Muszlim bébiszitter vagyok egy zsidó családnál

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Péntek este van, és ez még a többi napnál is különösebb. Délben a mecsetben imádkozom, este Sabbatkor a gyerekekkel a vacsoraasztalnál. Nem csak Eid ünnepét tartom, hanem Hanukát is annál a családnál, ahol dolgozom.

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy kuwaiti muszlim diákként egy zsidó családnál fogok dolgozni, nem hittem volna neki.

Közel-Keleten nőttem fel, és mindig is tisztában voltam a muszlimok és zsidók közötti feszültséggel. Muszlim iskolába jártam, nem voltak zsidó barátaim, hiszen 15 évig egy olyan országban éltem, ahol főként muszlimok laktak. De aztán bébiszitterként kezdtem dolgozni egy zsidó családnál, és ez mindent megváltoztatott.

Az egész úgy kezdődött, hogy Londonba költöztem a családommal, mert szorosabbra akartuk fűzni a kapcsolatot a Westminsterben élő rokonainkkal. Először Észak-Londonba mentünk, ahol sok zsidó is él, és a szüleim attól féltek, hogy nem fognak ránk jó szemmel nézni. De később kellemes csalódások értek minket. Senki nem ítélt el minket, amiért másképp öltözködünk, holott tudom, ez történt volna a Közel-Keleten. Sosem láttam még olyan sokszínű várost, mint London.

Amikor elkezdtem az egyetemet, nem volt könnyű olyan munkát találni, amit össze tudtam egyeztetni a tanulással, és közel volt az otthonomhoz. Végül a Koru Kids nevű bébiszitterközvetítőnél kötöttem ki, mivel sokat vigyáztam korábban a kisebb testvéreimre, és tudtam, van ehhez a munkához érzékem. Több családdal megismerkedtem, mielőtt végül kiválasztottam a számomra legszimpatikusabbat, amelyik történetesen zsidó volt.

A kép illusztráció

Kezdjük a fejkendővel. Sem a családot, sem mást nem zavart az utcán a fejkendőm. Az iskolánál sem keltett feltűnést, hogy egy fejkendős lány kocsijába szál be egy zsidó kislány, csak akkor támadtak furcsa érzéseim, amikor hétfőnként a zsidó iskolába kellett őt vinnem. Itt a fejkendő már anomáliának számított. Az ott dolgozó hölgy megkérdezte, hogy jó helyre jöttem-e. „Én vagyok a bébiszitter”, válaszoltam kelletlenül, mire a nő elnézést kért, amiért kínos helyzetbe hozott. Ahogy telt az idő, úgy vált megszokottá a fejkendőm, akárcsak a zsidók fején a kipa.

A legmeglepőbb számomra a zsidó család valláshoz való higgadt viszonya volt. Nem élnek szigorúan vallásos életet, az öltözködésük is laza, nem feltétlenül esznek kósert, és megünneplik a karácsonyt a családdal és a barátokkal. Miután elkezdtem náluk dolgozni, megértettem, hogy nem minden zsidó család vallásos, csak úgy, mint ahogy nem minden muszlim család tartja a halal étkezést és öltözködik szigorúan a vallási szabályok szerint.

Egy ötéves kislányra, egy hároméves és egy kéthónapos kisfiúra vigyázok. A kislányt annyira érdekelte, miért viselek fejkendőt, hogy végül ő maga is kért egyet a születésnapjára, és akárhányszor elmegyünk egy másik fejkendőt viselő nő mellett az utcán, boldogan jegyzi meg, hogy hozzám hasonlóan ő is kendőt visel.

Sok félreértést is megértettem a zsidósággal kapcsolatban, és sok olyat tanultam, amiről fogalmam sem volt. Egyrészt sokkal több hasonlóság van a zsidók és a muszlimok között, mint amennyi különbség. Hasonlóak a vallási történeteink, a hitünk, az ABC-nk és ugyanonnan származunk.

Megtanultam, hogy van különbség a cionisták, a zsidók és az izraeliek között, mert ez például nem világos a legtöbb muszlim számára. Az iskolában nem magyaráznak el nekünk ilyesmit. Ennek nyomán sok mindenről beszéltem az ismerőseimmel és a családommal, és ez sok esetben őket is elgondolkodtatta. Bár a családom ebben keményebb diónak bizonyult, ők nagyon ragaszkodnak korábbi hiedelmeikhez.

Mindenesetre nem csak én tanultam a zsidóságról, hanem a zsidó család is az iszlámról. A kapcsolatunk egyre szorosabb lett az elmúlt egy évben, a gyerekek ugyan még nem tudják, mi az a vallás, de mindig vannak kérdéseik, például arról, hogy miért böjtölök egy hónapig és miért hordok hosszú ujjú ruhát a meleg nyári napokon is. Én pedig válaszolok nekik a legjobb tudásom szerint, és igyekszem a judaizmusból vett párhuzamokkal megvilágítani nekik mindent, hogy jobban értsék. Például ott van a Jom Kipur és a Ramadan közötti hasonlóság. Remélem, egy nap tényleg megértik mindezt, mert most csak fél füllel figyelnek.

A hitem szerint a péntek mindig is különleges nap volt. Most ez a nap még speciálisabb lett, mivel délben a mecsetben imádkozom, este pedig a családdal köszöntjük a szombatot a vacsoraasztalnál. Már nem csak Eid ünnepét tartom, hanem a Hanukát is, jókívánságokat mondunk egymásnak, ajándékokat adunk, és meggyújtjuk a gyertyát a menorán.

Az eredeti cikk itt olvasható:

I’m a Muslim nanny working for a Jewish family – TMV

Now, Friday is even more special as I pray at noon in the mosque, and pray Shabbat in the evening with the children at dinner. Instead of only celebrating Eid, I now also celebrate Hanukkah with the family I work for.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp