Ma este kezdődik a hanuka, amely idén részben egybeesik a karácsonnyal. Doffek Gábor írását ajánljuk a wmn.hu-ról.
Hibrid családból jövök. Gyerekkoromban sosem ünnepeltük a hanukát. Felnőttként mindkettőt ünnepeljük. Negyvenhárom év alatt kétszázezerszer szegezték nekem a kérdéseket, miszerint most akkor melyiket ünnepeljük, miért pont azt, hogyhogy mindkettőt egyszerre, amikor igenis választani kell, és még sok-sok ehhez hasonlót. Megpróbálom most megválaszolni ezek java részét.
Az egész „zsidódolgot” (ahogy sokszor mi nevezzük) állandóan magyarázni kell, mivel embertelen mennyiségű tévhit, álinformáció, butaság, tévedés, és még annyi minden övezi az egészet. Nem véletlenül írom, hogy az egészet, mert onnan kell elkezdeni állandóan a dolgot, hogy mi is ez pontosan. Hogy én tényleg zsidó vagyok-e. De apám nem az. És hogy akkor vallásos vagyok-e. Nem vagyok. Az hogy lehet. Te minden vasárnap jársz templomba, a Biblia és Jézus igéje szerint élsz? Nem. Ettől még kereszténynek tartod magad? Igen. Akkor megvan kábé, hogy vagyok zsidó vallásosság nélkül. Jó, de akkor HOGY vagy zsidó, ha nem jársz templomba. Nem eszel disznót? De eszem. Azt hogy? Imádom, úgy. És nem tartom a vallást, és annak szabályait, úgy. Körülmetélve sem vagyok. Nem mondod, na akkor tényleg nem vagy zsidó. De az vagyok. Viccelsz. Nem. A legkevésbé sem.
Számomra ez ugyanis nem vallás
Hanem hagyományról, értékrendről és a családomról szól. Neveltetésről, szokásokról, emlékekről. És ezek határoznak meg engem.
És nem fekete és fehér halmaz van, hanem mindenki, aki nevelt engem, minden hatás, ami formált engem, az tett azzá, ami ma vagyok.
A teljes cikk itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
