Mindenki ideges, ez érthető: de nem az idősek, nem a szüleink a hibásak

A koronavírus fertőzés elsősorban az időseket veszélyezteti. Emiatt sokan őket hibáztatják, támadják, ha találkoznak velük az utcán, mondván, miattuk kell a többi embernek is karanténba vonulnia, és ők mégis felelőtlenül kijárnak. Véleménycikk a mazsihisz.hu-ról.

Az emberi élet első és utolsó negyedében másokra szorulunk mindannyian. Idősödni eleve a fizikai lehetőségek szűkülése, miközben, ha jól és szerencsésen öregszünk, megnyílnak más dimenziók. Ne bűnbakot keress, segíts inkább, az is nyugtat. Fejezzük be a verbális agressziót.

Nem, a vírust nem a kínaiak találták ki, hogy felvásárolják a világot. Nem a zsidók és nem a biciklisták. Nem áll mögötte egyetlen démoni erő, okok és véletlenek tömege áll mögötte, mint minden jelenség mögött.

És nem az idősek tehetnek róla, hanem őket veszélyezteti.

A zsidó közösségi vallás, mindent együtt csinálunk. Együtt imádkozunk, együtt tanulunk, együtt gyászolunk. Most legalább virtuálisan. És a bűnbakképzésnél semmi sem veszélyesebb a közösségekre nézve. Belülről számolja fel őket.

Az idősekre most különös gondossággal kell figyelni, és ezt néha hajlamosak vagyunk összetéveszteni az atyáskodó agresszióval. Mit mászkál itt, Papa, ne kolbászoljon az utcán, mama, nem néz híreket?

Meg vagyunk győződve róla, hogy azért merik kidugni az orrukat a lakásukból, mert nem nézik a híreket, mert nem értik már, mi van, mert mindenki hülye, csak mi nem. Mi megengedhetjük magunknak ezt a kioktató hangvételt, különben is, csak jót akarunk, csak féltésből terrorizáljuk őket.

Az, hogy mindenkinek és különösen nekik tanácsos és fontos otthon maradniuk, ha lehet, nem kérdés. De nem fegyelmezetlen gyerekként kéne bánni velük (a gyerekeket sem muszáj különben lépten-nyomon kioktatni, demonstrálni rajtuk a felnőttségünket). Van okuk kimenni. Nem mindenkinek van helyette vásárló, aktív, egészséges, vele egy városban, országban élő hozzátartozója például. És a magány ilyenkor még elviselhetetlenebb. Nem a legorombítással segítünk, akkor sem, ha jólesik azzal igazolni, hogy csak az ő érdekükben tesszük.

Ha bele szeretnénk avatkozni a szomszédaink életébe, akkor inkább kérdezzük meg, segíthetünk-e valamit nekik, hogy otthon maradhassanak. Könnyíthetünk-e praktikus, érzelmi terheiken?

A bűnbakkeresés átmenetileg könnyít a mi érzelmi terheinken, középtávon viszont mindannyiunknak nagyon rossz lesz.

Vigyázzunk Magunkra! Vigyázzunk egymásra!

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp