Fahidi Évával emlékezett a budapesti gettó felszabadulásának 75. évfordulója az EMIH

A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. A gettó felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.

A gyűlöletre és a gyűlölködőkre nem gyűlölettel, hanem méltósággal kell emlékezni – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a budapesti gettó felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen pénteken Budapesten.

Jákov Hadasz-Handelszman izraeli nagykövet a budapesti gettó felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Köves Slomó úgy fogalmazott: „nem az a kérdés, hogy kik voltak a szüleink, hanem az, hogy mit kezdünk az ő emlékükkel. Közös feladatunk tartalmassá tenni az emlékezést akkor is, amikor a túlélők, azok, akiknek személyes emlékeik vannak a vészkorszakról, már nem lesznek közöttünk.”

Ez a fajta, nem személyes múltra emlékezés egyfelől könnyebb, hiszen kevesebb fájdalommal jár, ugyanakkor „sokkal több tévelygésre ad lehetőséget”. Példaként Pokorni Zoltán (Fidesz) XII. kerületi polgármester nagyapjáról szóló visszaemlékezésének fogadtatását említette. 

Pokorni: magyarok voltak az áldozatok és a gyilkosok többsége is – Kibic Magazin

Pokorni Zoltán sírva beszélt nagyapjának a tömeggyilkosságokban játszott szerepéről. A 12. kerületi polgármester a magyarországi holokauszt kapcsán azt mondta, nincs mentség a magyarok számára a magyar zsidók ellen elkövetett bűnökért. A nyilasok hetvenöt évvel ezelőtt 328 ártatlan, védtelen embert mészároltak le Budapest tizenkettedik kerületében.

„Megdöbbentem nemcsak azon a pár őszinte mondaton, amit tőle hallhattunk”, hanem visszaemlékezésének „tévelygő fogadtatásán is”, azon, hogy a polgármester személyes mondatait milyen „kevesen fogadták az elvárható nyitottsággal és érzékenységgel” – fogalmazott.

Hozzátette: „ahogy nem érdem áldozatok leszármazottainak lenni, ugyanúgy nem bűn tettesek unokáinak lenni. Nem az a kérdés, hogy kik voltak a nagyszüleink”, hanem hogy a rájuk való emlékezés tud-e „aktuális tanulsággal szolgálni a mi életünkben”.

Niedermüller Péter (DK) erzsébetvárosi polgármester arról beszélt: az emlékezés mindig morális és politikai aktus is, a „saját felelősségünkkel való szembenézés”. Ami 1944 és 1945 telén a VII. kerületben és egész Budapesten történt, az az „ország szégyene”. „Nem elfelejthető és nem is megbocsátható (…), olyan teher, amellyel mindannyiunknak együtt kell élnünk” – mondta a politikus.

Az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség a budapesti gettó felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából megemlékezést tart a Dohány utca 32. szám előtt található Budapesti Gettó Emlékfalnál.

Közzétette: Zsidó.com – 2020. január 17., péntek

A „magyar történelem legfeketébb bűne, hogy nem tudtuk megvédeni zsidó polgártársainkat, vagy nem is akartuk megvédeni őket, hiszen már a 20-as évektől megjelent egy sor zsidótörvény, amelyekre a magyar társadalom jelentős része a füle botját sem mozgatta. Ezzel a felelősséggel a mai napig szembe kell néznünk” – hangoztatta.

Borzalmas bűn az a gyűlölet, ami elindította a holokauszt eseményeit, ezért ma is az egyik legfontosabb feladat felszólalni a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés ellen – tette hozzá Niedermüller Péter.

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete azt hangsúlyozta: Budapest utcáin járva számos emlékhely késztet arra, hogy „megálljunk és gondolkozzunk a múlt szörnyűségein”. Az emlékezés pedig különösen fontos ma, amikor Európa-szerte ismét növekszik az antiszemitizmus, embereket nyíltan támadnak vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt – mondta a nagykövet.

Fahidi Éva író, holokauszt-túlélő azt mondta: ahhoz a generációhoz tartozik, „amelyik ha emlékezik, mindig gyászol is”. A gettó 75 évvel ezelőtti felszabadítása örömteli, de nem lehet rá úgy emlékezni, hogy közben ne jusson eszünkbe azoknak az embereknek a szenvedése, akik a gettó falai között megfagytak vagy éhen haltak.

Nekem senki se mondja meg, milyen volt a holokauszt – Kibic Magazin

Sóvirág című tánc előadása évek óta nagy sikerrel fut a Vígszínházban. Furcsállja, hogy nagy dolognak tartják az emberek, hogy 93 évesen még táncol, mert számára nincs ennél természetesebb kifejezési eszköz. Szerinte levés nagyobb gonoszságot lehet elkövetni az igazsággal szemben, mint meghamisítani a történelmet. Interjú Fahidi Évával.

Szólt arról is: 18 éves volt, amikor megtapasztalta, hogy egyszerre gyűlöltté vált, és a világon bármit meg lehetett vele tenni. A legszörnyűbb indulat a gyűlölet, de aki megtapasztalja, hogy gyűlölik, biztosan olyan ember akar lenni, aki nem gyűlöl.

A rendezvényen az áldozatok emlékére Oberlander Báruch a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője mondott kádist, majd a jelenlévők meggyújtották az emlékezés mécseseit.

A budapesti „nagy” gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.

A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki onnan.

A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) a budapesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából megemlékezést tart 2020. január 19-én (vasárnap) délelőtt 10.00 órakor a Dohány utcai zsinagógában.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005

    Támogatom»

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp