A Lauder Iskola modernitásának háttere a zsidó tradíciókban rejlik

A Kibic Magazin podcastjában Borgula András Horányi Gáborral, a Lauder Iskola főigazgatójával arról beszélgetett, hogy miért nem öröm a gyerekek számára a tanulás a magyar iskolákban. A Lauder Iskola új szociális támogatási rendszeréről is szó esett, amelynek célja, hogy a pénz senkit se akadályozzon abban, hogy hozzájuk járhasson.

A Europe Kids Want idén januárban közzé tett felméréséből többek között az derült ki, hogy minden háromból két magyar gyerek úgy gondolja, hogy haszontalan mindaz, amit az iskolában tanul, és csak minden 10. gyerek számára öröm a tanulás.

Horányi Gábor ezzel kapcsolatban elmondta, lehet vitatkozni, hogy mi a hasznos, és mi a haszontalan, és persze az sem mindegy, mit tartalmaz a tananyag, az iskola azonban ennél egy sokkal komplexebb dolog. Egy gyerek és egy tanár egészen másként fog ugyanis gondolkodni arról, hogy miként lehet az iskolában töltött idő optimális a számára. Egy tanár úgy tekint a tanításra, hogy azért kap fizetést, tehát odaáll és megtanítja a gyereket. A gyerek ezzel szemben az interneten fogja megkeresni azt, hogy miként tudná a leghatékonyabban megtanulni, amit követelnek tőle.

Ez a fajta megközelítésbeli különbség, véli Horányi, az alapvető konfliktus az iskolában. Amikor tehát egy gyerek azt mondja, hogy az iskolában töltött idejének egy része semmit sem ér, akkor nem fogalmaz pontosan. Az iskolában fontos ugyanis a közösségben eltöltött idő, ahol egy gyerek megtanulhat csapatban együttműködni, konfliktusokat kezelni.

Itt, Magyarországon azonban még mindig úgy gondolnak az iskolára, mint egy olyan helyre, ahol a tanár megtanít, a gyerek pedig megtanul valamit. A Lauder igazgatója szerint éppen ettől kellene markánsan elrugaszkodni. A tanárok abbeli szerepe, hogy tőlük áramlik, az információ a gyerekek fejébe egyre csökken.

A tanároknak egyre inkább az lesz a feladata, hogy motiválják a gyereket, megmutassák neki, hol találhatja meg a szükséges információt, illetve megtanítsák, miként lehet úgy interpretálni, hogy azok eladhatóak legyenek. A probléma ott kezdődik, hogy az oktatási rendszer elég nehezen tart mindezzel lépést.

A felmérés azon megállapítását, miszerint csak minden 10. gyerek számára öröm a tanulás, Horányi szerint úgy kellene inkább értelmezni, hogy minden 10. gyerekkel történik valami élvezetes dolog az iskolában. A tanulás nem csak az iskolához köthető tevékenység, hiszen életünk végéig tanulunk valamit.

A gond az, hogy a gyerekek nem motiváltak, mert nem történik számukra semmi érdekes az iskolában. Az ugyanis, hogy kiáll valaki eléjük, és frontálisan próbál nekik valamit elmondani, az valószínűleg tényleg csak minden 10. gyerek számára jelent örömöt. Ebből a szempontból az egész iskolát kellene újragondolni. De nem csak a gyerek-tanár vonalon, sokszor ugyanis az amúgy nyitottnak mutatkozó szülők ragaszkodnak azokhoz a sztereotípiákhoz, amelyekben felnőttek.

Ma az iskola nem készíti fel a gyerekeket az életre, vélekedik Horányi, aki szerint ezt jól mutatja, hogy Magyarországon rengeteg olyan állás van, amiket azért nem tudnak betölteni, mert az egyetemeken és a középiskolákban nem a szükséges készségeket fejlesztik. Ehelyett inkább kognitív adatközpontú dolgokkal foglalkoznak. A szükséges szociokulturális és a részben kompetenciákkal leírható dolgokat viszont nagyon elhanyagolják az iskolák. A kör itt be is zárul, hiszen az iskoláknak valóban kellene tanítani, de a tanításnak ma már nem az információ frontális átadásáról kellene szólnia.

A Lauder ehhez képest sokkal jobb helyzetben van, mondta az iskola igazgatója. Hogy többek számára is elérhető legyen ez a fajta oktatás, a Lauder egy új szociális támogatási rendszer segítségével lehetőséget biztosít azoknak a családoknak, amelyek egyetértenek az iskola zsidó értékrendjével és pedagógiájával.

A Lauderben ugyanis meg vannak győződve arról, hogy amit ott csinálnak, az reflektál a fentebb vázolt pedagógiai kihívásokra. Az iskola gondolkodásának háttere, amiből ezt a pedagógiai modernitást megfogalmazták, az alapvetően a zsidó tradíciókban rejlik, magyarázza Horányi Gábor. Akiknek tehát ez a nyitott, formális tekintélyektől mentes, gyerekközpontú, jövőorientált, kreatív gondolkodás fontos, de nincs meg hozzá az anyagi lehetőségük, az ő számukra az iskola egy szociális alapot hozott létre, amibe a költségvetésen túl, máshonnan is próbálnak forrásokat bevonni.

A Lauder alapelvei közé tartozik, hogy ne legyen olyan zsidó gyökerű család, amely gyereke azért nem tud ebbe az iskolába járni, mert nincsenek meg a megfelelő anyagi lehetőségei. Az igazgató azt is hangsúlyozta, hogy a támogatás lehetőségét attól függetlenül meg lehet szerezni, hogy a gyerek felvételéről értesített volna az iskola.

Az egész egy olyan struktúrájú rendszer, amely a belépéskor elért támogatást mindaddig fenntartja, ameddig a támogatásra jogosult gyerek az iskolába jár, illetve ameddig a család anyagi helyzetében valamilyen változás be nem következik.

A Lauder új támogatási rendszeréről az iskola honlapján lehet további információkat találni: https://www.lauder.hu/#jelentkezes/szoctam