Miért maradt ki Mózes a peszachi Hagadából?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az egyiptomi kivonulás történetét elbeszélő Hagada még véletlenül sem említi Mózes nevét. Egyes észak-afrikai közösségek azonban visszacsempészték az események főszereplőjét az ünnepi asztal mellé.

A Hagada tulajdonképpen a peszach ünnepének kezdetekor megtartott Széder-este forgatókönyve. A célja pedig többek között elmesélni a zsidó nép Egyiptomból történő kimenekítését. Mivel a tórai történet egyértelmű főszereplője Mózes, aki Isten küldötteként segíti ki népét a rabszolgaságból, ezért aztán igen furcsán hat, hogy pont az ő nevét nem említi meg a tetteit részletező elbeszélés. Sőt mi több, egy mondatban még hangsúlyozza is a szöveg, hogy az egyiptomi kivonulást nem egy követ vagy küldött vitte végbe, hanem egyedül maga az Örökkévaló.

Mózes és Áron egy 18. századi Hamburgban kiadott Hagada borítóján

Több magyarázat is született arra vonatkozólag, hogy miért járt így Mózes, és a Hagada szerzői miért gondolták úgy, hogy nem szükséges szerepelnie abban a történetben, amelynek központi figurája volt a Tóra második könyve szerint. Ezek közül a legalapvetőbb talán annak hangsúlyozása, hogy csakis Isten lehet az, aki képes azon csodák véghezvitelére, amelyek végül is oda vezettek, hogy a zsidó nép megmenekülhetett az egyiptomi fogságból. A küldöttek, Mózes és testvére, Áron pedig csupán másodrangú szereplői a történéseknek.

Egy másik magyarázat viszont már magának a Hagadának születési idejéhez kapcsolódik. A szöveg ugyanis valamikor az időszámításunk szerinti harmadik században ölthetett végleges formát. Abban az időszakban, amikor a kereszténység terjedése is erőre kapott, a maga központi figurájával, az isteni csodatételekre képes Jézussal az élen. A korszak zsidó bölcsei viszont úgy gondolták, hogy a zsidóságnak nincs szüksége egy Jézushoz hasonló, csodatévő alakra, és ezért egyszerűen kihagyták Mózest a Hagadából. Az elmélet szerint a korszak bölcsei, az Amoraim attól tartottak, hogy a keresztények mintájára a zsidóságon belül létrejöhetnek Mózest, mint isteni személyt imádó csoportok.

Ennek a magyarázatnak némileg ellentmondani látszik, hogy már a Tanach (a héber Biblia) harmadik, Ktuvim (Írások) című részében található Zsoltárok könyvében – tehát még jóval Jézus születése előtt – elkezdődött Mózes nimbuszának amortizálása. Egyes zsoltárok a Tórához képest némileg eltérően mutatják be a kivonulás történéseit, például a tíz csapást. De az azt követő eseményekből is látványosan kimaradt a tóraadás. Ahol viszont mégis megjelenik Mózes, ott is szerényebb szerephez jut és bizonyos zsoltárokban csak küldöttként válik hangsúlyossá a szerepe.

Némi kompenzációt jelenthet Mózes számára, hogy ha már kimaradt a Hagada szövegéből, több régebbi kiadvány rajzain, ábrázolásain azért megjelenik. A középkorban népszerűvé vált , hogy a könyveket, így a Hagadágat is rajzokkal díszítik. Mózes és Áron felbukkan például a 14. században készült Szarajevói Hagada ábráinak jeleneteiben, de a 17. század végén egy magyar nyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós héber betűkészletével nyomtatott Amszterdami Hagada címlapjáról is ők ketten köszönnek vissza.

Mózes és Áron a Szarajevói Hagadában

Ezen kívül némely észak-afrikai, leginkább marokkói zsidó közösségek a Széder-este kezdetén egy rövid, judeo-arab nyelven elmondott szöveggel a mai napig megemlékeznek Mózesről. A rövid szöveg lényege, hogy Isten Mózes által vezette ki a zsidó népet Egyiptomból. Így a szabadulástörténetre való emlékezés nem múlik el Mózes megemlítése nélkül.

Joszef Sitrit, a Haifai Egyetem nyelvészprofesszora szerint a szövegek különböző megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a marokkói zsidók valamikor a 13. század végén vagy a 14. század kezdetén csempészték vissza Mózest a Széder-estékbe. Nem sokkal azelőtt térhetett vissza Észak-Afrika, illetve az arab uralom alatt álló Andalúzia zsidó lakossága saját vallásának szabad gyakorlásához. A térségben több mint 100 évig uralkodó berber Almohádok ugyanis az iszlám vallásra kényszerítették az ott élő zsidókat, köztük a híres rabbit, Maimonidészt.

A zsidók így másról sem hallhattak csak a muszlimok hitének központi alakjáról, Mohamedről, akivel szemben viszont szükségük volt egy saját központi figurára. Ö lett Mózes, akinek személyét Maimonidész a zsidó vallás tizenhárom legfőbb hittétele közé is belefoglalta. Az Almohádok uralmának megtörését követően Magreb és Andalúzia zsidósága visszatérhetett saját vallásának gyakorlásához, amit az egyiptomi szabaduláshoz hasonló események éltek meg. Innen pedig már egyenes út vezetett odáig, hogy Mózes neve is megemlítésre kerüljön peszachkor, a zsidó szabadság ünnepén.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp