Leltár: Karantén: 6. hét. Betegen töltött hetek ebből: 4 hét, egészségesen eltelt idő: 2 hét. Lakás mérete: 62 nm. Tartalma: 2 szoba, 1 konyha, kamra, fürdő, wc. Lakói: 2 felnőtt, egy és fél gyerek. Bartha Anita, az Izraeli Nagykövetség munkatársának írása.
A Kibic Magazin körkérdést indított a zsidó közösségben arról, hogyan változtak meg a közösségben dolgozók hétköznapjai a koronavírus-járvány miatt, hogyan befolyásolta a munkájukat a járvány. Alább Bartha Anita, az Izraeli Nagykövetség munkatársának beszámolóját olvashatják. A cikk még pészach előtt íródott, és a szerkesztőség hibájából csak most tudjuk közzé tenni!
Pont egy éve, peszach előtt költöztünk ki a kertvárosba. Ez az első közös lakásunk és ide már mint kicsi, reményekkel teli család érkeztünk. Szeretek peszach előtt költözni. Ilyenkor az ember 2in1 alapon, egy szuszra megoldja a nagytakarítást, szelektálást. Az egész készülődés stresszes része áttolódik a lakásváltás terhére, és az ember boldog, hogy idén nem is kell külön a peszach miatt takarítani.
Most kell.
Ki is vettem még januárban az ünnep előtti egy hetet, mondván, hogy idén aztán tényleg én leszek a háziasszonyok gyöngye és olyan kóser le-peszach lesz itt minden, hogy csak na! Persze.
A „szabadságom” – vicces ezt ebben a helyzetben így leírni – megmaradt, a takarítás pedig egy full létszámon lévő, home office-oló családdal, négy hónapos terhesen, nos, az egy kicsit döcög.
A gyerekszoba nagyjából oké, a kamrát már leszelektáltam, a nagyszoba ma teljesen elkészült. Jonatán már csak a konyhában kekszezhet, meg a folyosón, ha nagyon muszáj. (Kíváncsi vagyok meddig bírja.)
Van még két nap.
Van még két helység.
Mivel játszótér nincs, a közös ablakmosás, és (mivel a földszinten lakunk) az ablakrács mosása is felér egy délelőtti, kinti játékkal. Jonatán segít, amennyire türelme engedi, de inkább jelmezeset játszana. „Anya én most afrikai leszek, te meg Alice, fess be feketééére! – Jó, jó, de apa ki lesz? – Apa? Mózes.”
Ahogy apa is készül peszachra, egyre több haggada kerül ki a nappali asztalára. Jonatán is minden nap talál magának egy újat. „Játsszuk el a kivonuláááást!” Belebeszél apa on-line óráiba, „segít” a vonal másik végén a diákoknak kitalálni, hogy melyik gyerek ki lehet a négyből. A lovagkorból lassan átváltanak a napi játék színterei Egyiptomra és Kánaánra. Tudjuk már a „Dájénut” és a „Má nistánát” is. Ma pedig lovagi sisak helyett kivételesen fáraó koronát kellett gyártani, és nemsokára lehet újra maceszt is enni, dejó!
Nehéz a mostani helyzetben megőrizni a saját vagy a család integritását. Ebben (és nem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom, még rabbifeleség létemre sem), sokat segítenek a vallási, közösségi rituálék.
A szombatfogadás.
A havdala.
Az ünnepre készülés.
Nekünk most ezek strukturálják a hetünket. Ha ezek sem lennének, félek, hogy egy végeláthatatlan, mindennapugyanolyan bezártságban élnénk, ahol a folyamatos szorongás üteme adná csak a ritmust. Nem lesz könnyű az idei peszach, semmilyen tekintetben. Bár nem lehetünk együtt fizikailag széder este, nekünk fontos, hogy a virtuális lehetőségeket kihasználva, a haggada egy részét együtt énekeljük az ünnep bejövetele előtt, vagy csak felhívjunk mindenkit, akivel ilyenkor együtt szoktunk ünnepelni és beszélgessünk egy kicsit. Így talán senki sem marad egyedül teljesen és a nagy, családi, baráti széderek emléke sem lesz olyan fájó a jövő héten. A maceszgombóc leves és a brisket is igazából akkor a legfinomabb, ha sokan, közösen ehetjük meg.
Furcsa lesz idén a csönd, hogy senki nem verseng azon, hogy túlénekelje a másikat, vagy hogy ki főzte a finomabb akármit, hogy nem törnek össze poharak, nem tornyosulnak cipők a bejáratnál, lesz elég kés, villa, kanál. Furcsa lesz csak három emberre teríteni.
Mégis, hálás vagyok, hogy van mit enni, hogy jelenleg nem beteg senki a családban, hogyha kompromisszumokkal is, de tudunk dolgozni, és hogy legalább mi hárman (négyen), együtt lehetünk.
Vigyázzunk egymásra, segítsünk azoknak, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá!
Jövőre újra együtt, egy új Jeruzsálemben!
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
