Németországnak nem kellene ünnepli a II. világháború befejezését az AfD egyik vezető politikusa szerint

Alexander Gauland szerint 1945. május 8. a koncentrációs táborok rabjainak valóban felszabadulás volt, de Németország számára „a teljes vereség”. A német államelnök azonban úgy látja, aki le akarja zárni a történelemmel szembenézés folyamatát, az a német demokrácia lényegét tagadja.

Frank-Walter Steinmeier német államfő pénteken Berlinben a második világháború végének 75. évfordulója alkalmából tartott emlékünnepségen a háborúk és önkényuralmi rendszerek áldozatainak emlékművénél (Neue Wache) tartott ünnepségen kiemelte, hogy a német történelem az emberek millióinak legyilkolásért és millióknak okozott szenvedésért viselt felelősség súlya alatt megtört történelem.

A második világháborúban történetek miatt „megszakad a szívünk”, és ezért „ezt az országot csak megszakadt szívvel lehet szeretni”. Aki ezt nem tudja elviselni, és le akarja zárni a történelemmel szembenézés folyamatát, nemcsak a háború és a náci diktatúra katasztrófáját szorítja ki a tudatából, hanem „leértékeli mindazt a jót, amit azóta elértünk, és tagadja demokráciánk lényegét” – mondta Frank-Walter Steinmeier.

Ennek a katasztrófának a tanulságaiból rakta le a nemzetközi közösség 1945 után az emberi jogok, a nemzetközi jog, a béke és az együttműködés szabályainak közös alapját, és Németország a nemzetközi rendet fenyegető tényezőből a közös rend védelmezője lett.

Ezért „nem szabad hagynunk, hogy a szemünk láttára bomoljon fel ez a békerend”, és „nem törődhetünk bele az elidegenedésbe mindazoktól, akik felépítették” – mondta a német szövetségi elnök, kiemelve, hogy Németország „nem kevesebb, hanem világszerte több együttműködést akar, a világjárvány elleni harcban is”. Mint mondta, a németeket 1945. május 8-án felszabadították, de ez nem lezárt folyamat, alanyai pedig nem csak passzív résztvevők lehetnek.

Hetvenöt éve „felszabadítottak minket, most viszont saját magunkat kell megszabadítanunk”, méghozzá az „új nacionalizmus kísértésétől”, a „tekintélyelvűség csábításától”, a nemzetek közötti „bizalmatlanságtól, elzárkózástól és ellenségeskedéstől”, és „a gyűlölettől, az idegenellenességtől és a demokrácia megvetésétől”, mert ezek mind “a régi rossz szellemek új köntösben”.

A felszabadítás 75. évfordulója hatalmas változások és roppant bizonytalanság közepette érkezett el, nem csak a koronavírus-világjárvány miatt. Ma még nem tudni, hogy a németek mikor és hogyan emelkednek ki a válságból, azt viszont tudni, hogy erős volt az ország, a demokrácia és a közös erőfeszítések sikere iránti bizalom, amikor a válság lesújtott rájuk. Ez megmutatja, hogy „végtelenül nagy utat tettünk meg 75 év alatt”, és „reményt ad mindahhoz, ami előttünk áll” – mondta Frank-Walter Steinmeier.

A hitleri Németország hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozat 1945. május 8-án éjjel 23 óra 1 perckor életbe lépett, ezzel az európai hadszíntéren véget ért a második világháború. A kapitulációs okmányt Berlin egyik keleti, Karlshorst nevű városrészében, egy katonai kiképző központ tiszti kaszinójának nagytermében írták alá.

Berlinben a járvány miatt elhalasztották az évfordulóra rendezett megemlékezéseket, találkozókat, iskolai tanulmányutakat, kiállításokat, köztük a szövetségi parlament (Bundestag) épülete, a berlini Reichstag körül felállítani tervezett szabadtéri kiállítást, amelyre százezer látogatót vártak. Csak a háborúk és önkényuralmi rendszerek áldozatainak központi emlékhelyénél tartottak egy rövid megemlékezést, amelyen a legfőbb közjogi méltóságok, az államfő mellett a kormányfő, a Bundestag és a törvényhozás tartományi kormányokat összefogó kamarája, a Bundesrat elnöke, és az alkotmánybíróság elnöke vett részt.

Május 8. nem ünnep-, vagy emléknap Németországban – bár a 75. évforduló alkalmából a tartományi rangú fővárosban kivételesen munkaszüneti napot rendeltek el –, és az évfordulóhoz közeledve a német nyilvánosságban felerősödött a vita arról, hogy megfelelő-e ez a szabályozás. A vitában élesen bírálták a Bundestag legnagyobb ellenzéki pártja, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) tiszteletbeli elnöke és társ-frakcióvezetője, Alexander Gauland hozzászólását, miszerint május 8. nem alkalmas az ünneplésre, mert a német történelem „ambivalens” – kétértelmű – napja.

1945. május 8. a koncentrációs táborok rabjainak valóban felszabadulás volt, de Németország számára „a teljes vereség”, és a társadalmi, történelmi folyamatok alakítására való képesség elveszítésének napja is – vélekedett a politikus.

Aki május 8-át a „teljes vereség” napjának tartja, az „a barikád rossz oldalán áll” – értékelte Alexander Gauland szavait az ugyancsak ellenzéki Zöldek egyik vezető politikusa, Cem Özdemir egy Twitter-bejegyzésben. A Bundestag egyik korábbi elnöke, a legtekintélyesebb német politikusok közé tartozó Wolfgang Thierse pedig hangsúlyozta: valójában „nagyszerű”, hogy a náci Németország elveszítette a folyamatok alakításának képességét, mert így nem folytathatta tovább pusztító hadjáratait és nem terjeszthette ki diktatúráját az egész kontinensre. „Hála Istennek, hogy így történt” – mondta a szociáldemokrata politikus pénteken a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádiónak.