azt hiszi, boldogabbá teszi. Színész, író vagy bármi más lesz, csak szabadon, korlátok nélkül fejezhesse ki önmagát. Azt hiszem, kaftánban is arra vágyik az ember, amit nem kaphat meg.

Elolvasok vagy fél tucat írást a könyvből készült Netflix-sorozat kapcsán. A legjobban azok idegesítenek, amelyek „a nők önmagukra ébredését” találják meg benne, vagy valamiféle liberalizációs üdvtörténetként olvassák. Csak a Freiek szövegei érdekelnek. Na, megint egy kifejezés. Frei.

Hol és mikor csúszott félre a főhősnő élete? Az első, titokban olvasott „gój” könyvnél? A balul sikerült nászéjszakán? A dereh eretz órák mindent felőrlő unalmában? Attól, hogy vezetni tanult? Nosztalgiám támad a könyvtől, éjszaka megnézem a Felix and Meirát.

Aztán csinálok egy „házi listát” az általam ismert OTD-sztárokból. Judy Brown, Shulem Deen, Naftuli Moster, Abby Stein, Melissa Malky Weisz, David Volach, Luzer Twersky, Leah Vincent. Bőven van belőlük, és mindegyik története éppen ugyanolyan, mint az Unortodox Deborájáé, szinte semmi különbség sincs közöttük. Elmennek abból a közösségből, ahol nem érzik jól magukat, aztán örökké visszavágyódnak oda.

Azt hiszem, ha valaki egyszer haszid lesz, az örökké az is marad. Megváltoznak a sejtek a szívében. Kapcsolata lesz a Teremtőjével. Visszavágyódik oda, ahonnan a One of Us szereplői jönnek.

Meghallgatom a belinkelt filmrészletet, amitől úgy szakad fecnikre a szívem, mint egy papírszalvéta. Feladom, nem magyarázom tovább a fogalmakat, nem linkelgetek tovább.

קלי קלי למה עזבתני

Deborah története nem egyedi – ahogy azok az okok sem, amelyek odáig vezettek, hogy valaki elhagyja a vallásos zsidó (esetünkben: szatmári) közösséget. Igen, minél merevebb egy közösség, minél erősebbek az elnyomó közösségi normák, annál könnyebben magára marad, marginalizálódik benne valaki. Igen, minél képmutatóbbak a vezetői, annál nehezebb a vallási normák betartása, annál erősebb nyomással nehezedik az írott szövegek és a hétköznapi tapasztalat közötti diszkrepancia a szív érzékeny tájékaira. És persze valójában lehetetlen a Tóra és a Talmud szigorú értelmezéseit összehangolni a természettudomány ismereteivel. Mégis azt gondolom, jobb FFB-nek lenni, mint Freinek.

A teljes cikk itt olvasható:

Ha megváltoznak a sejtek a szívben – nyugatiter.blog

Mezei Márk a rendszerváltás éveiben tudta meg a magyartanárától, hogy köze lehet a zsidósághoz, ami annyira foglalkoztatta, hogy jesivákba, kollelekbe, majd a rabbiképző pedagógiumába ment tanulni. Szegeden és Angliában diplomázott, azóta hazai és nemzetközi kommunikációs ügynökségeket vezet. 2018-ban a Kalligram Kiadónál jelent meg Utolsó szombat című regénye, amely abban az évben a Margó-díj rövidlistájára is felkerült.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp