Radnóti Zoltán: Félelem helyett remény

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

“A reformzsidók társult tagsága, nem kell félnetek, jó lesz” – Radnóti Zoltán, a Mazsihisz főrabbijának írása annak kapcsán, hogy a Szim Salom és a Bét Orim reform zsidó hitközség a Mazsihisz társult tagja lett.

Csak annyi történt, hogy résnyire kinyitottunk egy évtizedeken át zárva tartott ajtót, így picit közelebb kerültünk hozzá, hogy ernyőszervezetté váljunk. Ettől a neológia nem lesz reformzsidóság, továbbra sem lesz „kötelező” a női rabbik alkalmazása… Például.
Csak a társalkodópartnerek száma nőtt, csak a Mazsihisz változott, hiszem, hogy előnyére. Mert a tények makacs dolgok, és a neológia az maradt, ami volt: a liturgia, a rabbik, a kórusok, az orgonák, a tornyos templomok, a sok helyen előretolt Tóraolvasó asztal, és mindaz a modernség, amivel megkülönböztette magát a klasszikus ortodoxiától.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének közgyűlése elsöprő többséggel megszavazta, hogy a két reformzsidó közösség, a Bét Orim és a Szim Sálom társult (sic!) tagként csatlakozhasson a szervezetünkhöz.
Miért?
Hogy kiterjedjen rájuk is, mint zsidó társainkra, a közösségünk védőhálója!
Hogy holnap ne különböztessük meg hátrányosan azokat, akiknek a hitgyakorlata eltér a neológokétól. Ahogy a zsoltár írja: „milyen jó és kellemes, ha együtt lakoznak a testvérek”. És minden testvér más, mégis egy. És most, végre, együtt vannak.
Ugyanúgy várjuk vissza a közös zsidó ernyő alá ortodox testvéreinket is.

Radnóti Zoltán

Hetek óta olvasom és hallom a rémhírterjesztést: „jönnek a reformzsidók!”.
Az ijesztgető rémhírek olvasásában már nagy gyakorlatunk van. Mindig jönnek a „valakik”.
És most is sokan ijesztgetnek bennünket. Sőt oda jutottunk, hogy már magunkat ijesztgetjük a reformzsidókkal.

És most, amikor ezt a cikket írom, az a kényelmetlen érzés vesz rajtam erőt, mintha rám hárulna a feladat, hogy mindenkit megnyugtassak, aki nevetséges szóbeszédek után hozzám fordul.
Nem, holnap sem lesznek kitiltva a neológ zsinagógáinkból a férfi rabbik!
Nem, holnap sem lesz Barbie minjen!
„Hála” a hisztériakeltésnek, a zsinagógajáró emberek egy része már majdnem tömjénfüst után nyúlt.
Kedves olvasóim!
Holnap is el lehet imádkozni a teljes imarendet, és nem lesz kötelező bizonyos imákat kihagyni!

Vasárnap nem a hitehagyás táleszt és tfilint viselő női ördöge tette be a patáját a Síp utca sokat látott burkolatára, hanem a közösség észrevette, hogy a neológ zsinagógákon van ablak, és néha ki is kell rajtuk nézni.

Ami történt, egyik oldalról egy szervezeti változás.
Mától a Mazsihisz nem kizárólag a neológ hitközségek gyűjtőhelye. Nem kizárólag, mindössze 98%-ban. A 120 tagú közgyűlés 2 (azaz kettő) taggal bővült, akiket a két reform hitközség (ma egyesület) delegál.

Kelemen Kata, a Szim Salom rabbija

Jó lenne,
ha ez az arány kicsit tovább csökkenne.
Ha a védőernyő alá visszajönne a tradicionális ortodoxia.
Ha közösen, és nem egymást gyengítve tudnánk fellépni minden zsidó vallási vagy akár nem vallási közösséggel is, közös érdekeink védelmében.
Ha a Mazsihisz növelné erejét és legitimitását azzal, hogy minél szélesebbre tárja kapuit a zsidó közösség minden tagja, csoportja előtt. Egy a célunk: a zsidó hagyomány, a zsidó vallás átadása gyermekeinknek.

A kétkedőknek ismét leírom: vallási változás azonban nem történt!
A neológia hitvallása és gyakorlata változatlan maradt.
Természetesen minden közösség továbbra is a saját hagyományait őrzi és gyakorolja. Mindenki úgy imádkozhat, úgy élhet ezután is, ahogyan szeretne.
Egyen minél több ember kóser ételt, tartson szombatot, és őrizze a családi tisztaság tórai törvényeit, tanuljon Tórát, adományozzon rászorulóknak!

Fontos megemlíteni, a reformhitközség társulásának kérdése elő volt készítve.
A döntést megelőzte az Alapszabály módosítása, hogy ezentúl nem csak az lehet tagja a közösségünknek, aki elismeri magára nézve kötelezőnek a nagy középkori törvénygyűjteményt, a Sulhán Áruhot, és annak az askenáziak által követett, kommentált változatát, hanem a klasszikus szóbeli hagyomány és a rabbinikus döntvények fényében definiálja önmagát.
A Mazsihisz Alapszabályának ezen eredeti (kizárólagosan Sulhán Áruhos változata) már korábban is sok kérdést vetett föl, és leginkább magának, az Alapszabálynak a komolyságát tette kérdésessé.
Mert valljuk be őszintén, ma nincs olyan közösség (ortodox, neológ, chabad), amelyik a Sulhán Áruh 1522 és 1558 között írt paragrafusai alapján vezetné a világi és vallási életét. A zsidó vallási élet változással teli, ahogy az emberiség történelme is. És a rabbik feladata volt, hogy minden korszakban válaszokat találjanak a társadalmi és tudományos kérdésekre.
Másfél évszázada, maga a neológ mozgalom is egy válasz volt a honi urbánus zsidó közösségek kérdéseire. És a modern vallásos zsidóság kidolgozta a saját szabályrendszerét, hagyományait.

Raj Ferenc, a Bét Orim rabbija

A neológ mozgalom arra bátorít mindenkit, vagy bármelyik taghitközséget, rabbit, zsinagógai közösséget, hogy kövesse a Sulhán Áruh előírásait! Hogy a legjámborabb, legszigorúbb vallásosság szelleme uralkodjon rajtunk továbbra is!
Ekképpen a mi kis közösségünk, (amelynek én vagyok a rabbija), szeretettel üdvözli a Mazsihiszben a ma már nyugdíjas Kelemen Kata rabbinő által alapított „Szim Sálom” közösséget, aminek elnevezése közös főimánk legszebb, békét kérő áldására utal, és Raj Ferenc, ex-neológ főrabbi által alapított „Bét Orim” közösséget. Ám mi továbbra sem fogjuk elbontani a nőket és a férfiakat elválasztó „mehicá”-t a zsinagógában, ám örülünk, ha a hölgyek is velünk imádkoznak és követik a Tóraolvasást. Továbbra sem fogunk összeadni meleg párokat, ám legyen evidencia a befogadás és az elfogadás élménye.

Nem kell ahhoz nekünk (se) központi előírás, hogy a Sulhán Áruhot és a saját vallási lelkiismeretünket követhessük és derűsen fogjuk viselni, hogy egy másik kerületben a Mazsihisz társult tagjai, tagtársaink beszámítják a minjenbe (a tíz felnőtt imaközösségébe, amely nélkül a liturgia bizonyos részei nem mondhatóak) a hozzájuk járó nőket is.
Hangozzék fel a Tóra szava minél több közösségben szerte a városban és szerte az országban!

Mi bízunk annyira magunkban (bízzunk annyira magunkban!), hogy nem kizárással, megkülönböztetéssel akarjuk vonzóvá tenni azt, amiben mi hiszünk. Legyen alapvetés a zsidó közösség keretein belül, hogy ne fojtsunk szót senkibe se! Hogy mondhassa el mindenki, ami a szívében van!

A zsidóság megélésnek ezernyi útja van a baloldali cionizmustól, a „területeken” élő jobboldali telepes életmódig.
Hogy ki melyik útban hisz, hogy hol tud legőszintébben Istenhez szólni, az legyen a saját lelkünk felfedezése, hiszen minden embernek fel kell tenni magának azt a fontos kérdést: „kell-e ez nekem?”
A zsidóság – a megélt és gyakorolt hitünk – ma hitelesség és vonzerő kérdése is. Ezen sokféleség előtt nyitott kaput a Mazsihisz – a nevéhez végre méltóan, – hiszen a betűszó feloldása magyarországi és zsidó és községek és szövetség. Hogy a sokféleségben bontakozzanak ki sajátosságaink.

Tegnap, aki szombatot akart szegni, vegyesházasságban (vagy melegházasságban) akart élni vagy éppen Pick szalámit kívánt enni, annak nem kellett elhagynia sem a Mazsihiszt, sem az ortodoxiát, sem az EMIH-et, nyugodtan megtehette. És ne legyünk álszentek, sokan meg is tették, majd a következő szombat reggel ugyanúgy mentek el zsinagógába és ugyanúgy mondták az áldást a Tórára, miután megpuszilták azt.

Ám aki szerette volna, hogy a szombattartó lánya (felesége) is adhasson egy puszit a Tórára és ott egy áldást mondhasson, annak el kellett osonnia egy „kvázi” illegális egyházhoz, a reformokhoz, mert ez a tevékenység, – a magyar „megmondó” zsidó közvélekedésben – a megengedhetetlen kategória volt.
Mindez annak ellenére, hogy a fentebbi négy tevékenység egyértelmű tórai tilalom, míg ez utóbbi „csak” egy rabbinikus tilalom.

Holnap az emberek talán elgondolkodnak majd a fentebbi kérdéseken. És tudják, hogy van egy kis sziget a Mazsihisz mellett, ám a Mazsihisz védőszárnyai alatt, ahol nem ördögtől való a női ima hangja, vagy a felvállalt meleg párkapcsolat.

Hiszem, hogy a zsidó közösségekkel szembeni igazságtalanság korszaka ért csak véget a Mazsihiszben, ezentúl mi, zsidók nem bántjuk zsidó társainkat. Nem kizárni, hanem bevonni igyekszünk egymást, közösen intézzük közös dolgainkat a Mazsihisz égisze alatt.

És együttműködünk!
Mostantól nem félünk megosztani a tudást, az információkat, a forrásokat egymással. Nem egymástól félünk ezentúl, hanem ki-ki belátása szerint szolgálja közülünk az Örökkévalót.
Ortodox, neológ és reformzsidók számára egyaránt ünnep volt az a vasárnapi nap, a hitközség gyakorta szép, nem ritkán fájdalmas és szomorú történetének egyik legnagyszerűbb napja.
Akiből hiányzik a bátorság szelleme, az már elindulása előtt elbukik. És a bátorság nem a bezárkózáshoz kell.
Ideje volt összeszednünk a bátorságunkat és a Mazsihisz üzenete nem az, hogy a reformzsidókat várjuk sorainkba, hanem az, hogy mindenkit várunk.
Mert együtt vagyunk együtt!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp