90 éves korában elhunyt a marosvásárhelyi születésű Erdélyi Lajos fotóművész, újságíró. 1929-ben született Marosvásárhelyen zsidó családban.
A német megszállás után családjával együtt a marosvásárhelyi gettóba zárták, ahonnan Auschwitzba deportálták őket. Édesanyja és húga gázkamrákba kerültek, őt édesapjával néhány nap auschwitzi tartózkodás után munkatranszporttal Schotterwerkébe, majd Dörnhauba vitték, ahonnan 1945 májusában együtt tértek haza.
Tanulmányait ez után Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Előbb az Új Út és a Dolgozó Nő szerkesztőségébe került fotósként, majd 1958-ban lett a marosvásárhelyi Művészet, majd az Új Élet munkatársa.
Több kötethez is készített fotókat, leginkább portréi maradnak emlékezetesek. Marx József erdélyi magyar fotóművész figyelt fel arra, hogy a portréhoz különös érzéke van. Hatására elkészítette az erdélyi írók, képzőművészek, tudományos kutatók portréit.
1988-ban áttelepült Magyarországra, cikkeit 1992-ig a Magyar Nemzetben publikálta.
Élő lexikon volt, írásokban, interjúkban és élő beszélgetésekben őrizte és adta át mindazt az élményanyagot, amit kettős identitású magyar zsidóként, ezer találkozás részeseként megőrzött.
Portréfotói és az erdélyi zsidó temetőkről készült képei hazai és nemzetközi kiállításokon vettek részt, fotóalbumait több nyelvre lefordították. Az 1980-as évek végén feleségével, a csernovici születésű Annival, akivel hét évtizeden át éltek együtt, Budapestre költöztek. Mindkét lányuk: Tamara és Zsuzsi, unokáik: Loreen, Thalia, Juli és Dani az Egyesült Államokban élnek.
Visszaemlékezése a zsidóüldözésekre itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
