Semmi szükség arra, hogy folyton új ruhákat vásároljunk

Itthon színésznő volt, aztán 2013-ban Izraelbe költözött, és nemrég egy különleges vintage ruhaboltot nyitott Tel-Avivban. Kántor Anita szerint, ha most azonnal leállnánk mindennek a gyártásával, elég ideig eléldegélhetnénk a meglévő dolgokból. Interjú az Anita Vintage! megálmodójával

Magyarországon színésznő voltál. Hogy jött az ötlet, hogy válts és egy turkálót üzemeltess? Ez elég meredek váltás. 

Először is, ez a bolt nem turkáló. A ruhákkal rengeteget foglalkozom, egyenként válogatom ki őket a saját ízlésem szerint. Arról nem beszélve, hogy vannak új darabok is a 80-as, 90-es évekből, az anyukám és a nagymamám butikjából. Valójában ezt jelenti a vintage, vagyis olyan ruhákat, amelyek nem most készültek, de még senkin nem voltak. Na, ilyet ritkán találni, és itt, Tel-Avivban nagyon értékelik ezt. Az is fontos, hogy nem ömlesztve tálalom a ruháimat, hanem egy nagyon menő közösségi helyet csináltam, ahol a vevők ücsöröghetnek, megihatnak egy limonádét, később szeretnék egy filmklubot, egy kórust is szervezni … Szóval ez nem szimplán egy bolt. Magyarországról 6 és fél éve jöttem el. Nem erre cseréltem a színészetet, ráadásul nem cseréltem semmire, mert hál’ Isten, még most is szoktam játszani, csak nem színházban.

Hol szoktál játszani? Gondolom, vannak nyelvi akadályok.

Nem nagyon kerestem a lehetőségeket, tudom, hogy mennyire zárt a szakma. De valahogy mégis megtalált egy-két feladat. Dolgoztam egy kicsit egy filmben, sorozatban, tavasszal pedig egy olyan rövidfilmben fogok főszerepet játszani, amit kimondottan nekem írtak. Van pár fiatal rendező barátom, akikkel folyamatosan ügyködünk valamin. A boltomról is már 7 kisfilmet csináltunk. Ez teljesen kielégíti a játékkedvemet. Sőt, azt hiszem, jelenleg az agyam, az alkatom, mindenem, sokkal inkább a filmezésre állt rá. Ez mozgat meg igazán.

Kántor Anita Csákányi Eszterrel

Mégis mi az oka, hogy eljöttél Magyarországról?

Főként politikai okai voltak. Nehezen viseltem, hogy egy általam kicsit sem nagyra tartott ember napról napra hülyébb döntéseket hozzon a fejem felett. Ez frusztráló, sőt néha félelmetes volt a számomra.

Gondolom, nem csak a ruhákkal kell „jó viszonyban” lenned, hanem a vásárlókkal is. Mások az izraeli emberek? Tényleg szeretnek alkudni?

Nekem soha nem jelentett gondot jóban lenni az emberekkel. Sőt, ez tesz most igazán boldoggá: újra van egy helyem, ahova megérkezhetnek. Az izraeli embereket nagyon szeretem. Közvetlenek, nyitottak, vidámak, örülnek a boltomnak, az örömömnek, segítenek mindenben, hoznak ajándékba dolgokat nap mint nap, így lett az összes bútorom. Van egy szomszédom is, aki minden nap főz rám. Szóval csupa öröm. És igen, szeretnek alkudni, de elég rég élek itt ahhoz, hogy tudjam ezt kezelni.

Egyre nagyobb divat a vintage stílus. Szerinted miért nyúlunk vissza a régi korok divatjához?

A régi divathoz mindig is visszanyúltak. Ami most az újdonság, hogy az igazi érték az, ha valami valóban régi, de még nem-használt állapotban van. És akkor nem újonnan gyártunk régi stílusú ruhákat. Ez a környezettudatosság miatt is nagyon fontos. Az én boltomban például egyáltalán nincs szatyor, egy makramé fonalból csinálok kis szatyrot a ruhának, ott helyben.

Én 20 éve csak turkálóból öltözködöm, meg innen öltöztettem mindig a barátnőimet is. Anyukámmal ez lett a hobbink is. De ami igazán fontos, hogy semmi szükség az újra. Ha most azonnal leállnánk mindennek a gyártásával, elég ideig eléldegélhetnénk a meglévő dolgokból.

Nem érzed azt, hogy a vintage emblémával sokan visszaélnek, úgy ahogy a kézműves címkével is, hogy ez az egész csak üzlet?

Persze, ilyen mindig van, itt Tel-Avivban is, ahol az emberek még csak most kezdenek barátkozni a használt árucikkek vásárlásával. Vannak vintage üzletek, ahol 1000 sekel egy ruha, csak mert vintage. Nem semmi. De élelmes emberek mindig akadnak, akik kihasználjak az emberi hülyeséget…

Van két gyereked. Ők milyen korúak? Hogy fogadták a kiköltözést?

Kamilla 23, Artúr 21 éves. Amikor kijöttünk, épp csak kezdtek kamaszodni. Egyáltalán nem akartak idejönni, kiabáltak, veszekedtek velem, hogy miért viszem őket egy háborús vidékre. De jöttek, láttak, győztek.

Segített valaki a kezdetekkor, ha igen ki és miben? Egyáltalán mennyire érezted magad egyedül kint ez első időben, hogy lehet ezzel megbirkózni?

Az egyik magyarországi barátom testvére már 20 éve itt él, ő nagyon sokat segített. Az elején rengeteg az újdonság, a nyelvtanulás elvonta a figyelmet az egyedüllétről, de igazából nem is voltam egyedül, mert félelmetesen gyorsan ismerkedem, barátkozom. Később, mikor már az élet valamelyest beállt, és már héberül is beszéltem, akkor esett le, hogy valami nem stimmel. Sokszor eszembe jutott, hogy talán soha nem lesz olyan, amivel elégedett leszek. Ebből fakadóan nehéz elviselni az egyedüllétet. Bár most a bolt nyitással ez is változott egy kicsit.

Vallásos vagy?

Nem.

Tel-Aviv, avantgárd bulinegyed, művész közeg. Mennyire érezhető a legendás izraeli hippi-feeling?

Nagyon érezhető, és nincs is ennél jobb. Én ebben a közegben élek, itt lakom, a bolt is ennek a legközepén található.  Szabadság van, és ez fantasztikus érzés. Itt az emberek nem méregetik, meg címkézgetik egymást a kinézetük, öltözködésük vagy bármi más alapján. Olyan ez, mint egy nagy játszótér.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp