A zsidó nép Afrikában született

Zsidók a világ minden pontján megtalálhatók, így Afrikában is, az északi arab államoktól egészen a kontinens legdélebbi pontjáig. A különböző régiókban azonban más és más történetük van az ott élő zsidóknak, akik néha teljesen eltérő módon élik meg saját zsidóságukat. Az Izraeli Kulturális Intézet (IKI) és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) közös rendezésű eseményén ezekből a történetekből ismerhettünk meg néhányat.

Az Zsidók Afrikában elnevezésű minikonferencia úgy jött létre, hogy Büchler Tamás, az IKI programigazgatója és Háberman Zoltán, az OR-ZSE tanszékvezetője arról beszélgettek, hogy milyen sok élményük van Afrikáról, és milyen jó lenne ezeket a nagyobb nyilvánosság számára is megosztani.

Egy diák az ugandai zsidó közösség Jonatán Netanjahu nevét viselő iskolájában (Fotó: Háberman Zoltán)

A rendezvény moderátora, Miriam Ekiudoko emberi jogi aktivista már bevezetőjében felvetette Afrika és a zsidóság különleges kapcsolatát. Kitért az emberi jogi kérdésekre, párhuzamot vonva a vízbefulladt menekültek és a zsidóság egyiptomi kivonulása között, hiszen ha Mózes nem választja ketté a Vörös-tengert, a zsidók is a tengerbe vesztek volna.

A zsidó nép Ekiudoko szerint Egyiptomban, tehát Afrikában jött létre, ugyanis a rabszolgaság idején elszenvedett közös sors kovácsolta egy néppé a 12 testvér családjának leszármazottait. Az ígéret földjére pedig már egy népként érkeztek meg a 40 évi vándorlást követően.

A zsidók az afrikai kontinensre egyébként többféleképpen jutottak el, és az utóbbi idők kutatásai arra engednek következtetni, hogy az elveszettnek hívott törzsek leszármazottai is Afrikában élhetnek. Erre vonatkozóan Ekiudoko a nigériai igbó néphez tartozó egyes csoportokat hozta példának, akik a kereszténység felvétele előtti hagyományaikban őrzik a zsidósághoz köthető szokásaikat.

Etiópia

Hasonló teóriák merültek fel a jórészt már Izraelbe átmenekített etióp zsidóság kapcsán is. Erről az OR-ZSE-n diplomázott Berzi-Burger Eszter beszélt előadásában, aki hangsúlyozta, hogy az etióp Béta Izrael és Falas Mura közösség tagjainak zsidóságát az izraeli rabbinátus is elismeri.

A Béta Izrael etióp zsidó közösség tagjai

Az etióp zsidók magukat ugyan a Dán törzsből származtatják, illetve az eléggé vitatott Sába királynőjéről szóló történet is többször felmerül velük kapcsolatban, azonban más lehetséges magyarázat is létezik arra, miként kerültek zsidók Etiópiába. Az egyik ilyen szerint helyiek valamikor régen betértek a zsidóságba odaérkezett zsidók segítségével, esetleg a regnáló hatalom elleni lázadásból.

Így vagy úgy, Etiópiában a zsidók teljesen elszigetelve éltek, és egyáltalán nem volt tudomásuk arról, hogy más zsidók is élnek a világon. Ezért aztán sok olyan, a zsidó vallásban ma már evidenciának számító ünnep sem jutott el hozzájuk, mint a purim vagy a hanuka. Ezzel szemben létrehozták saját szigd elnevezésű ünnepüket, aminek a központjában a zsidó nép örökkévalóval között szövetség megújítása áll.

Ma van a szigd, az etióp zsidók ünnepe – Kibic Magazin

A szigd az etiópiai Béta Izrael közösség különleges ünnepe, amely központjában az örökkévalóval kötött szövetség megújítása áll. A szigd 2008-óta állami ünnepnek számít Izraelben. Az etiópiai zsidók a szigd ünnepet 50 nappal jom kipur után tartják. Az ünnep neve az imához való leborulást jelent, hasonlatosan a héber miszgád szóhoz, amely a muszlim mecsetek elnevezése.

Berzi-Burger Eszter az etióp zsidók Izraelbe történő kimentésének legfontosabb részleteit is elmondta, kiemelve azokat a nehézségeket, amelyekkel már több generáción keresztül kénytelenek megküzdeni. Az első mentő műveletet a polgárháború kitörését követően hajtották végre egy azóta már megfilmesített Moszad-akció keretében a ’70-es évek végén.

A legtraumatikosabb ilyen akció a ’80-as évek közepén lezajlott Mózes-művelet volt, amelyben Szudánon keresztül több ezer etióp zsidót menekítettek ki Izraelbe. A mentőakció azonban sokak életét követelte, a szudáni menekülttáborokban pedig több atrocitás is érte az odaérkező zsidókat.

Az Izraelbe történő beilleszkedés pedig több okból sem nevezhető sikertörténetnek. Berzi-Burger szerint az Etiópiából ékező zsidók nyelvi nehézségei és irreleváns tudása mellett az izraeli társadalom gyanakvó hozzáállása, illetve az etiópok bőrszíne miatti rasszizmus sem igazán segítette az integrációjukat.

Ruanda: holokauszt Afrikában

A zsidó közösségek gyakori álláspontja, hogy a holokauszt egy egyedi és semmihez sem hasonlítható esemény volt. Az áldozat szerepből ezért sokszor nehéz továbblépni, és mások tragédiája felé együttérzést muratani, mondja Büchler Tamás, az IKI programigazgatója, aki a Zsidók Afrikában elnevezésű minikonferencián mutatta be a holokauszt és a ruandai népirtás közötti kapcsolatot.

Büchler egy zsidó szervezet programja keretében járt a kelet-afrikai országban, és ott ismerte meg a népirtás történetét, illetve a tragédia által okozott trauma helyi feldolgozását. Az 1994-es népirtás során közel egymillió embert gyilkoltak meg, az áldozatok 80 százaléka a tuszi csoporthoz tartozott. A ruandai események sok elemükben (előkészítés, propaganda, dehumanizálás, szervezett gyilkolás) hasonlóságot mutatnak a nácik által is elkövetettekhez.

De még a rasszista elem is megtalálható a ruandaiak tragédiájában, miután a gyarmatosító belgák az 1930-as években elkezdték az amúgy egy azon népcsoporthoz tartozó hutikat és tuszikat faji alapon megkülönböztetni. Ez pedig megágyazott a két csoport közötti feszültségnek.

Ami a holokausztot követően elmaradt, Ruandában viszont fontos eleme lett a két ellenséges csoport további együttélésének, az a bűnökkel való szembenézés. Az áldozatok családjai és az elkövetők a mai napig kibeszélik a történteket, és ha az utóbbiak bevallották tettüket, bocsánatban részesülhettek.

Ez pedig oda vezetett, hogy az Etiópiából származó izraeliek között magas az alkoholizmus, a drogfogyasztás, a családon belüli erőszak, a cukorbetegség és az öngyilkosság aránya, ami az átlagban alacsonyabb pozíciókkal és bérezéssel, illetve marginalizálódással párosul. Izraelben ezért az utóbbi években új integrációs programok bevezetése mellett döntöttek.

Uganda és Kenya

Mindezek ellenére az etióp zsidóknak legalább lehetőségük van arra, hogy letelepedhessenek Izraelben. Ezt ugyanis az Ugandában élő Abajudaja közösség tagjai nem mondhatják el magukról. Náluk Háberman Zoltán járt nemrég, az OR-ZSE tanszékvezetője az ott tapasztaltakat osztotta meg előadásában.

Egy zsidó törzs: Abujadaja. De, hogy kerülnek Ugandába zsidók? – Kibic Magazin

Izrael állama félig elismeri az ugandai zsidókat, hiszen héberül tanulnak, az ősi nyelven imádkoznak, istentiszteleteiken olvassák a Tórát. Másfelől az Izraelben domináns ortodox (haredi) irányzat szerint csak az ortodox rabbik által betérített zsidók számítanak zsidónak. Háberman Zoltán, az Or-Zse tanszékvezetőjének helyszíni beszámolója Ugandából.

Uganda leginkább a cionista mozgalom vagy az Entebbe repterén végrehajtott izraeli túszmentő akció kapcsán kerül szóba, és kevésbé az ott élő zsidó közösség miatt. Pedig egy 1000-1500 főt számláló, szegénységben élő, de annál lelkesebb zsidó közösség várja, hogy az izraeli hatóságok elismerjék zsidóságukat. Ezt azonban Háberman elmondása szerint azért nem szeretnék Izraelben, mert attól tartanak, hogy sok afrikait ösztönözne a zsidó vallás felvételére, és nagy számú bevándorló indulna meg az ország felé.

Az ugandai közösség is úgy jött létre, hogy felvették a zsidó vallást még a 20. század elején, hogy ezzel lázadjanak az angol gyarmatosítók és a velük érkező keresztény misszionáriusok ellen. A véreskezű ugandai diktátor Idi Amin uralma idején a ’70-es években üldözte a zsidókat, de a közösség tagjai ezekben az időkben is kitartottak a vallásuk mellett.

Az ugandai zsidóknak van saját zsinagógájuk, Jonatán Netanjahuról, az entebbei túszmentő akció hőséről, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök testvéréről elnevezett iskolájuk, illetve egy félig kész mikvéjük, amelyet reményeik szerint megfelelő anyagi támogatás mellett be tudnak majd fejezni. A szegénység és az el nem ismertség ellenére Háberman Zoltán azt tapasztalata, hogy a közösség tagjai mélyen hívő, boldog emberek, akik elfogadják azt, amilyük van.

Háberman Zoltán, az OR-ZSE tanszékvezetője és az ugandai zsidó közösség tagjai a Jonatán Netanjahuról elnevezett iskola előtt (Fotó: Háberman Zoltán)

Az OR-ZSE tanszékvezetője Kenyában is járt, ahol szintén ellátogatott a fővárosban található zsinagógába. Nairobiban egészen más a helyzet, mint a szomszédos Ugandában. Az itteni közösséget a brit kolonizálókkal együtt érkezett zsidók alapították a 20. század elején. Izrael megalakulását követően a kenyai közösség tagjai közül sokan az új zsidó államba távoztak. Ma nagyjából 300-600 körüli lehet a zsidók száma Nairobiban, és a közösséghez időközben már több helyi betért zsidó is csatlakozott.

Dél-Afrika

A gyarmatosítással más afrikai régiókba is érkeztek zsidók, így Dél-Afrikába is, ahol először a holland, majd a brit kolonizáció nyújtott új lehetőséget a pogromok elől menekülni kényszerült kelet-európai zsidóknak. A családjával Fokvárosban élő Kuti Andrea pedig arról mesélt, hogy milyen jelenleg a zsidó élet Afrika egyik legdélebbi pontján.

Kuti Andrea és rabbi férje ugyan a reform irányzathoz tartoznak, de a városban többféle zsidó vallási vonal is megtalálható. Ennek ellenére ezek a közösségek közösen finanszírozzák az olyan lényeges szolgáltatásokat, mint az iskola, az újság vagy a biztonsági szolgálat. A zsidó családok 80 százaléka például a közös iskolába járatja a gyerekeit. A közbiztonság Fokvárosban kimondottan rossznak mondható, antiszemitizmus viszont csak alig tapasztalható a városban, az is inkább Izrael-ellenességben nyilvánul meg.

A fokvárosi reform zsidó közösség arra is törekszik, hogy hidakat építsen más vallások, nációk felé. Bár feszültséget okozott a közösségen belül, de 1990-ben például közvetlenül a börtönben való szabadulása után meghívták a zsinagógájukba Nelson Mandelát. A legutóbbi ramadán idején pedig helyi muszlimokat láttak vendégül a közösség tagjai.

Tunézia

A zsidó-muszlim együttélés azonban inkább Afrika északi részére volt jellemző, ahol a 20. század első felééig egészen jól megvoltak egymás mellett a két vallási közösség tagjai. Az OR-ZSE-ről érkezett Nyiri Sándor a tunéziai zsidóság történetének bemutatásán keresztül próbálta érzékeltetni az észak-afrikai zsidó múlt gazdagságát.

A dzserbai El Ghriba zsinagóga Tunéziában (Fotó: Wikipédia)

A mai Tunézia területén található Karthágóban bizonyítottan éltek már zsidók, akik valószínűleg karavánokat követve jutottak el a Földközi-tenger partján fekvő városba. Észak-Afrikába egyébként több nagyobb hullámban érkeztek zsidók, az egyik ilyen volt 70-ben, miután rómaiak lerombolták a jeruzsálemi Szentélyt, a másik pedig az 1492-es spanyolországi kiűzetést követően.

Nyiri szerint a tunéziai zsidóság aranykora az 1881-es francia megszállástól egészen a II. világháború időszakáig tartott. A háborúban Tunéziát elfoglalta a náci Németország, az ott élő nagyjából 100 ezres zsidó közösség azonban szinte teljes egészében megmenekült, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy messze voltak az európai megsemmisítő táborok, így csak nagyon kevés zsidót sikerült a németeknek deportálni Észak-Afrikából.

A II. világháború Észak-Afrika zsidóságát sem kímélte – Kibic Magazin

Kevésbé ismert, de a II. világháború során Franciaország elfoglalásával és az antiszemita Vichy-kormány megalakításával Marokkó, Algéria és Tunézia zsidósága is a náci rezsim áldozatává vált. Ráadásul a fasiszta Olaszország uralma alatt élő líbiai zsidók sem érezhették magukat biztonságban.

A tunéziai zsidóság Izrael megalakulását követően tömegesen hagyta el az országot, főleg Izraelben és Franciaországban telepedtek le. Akik maradtak, azoknak pedig az 1967-es, hatnapos háború idején kellett atrocitásokat elszenvedniük.

Ma már kevesebb mint 1000 zsidó él Tunéziában, többségük Dzserba szigetén, ahol a legrégebbi, ma is működő zsinagóga található egész Észak-Afrikában. Az utóbbi időszakban a tunéziai kormány elkezdett nagyobb figyelmet fordítani az ország zsidó emlékeinek megőrzésére. Ennek a törekvésnek köszönhetően újult meg például a tuniszi nagyzsinagóga.

AZ UTOLSÓ ARAB ZSIDÓK – Kibic Magazin

Élet a tunéziai zsidó enklávéban. ERBA, Tunézia. Több száz eljegyzési vendég gyűlt össze a tunéziai üdülőközpont egyik szigetén. Itt, a muszlim világ szívében a tömeg természetesen arabul beszélt, és a fülbemászó, arab dallamokat is vérbeli arab zenészek játszották. Ám nem arabok ünnepeltek, hanem ortodox zsidók.

A minikonferencia szervezői elmondták, hogy folytatni szeretnék az afrikai zsidóságot bemutató eseményt. A következő alkalomkor pedig már bizonyosan meghallgathatjuk Kárpáti Judit, az OR-ZSE egyetemi docensének előadást az egyiptomi zsidóságról, amely a program csúszása miatt elmaradt.

(A Zsidók Afrikában elnevezésű eseményen Hámori György Zsidók Etiópiában című előadását a fent említett csúszás miatt sajnos már nem tudtuk meghallgatni. Büchler Tamás előadásáról pedig keretes írásunkban lehet olvasni.)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp