Purimkor még a Talmud is a nemi egyenlőség mellett áll

Purimi, nőnapi ajándék:  David Golinkin rabbi, tekintélyes vallásjogász bebizonyítja, hogy a zsidó jog főárama szerint is olvashatják a nők nőtársuk, Eszter történetét a zsinagógában, az egész közösségnek. Ezért a Hunyadi téri zsinagógában mostantól a nők is felolvashatnak purimkor Eszter könyvéből.

Kérdés és válasz

Mózes mesterünket már az egyiptomi kivonulás előtt kérdésekkel ostromolták. Ezeknek száma a megszabadulás után, az önállósággal csak nőtt. A Tóra adás után, az új Tanban nem kifejtett, nem részletezett esetek vagy az írott és a szóbeli tan alapján a mózesi bölcsesség alkalmazásával jutottak nyugvópontra, vagy az akkor még a közösség birtokában lévő, szétszedhető és összerakható, „kicsi Szináj hegy”, a pusztai hajlék legbelsejéből, a Szentek Szentjében lévő Frigyláda kerubjai közül hallható isteni szózatból származott a válasz.

Az azóta eltelt időben, Mózes halála, a Frigyláda eltűnése, a próféták korának lezárulta, a Szánhedrin, majd a babilóniai (majd bagdadi) Gáonátus megszűnése után, egyértelmű végső tekintély híján, az ember mestert és tekintélyt keres magának, akit követhet. Akit követni tud.

Már magában a Bibliában, de a Szánhedrin kora óta a Talmud lapjain látszódik, hogy több különböző, egymással párhuzamos hagyomány él, egymáshoz közel, egymásról tudva bár oly sokszor egymással vitatkozva. A Talmud lezárása után egy új vallásirodalmi stílus keletkezett, a responzum-irodalom (seelot utesuvot, vagy rövidítve SUT), amelyekben a felmerülő, de az adott, helyi közösségben megválaszolatlanul maradt és megoldásért kiáltó eseteket, kérdéseket, vitákat tették fel írott formában, más, távoli tekintélyeknek.

Ezekre postafordultával, írott formában érkezett a válasz. Az évezredek során több százezerre, vagy a legújabb kor „termésével” együtt, több millió darabra rúg a fennmaradt „kérdés és válasz” jogi irodalma.

Ideológiai vákuum és hibernáció

A nagyjából 100 éve, a monarchia szétesése óta ideológiai hibernáltságban lévő magyar neológiát legtöbben az ideológiai-szellemi palettán a Modern Ortodox és a Konzervatív Judaizmus közé helyezik, sorolják.

Mivel a modern ortodoxia az ortodox világ részeként továbbra is ragaszkodik a neológia 1865-ös nagymihályi kitagadásához, kiátkozásához és fenntartja a heremet, vagyis az embargót, és amellett foglal állást és azt formálisan sem vonta, vonja vissza, illetve a jelenben sem szándékozik felmondani, ezért már csak a reciprocitás elve miatt útmutatásért nem feléjük fordultunk kérdéseinkkel.

A közösségünkben évek óta felmerülő kérdés kapcsán a konzervatív irányzathoz tartozó Rabbinical Theological Assembly irányába fordultunk, de annak preferálását még egy tény indokolta: az 1990-es évek második fele óta áldott emlékű mestereink, Schweitzer József főrabbi, Domán István főrabbi és nyomukban, Schőner Alfréd főrabbi vezetése alatt több, vezető pozícióban lévő rabbi kollega csatlakozott a Conservative Judaismhoz tartozó rabbi testületéhez, ami már jóval a csatlakozásuk előtt döntött, és óriási fordulatot hajtott végre a női szerepkörök kiszélesítésében.

David Golinkin, az Arlingtonban (Virginia állam) született (1955) rabbi mára az egyik megfellebbezhetetlen tekintélyévé vált a Konzervatív, vagy más néven Mászorti mozgalomnak. 1972 óta Izraelben él, több intézetet alapított és vezet, több tucat könyv írója, munkatársa, szerkesztője…

Halachikus és talmudi szaktekintély

Dr. David Golinkin professzor

Az alábbi responzuma épp nyolc évvel ezelőtt íródott és felettébb fontos, purimi aktualitással bír, ezért szeretném Önöket megismertetni az alábbiakban a szöveg magyar fordításával.

Idén Purimtól az Ohél Ávrahám zsinagóga (Hunyadi tér) az alábbi responzumban adott válasz megengedő álláspontját kívánja követni, vagyis idén Purimtól felnőtt zsidó nők is aktívan részt vehetnek Eszter tekercsének a felolvasásában!


„Szabad-e Purimkor nőknek olvasni az Eszter könyvét a zsinagógában?

A rabbi válasza 1 percben, 2012 március 24

Édesanyám és Tanárom, Bluma Deborah Esther emlékére, a gyászhónap végén, 5772, Svát havának 28. napja

Kérdés: olvashatják-e nők Purimkor az Eszter-tekercset a zsinagógában?

A rabbi válasza: A Talmud-i források és a zsidó hagyomány válaszai három nagy csoportra oszthatóak.

Az első

Eszerint a nők is kötelesek elolvasni Purimkor az Eszter Könyvét, ebből kifolyólag, mivel ugyanaz a parancs vonatkozik rájuk, mint a férfiakra, ők is olvashatják hangosan, a teljes zsinagógai közösségnek, és őket hallva az összes jelenlévő, férfiak és nők egyaránt teljesítik a könyv meghallgatására vonatkozó előírást.

Ezt a megközelítést két Talmud-i idézet támasztja alá.

Az első a Misna Megilá traktátusa 2. fejezetének 4. misnája, amely szerint „mindenki alkalmas (szó szerint kóser) arra, hogy az Eszter-tekercset olvassa, a süketnémákat, az őrülteket és a kiskorúakat kivéve”.

A Talmud ehhez azt fűzi hozzá (Arakhin traktátus 2b-3a), hogy „mindenki alkalmas arra, hogy az Eszter-tekercset olvassa. Kiket értünk „mindenki” alatt? A nőket is beleértjük”.

A Talmud az Arakhin-traktátusban idézi továbbá egy Ámorá[i] kijelentését, amely a Megilá traktátusban (4a) is szerepel. „Rabbi Jósua ben Lévi azt mondta, hogy a nőknek is olvasniuk kell az Eszter-tekercset, mert a csoda velük is épp úgy megtörtént”.

Rási ezt a kijelentést azzal kommentálja: „mivel ők is kötelesek olvasni az Eszter-tekercset és alkalmasak is rá, és őket hallva a jelenlévő férfiak és nők egyaránt teljesítik az Eszter-tekercs meghallgatására vonatkozó előírást”.

Rási ebben a kommentárjában azt a jól ismert vallásjogi alapelvet követi, hogy bárki, aki köteles egy micvát[ii] végrehajtani, az egyúttal jogosult is arra, hogy másokat, akik szintén kötelesek ugyanazt az előírást végrehajtani, kiváltson azzal, hogy az ő jelenlétükben, mintegy „helyettük” is végrehajtja (Ros HaSana Traktátus, 3, 8).

Rási nem áll egyedül ezzel a véleményével. Az alábbi vallásjogi tekintélyek mind a Talmud Arakhin traktátusában elhangzó megengedő állítással, vagy rabbi Jósua ben Lévi kettős kijelentésével összhangban ítélnek, miszerint a nők kötelesek olvasni az Eszter-tekercset, és ebből kifolyólag másokat is, a férfiakat is beleértve, kiválthatnak azzal, ha nyilvánosan felolvassák:

A babiloni gáonok közül

Rav Yehudai gáon[iii] a Halahot Pszukot című művében, amely Joshua ben Lévit idézi (ed. Sasson, p. 38 = the Hebrew version, Hilkhot Reu, ed. Schlossberg, p. 11)

A Háláhot Kcuvot, a Halakhot Gdolot[iv] egy részének itáliai változata, amely a Misna Megilá Traktátusát idézi

Spanyolország és Észak-Afrika

A RIF nevű rabbi (Rabbi Jichák Ál Fászi) a Megillah 4a-hoz fűzött kommentárjában Rabbi Jósua ben Lévit idézve (ed. Vilna, fol. 2b)

Maimonidész a Hilkot Megilá 1:1-2-ben, ahogy a Maggid Mishneh és a Hagahot Maimoniot című Maimonidész-kommentárok hangsúlyozzák

A Lunel-i Ábrahám Széfer ha Minhág című művében (ed. Refael, p. 249), amelyben Jósua ben Lévit idézi és további megjegyzéseket fűz szavaihoz

A RITVA, a sevilla-i Jom Tov rabbi Hidusé ha Ritvá című munkában a Meggilah4a-t kommentálva, (fol. 5d)

a RAN nevű rabbi (a geronai Nissim) a RIF művéhez (Megillah 19b) fűzött kommentárjában (ed. Vilna , fol. 6b), de lásd alább, a második csoportban a RAN másik véleményét

Rabbi Yosef Karo a Sulhan Aruhban[v], Orah Hayyim, 689:1-2 a Yalkut Yosef[vi] című könyv 21. lábjegyzete szerint

Provence

Meiri rabbi a Megillah4a-hoz fűzött kommentárjában (ed. Hirschler, pp. 20-21) és a Bráhot47b-hez fűzött kommentárjában ( ed. Dickman, p. 179.)

Askenáz területek

A bécsi Izsák ben Mózes rabbi, Or Záruá című művében, (Második rész, 368. paragrafus, 77d-78a fólió), aki Rási álláspontját osztja és visszautasítja a Halakhot Gdolot döntését

Modern rabbik

Rabbi Yosef Kafih a Maimonidészhez fűzött komentárjában (loc cit.,Zemanim, Part II, p. 824.)

Rabbi Daniel Landes, The reading of the Megillah on Purim night” (1997 március, publikálatlan kézirat)

Mi több, a RIF és a RITVA Spanyolországban és a Meiri Provence-ban (a Bráhot traktátushoz írott kommentárjában) úgy döntenek, hogy mivel a nők kötelesek olvasni az Eszter-tekercset, ezért be kell számítani őket a minjánba[vii], aminek a megléte kívánatos az Eszter Könyve felolvasásához.

A második

Ez a vélemény a Toszefta ( (Megillah 2:7, ed. Lieberman, p. 350) és a Jeruzsálemi Talmud ( Megillah 2:4, ed. Venice, fol. 73b = ed. Vilna 2:5, fol. 21a). egy-egy szöveghelyére hivatkozik.

A Toszefta[viii] leszögezi, hogy  a nők, a rabszolgák és a kiskorúak fel vannak mentve és nem válthatják ki a közösséget.”

A Jeruzsálemi Talmud ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy

„Bar Kapara szerint az Eszter-tekercs felolvasásánál jelen kell lennie a nőknek és a kiskorúaknak is, mivel ők is veszélyben voltak”[ix]

„Rabbi Jósua ben Lévi így is tett. Összegyűjtötte gyermekeit és egész házanépét és mindőjük jelenlétében olvasta fel az Eszter-tekercset”.

A Halakhot Gdolot (ed. Warsaw, fol. 40c = ed. Jerusalem, Vol. I, p. 406; cf. Otzar Hageonim to Megillah, p. 7) rendelkezése szerint „a nők, a rabszolgák és a kiskorúak fel vannak mentve az Eszter-tekercs olvasásának kötelezettsége alól, de meg kell hallgatniuk, mivel mindőjüket az a veszély fenyegette, hogy „elpusztítják, meggyilkolják és elveszejtik”[x] őket. És mivel mindenki veszélyben volt, mindenkinek hallania kell a történetet. Ezt követően a szöveg Rabbi Jósua ben Lévit idézi a Jeruzsálemi Talmudból (egy további olyan mondattal kiegészítve, amely nem szerepel a ránk maradt Jeruzsálemi Talmudban).

Sokan azt az álláspontot tulajdonítják a Halakhot Gdolotnak, hogy mivel a nők nem kötelesek az Eszter-tekercset olvasni, viszont kötelesek meghallgatni, felolvasásukkal csak más nőket tehermentesíthetnek, a férfiak kötelességeit nem válthatják ki.

A Halakhot Gdolot megközelítését az alább következő tekintélyek vették át

Észak-Afrika

Rabbenu Hananel a Megilla 4a-t kommentálva, aki Rabbi Jósuát úgy idézi, mint aki csak az Eszter-tekercs hallgatását tette kötelezővé a nők számára

Spanyolország,

Zohár Hádás[xi] (Vol. II, Ruth, fol. 47b.)

A RAN a RIF-nek a Megilla4a-hoz írt jegyzetét kommentálva (  ed. Vilna, fol. 2b ), de lásd feljebb a másik, ettől eltérő véleményét

Provence

Rabbi Yichak ben Abba Mari munkájában, a Széfer HáIttur-ban ( Part II, fols. 113c-d.)

Franciaország és Askenáz területe

A Toszfot[xii] az Arakhin 3a-hoz ( s.v. La’atoyei.)

Rabbi Eliézer ben Joel Hálevi a Széfer Ráávijá című könyvében ( ed. Aptowitzer, paragraph 569, pp. 292-293 and paragraph 843, p. 580.)

A Worms-i Eleázár Szefer Hárokeáh című könyvében ( Parag 236 )

A Speyer-beli rabbi Szimhá, akit a Hágáhot Maimoniot idéz

A harmadik

E szerint az álláspont szerint a nők kötelesek olvasni a Megillát, de csak más nők képviseletében, csak más nőket válthatnak ki vele

Ennek a véleménynek nincs Talmud-beli alapja, a Halakhot Gdolot egyik változatára támaszkodik, amelyet a Toszfot említ a Szukká Traktátus 38a-t kommentálva ( s.v. Be’emet amru), továbbá a Meiri a Megilla 4a-ról szólva (pp 20-21), szerepel a Tur című törvénygyűjteményben (Oráh Hájjim 689) és Rabbi Jiszráel al Nákáwá Menorát HáMáor-jában.

Összefoglalás és következtetés

Világos a fentebbiekből, hogy az a rabbi, aki megengedő döntést kíván hozni, az első megközelítésre támaszkodhat, míg az a rabbi, aki szigorúan kíván ítélni, a másodikra és a harmadikra. Valóban, sok vagy a legtöbb ortodox rabbi nem engedi, hogy nyilvánosan olvassák az Eszter-tekercset, vagy csak azt engedik meg, hogy más nőknek olvassák. Ugyanakkor, ha a zsidó jog általános szabályait követjük, világos, hogy a Babiloni Talmud előbbre való a Toszeftánál és a Jeruzsálemi Talmudnál (lásd Entziklopedia Talmudit, s.v Halakhah, Vol. 9, col. 247, note 108 and col. 250, note 147).

És éppen ez az, amit az Or Zarua (a bécsi Izsák ben Mózes rabbi) és a Meiri is nyíltan kimondanak témánkat tárgyalva. Az Or Zarua szerint, mivel a Toszefta-beli baraitát[xiii]  nem említi a mi Talmudunk, nem hagyatkozunk rá, és úgy tűnik nekem, hogy a lényeg, ahogy Rási elmagyarázta, a nők bevonása, akik kötelesek olvasni az Eszter-tekercset és olvasásukkal a férfiakat is kiválthatják kötelezettségük alól.

A Meiri szerint (a Megillá traktátushoz írott kommentárjában, p 21) az a lényeg, hogy ne toljunk félre egy rendelkezésünkre álló, egyértelmű Babiloni Talmud-i szöveghelyet egy Toszefta-beli baraita vagy a nyugati (értsd: Jeruzsálemi) Talmud kedvéért, és ezt követeli a logika is, mivel a jól ismert vallásjogi alapelv, amelyre hagyatkoznunk kell az, hogy „mindenki, aki köteles egy micvát teljesíteni, teljesítheti azt a közösség képviseletében is”.

Világos tehát, hogy a Babiloni Talmud és számos korai vallásjogi tekintély szerint a nőkre is kiterjed az Eszter-tekercs olvasásának kötelezettsége, úgyhogy felolvashatják nyilvánosan is, olyan közösségeknek is, amelyekben férfiak is vannak. Ez nem valamilyen modernkori újítás, hanem a legnagyobb tekintélyű vallásjogi álláspont ebben a kérdésben. Továbbmenve, az is ésszerű, ahogy azt hárman a Rishonim[xiv] közül szintén megengedik, hogy a nőket be lehessen számolni a minjánba az Eszter-tekercs felolvasásakor. 

Bibliográfia

Rabbi Eliezer Berkowitz, Jewish Women in Time and Torah, Hoboken, New Jersey, 1990, pp. 92-100

Rabbi Aaron Cohen, The Torah U-Madda Journal 9 (2000), pp. 248-263 (a rejoinder to Rabbi Weiss below)

Rabbi Alfred Cohen, Journal of Halacha and Contemporary Society30 (Fall 1995), pp. 25-41

Rabbi H. Z. Dimitrovsky, Hiddushei Ha-Rashba to Megillah, Jerusalem, 1981, cols. 46-48

Rabbi H. Y. Ehrenreich, Otzar Hahayyim 6 (5690), Nos. 5-6, pp. 145-149

Rabbi David M. Feldman in: Seymour Siegel and Elliot Gertel, eds.Conservative Judaism and Jewish Law, New York, 1977, pp. 300-301

Rabbi Levi Ginzberg, Peirushim V’hiddushim Bayerushalmi, Part II, New York, 1941, pp. 175-176

Rabbi Sh. H. Kuk, Iyunim Umehkarim, Vol. 2, Jerusalem, 1963, pp. 46-49

idem., Otzar Hahayyim 6 (5690), No. 4, pp. 106-108

Rabbi Saul Lieberman, Tosefta Kifshutah to Megillah, pp. 1147-1148

Yisrael Ta-Shema, Hatefillah Ha’ashkenazit Hakedumah, Jerusalem, 2003, pp. 223-226

Rabbi Avraham Weiss, The Torah U-Madda Journal 8 (1998-1999), pp. 295-317

Shevah Yalon, Kol Mitzvot Aseh Shehazman Garma Nashim Peturot, M.A. Thesis, Bar Ilan University, Ramat Gan, 1990, pp. 107-113

Rabbi Yitzhak Yosef, Yalkut Yosef, Vol. 5, Jerusalem, 5748, pp. 287-289

 

 

 

 

 

[i] A Misna lezárása után élt Talmud-i rabbi

[ii] vallási előírást

[iii] A gáonok a zsidó tanulás nagy babiloni korszakában, a Talmud születésének idején és a rákövetkező évszázadok során a nagy babiloni Talmud-iskolák vezetői voltak, koruk legkimagaslóbb vallási tekintélyei

[iv] A gáoni korszakban született fontos vallásjogi szöveg, szerzősége vitatott

[v] A Sulhan Aruh rendkívüli tekintélyű, korszakzáró nagy vallásjogi gyűjtemény a 16. századból

[vi] Kortárs vallásjogi munka, a Sulhán Áruh magyarázata Izrael egykori, nagy hatású szefárd főrabbija, Ovádjá Joszéf döntései alapjá A mű szerzője Jichák Joszéf, Ovádjá Joszéf fia

[vii] tíz felnőtt zsidó közösségébe

[viii] A Misnával időben nagyjából párhuzamosan szerkesztett, hozzá hasonló felépítésű gyűjtemény

[ix]  Mármint az Eszter Könyvében elmesélt történetben, vagyis Hámán őket is el akarta pusztítani

[x] Eszter könyve, 3, 13

[xi] Olyan, a Zohárhoz kapcsolódó kéziratok gyűjteménye, amelyek a Zohárban, a spanyol kabbala legfontosabb írásában nem szerepelnek

[xii] Fontos középkori Talmud-kommentárok, amelyek a Talmud szinte minden kiadásában olvashatóak

[xiii] A baraiták a Misna nevű, a Talmud részét képező, az i.sz 3. század elején összeállított szöveggyűjteményből kimaradt, korabeli rabbinikus szövegek

[xiv] Szó szerint „az elsők”. A babiloni Talmud-iskolák lehanyatlása és a Sulhán Áruh megszületése közötti, bő fél évezredes időszak vallásjogi döntéshozói

 

Forrás: https://schechter.edu/

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp