Fahidi Éva: Buchenwald 2020 helyett

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

“Az idők ismétlődnek. Túléltük azt az időt, amikor mások zártak be, és most önként vagyunk bezárva. A fiam, aki sejtbiológus a kanadai McGill egyetemen, azt írta nekem, hogy hónapokig fog tartani.” Fahidi Éva holokauszttúlélő írása a koronavírus járvány kapcsán.

Kedves Társaim!

Tavaly ilyenkor Buchenwald felszabadulasanak 74. évfordulójára készültünk. Idén is készültünk rá és nagyon vártuk, hogy megünnepeljük a 75. évfordulót. Sok éven át évről évre eljöttünk, először egy országból alig több, mint húsz ember, külön a férfiak és a nők, majd kisebb-nagyobb csoportok és végül unokáink is velünk jöttek, hiszen nagyon fontos volt számunkra hogy jobb életet építsenek, mint mi tettük.

És évekig mindig ott voltunk, örültünk, hogy találkozunk, élünk, és a tábor, a mi Buchenwaldunk gondoskodott rólunk, szemüvegekről és hallókészülékekről, és mindig arról a tisztességes beszédről és hangról, amelyhez örömmel szoktuk hozzá.

A tapasztalataim, amelyekben mindig is hiszek, azt mondják nekem, hogy olyan komolyan kell vennünk ezt a vírushelyzetet, mint eddig soha semmit. Be vagyunk zárva, a gyermekeink nem engednek utcára minket, ők gondoskodnak rólunk; a szerepek felcserélődtek, engedelmeskedni kell, és mi örülünk ennek. Hirtelen annyi időnk lett! Hirtelen időnk lett mindenre. Felébredünk, és megmondom Bandinak, mennyire szeretem őt, és milyen boldog vagyok, hogy megtaláltam.

Az idők ismétlődnek. Túléltük azt az időt, amikor mások zártak be, és most önként vagyunk bezárva. A fiam, aki sejtbiológus a kanadai McGill egyetemen, azt írta nekem, hogy hónapokig fog tartani.

Kedves Társaim!

Még mindig érzem a kezeteket a kezemben. Újra találkozunk majd, mind egyszerre, a nagy Appelplatzon, és felhangzik a dal, a mi dalunk, és mind ott leszünk, együtt, és addig is, „nem veszítjük el a bátorságunkat, mert az élni akarást hordozzuk a vérünkben és a szívünkben, a szívünkben élő hittel”, akárcsak a Buchenwaldi dalban.

Hogy történik majd?

Talán a halak és a delfinek lesznek azok, akik először kijönnek a vízből a Velencei lagúnáknál és énekelni és táncolni kezdenek, boldogan keringőzve: “Egészségesek vagyunk és körülöttünk senki sem beteg”. És a madarak az erdőből és a mezőről követik őket, boldogan lebegve az égen “Az élet újra gyönyörű, eltűnt a borzalom, nincs többé járvány, fogjuk meg egymás kezét és táncoljunk”.

A teljes írás itt olvasható:

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp