A holokauszt egyik fő felelősét 1960. május 11-én fogták el az izraeli titkosszolgálat emberei Argentínában. A nácik főhóhérát hosszú tárgyalást követően Izraelben felakasztották.
Adolf Eichmann volt a II. világháború idején az európai zsidóság megsemmisítésének egyik fő szervezője. A zsidókérdés „végső megoldásáról” (gyakorlatilag az európai zsidóság fizikai megsemmisítéséről) 1942 januárjában döntött a wannsee-i konferencia. Eichmann a zsidók azonosítását, begyűjtését, Auschwitzba és más táborokba szállítását szervezte, és ő javasolta a gázkamrák építését.
A nácik veresége után Eichmann amerikai hadifogságba került, de sikerült megszöknie. (A magyar kormány 1947-ben kikérte, az amerikaiak ezt elutasították.) Négy évig élt álnéven Németországban. 1950-ben Ricardo Klement néven Argentínába költözött, családja 1952-ben követte. 1957-ben interjút adott Willem Sassen holland újságírónak, feltárva zsidógyűlöletének belső rugóit. 1959-ben Buenos Aires egy külvárosába települt és a Mercedes-Benz gyárban dolgozott.
A korábban nyilvánosságra hozott iratokból kiderül, a CIA-nak nyugat-németországi hírszerzési tisztek 1958 márciusában megírták, hogy Eichmann Argentínában él. Eszerint Németország és az Egyesült Államok már 1958-ban elfoghatta volna Eichmannt, de mindkét ország inkább hallgatott, és nem adta át Izraelnek ezt az információt.
Az őt lankadatlanul kereső izraeli Moszad felismerte feleségét, lesből készült fotók és egy házassági évfordulós virágcsokor nyomán azonosították Eichmannt, majd 1960. május 11-én az argentin hatóságok tudta és engedélye nélkül elrabolták. (Argentína emiatt Izraelt a Biztonsági Tanács elé citálta.)
Miután a vihar elcsitult, Eichmannt 1961. április 11-én bíróság elé állították, s vele együtt a náci rendszert is perbe fogták. A tárgyalás során rengeteg zsidó és nem zsidó tanút hallgattak ki az igazság feltárása és a közvélemény tájékoztatása céljából; Eichmannt nem csak el akarták ítélni, hanem meg akarták ismerni teljes tevékenységét. Ő próbált nem emlékezni, csak azt ismerte be, amit úgyis bizonyíthatónak vélt, s parancsvégrehajtónak mondta magát. Az eljárás feltárta a náci népirtás mechanizmusát és ideológiai alapjait.
Eichmannt, akit az Endlösung fő végrehajtójaként népirtással, hatmillió zsidó megölésével vádoltak, a bíróság bűnösnek találta a zsidó nép és emberiség elleni, továbbá háborús bűnökben s bűnös szervezetek tagságában, és 1961. december 15-én másodfokon is halálra ítélte. A kegyelmi kérvényt elutasították, Eichmannt Ramlában 1962. május 31-én felakasztották, holttestét elégették, hamvait a tengerbe szórták.
A per alatt írt jegyzetei 2000-ben jelentek meg, ezekben is hivatalnoknak nevezi magát, aki csak Hitler utasításait hajtotta végre. A Sassen-interjúban viszont ezt mondta: „Örömmel fogok sírba szállni abban a tudatban, hogy zsidók millióit rántottam magammal.”
(MTI Archívum)
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
