Turi Tímea: Újra kellene írni a társadalmi konszenzust

Az áldozatok megszólalásai, a szolidaritás felfénylő pillanatai lelkesítik, a verbális lincshangulat viszont megrémíti. Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó főszerkesztője szerint újra meg kell tanulnunk beszélni ahhoz, hogy érdemi párbeszéd tudjon kialakulni a társadalomban. A szerzővel december 4-én, 18 órakor találkozhatnak a Csányi5-ben, ahol latkesz is készül majd hanuka alkalmából.

Lehet-e ezt úgy érteni, hogy a kötet elsődleges célkitűzése azoknak a nyelvi fordulatoknak a felfedezése és kiemelése, amelyek gátolják a nemek közti tényleges megértést?

Nem hiszem, hogy ezektől a nyelvi formáktól meg lehetne szabadulni. Naiv dolognak tartom azt gondolni, hogy van szabadság azokon a mondatokon kívül, amelyeket kimondunk. Ez egy adottság, ebből kell kiindulnunk. Mostanában egyre többször felmerül annak a kérdése, hogy a nők el vannak-e nyomva a férfiak által. Az a tapasztalatom, hogy ez a kérdés mindig mellékutakon merül fel a nyilvánosságban, és nem kerül érdemi megvitatásra, mert senki nem beszél magáról a problémáról. Az egyetértő emberek egyetértésre lelnek, de a valódi megértés, empátia nagyon ritkán valósul meg.

Ennek azt hiszem, az az egyik oka, hogy nincs nyelvünk arra, hogy ezeket a dolgokat megbeszéljük. Az elnyomás lényegében nyelvi természetű.

Számomra az egyik legnagyobb szemléletváltást a közelmúltban Borbély Szilárd A tízezer című verse hozta, amely a Zsanett-ügyként elhíresült eset alapján íródott. A vers nem vizsgálati jegyzőkönyv, hanem látlelet. Borbély Szilárd a vallomást „a” névelőkkel tűzdelte tele, és így egy nagyon töredékes nyelvet hozott létre. Ez a vers szerintem azt mutatta meg, hogy azért nehéz az áldozatoknak megszólalniuk, mert nincs arra nyelvük, hogy ezt elmondják, és amikor mégis azt gondolják, hogy van, a nyelv elárulja őket, mintegy megismétli az erőszakot. Ez ugyan egy nagyon szélsőséges eset, de a hétköznapok is tele vannak olyan helyzetekkel, amikor, bár nem ilyen szélsőségesen, de ki vagyunk szolgáltatva. Ha végigmegyünk az utcán, és minden második sarkon egy poszter megkérdezi tőlünk, hogy „Mit gondol erről?”, úgy, hogy az a kérdés csak egy lehetséges választ tesz lehetővé, az is a nyelven keresztül létrejövő elnyomás egy formája.

Turi Tímea

Ezeket a nyelvi korlátokat szerinted a költészeted képes volt leküzdeni?

Az irodalom sokkal hatékonyabban, szabadabban és érvényesebben tud ezekről a kérdésekről beszélni, mint amennyire a hétköznapok lehetőséget adnak erre.

Mégis előfordul, hogy sikerül hatalmas tömeget megszólaltatni a női elnyomás ellen, mint ahogy az a #metoo kampány kapcsán történt. Te mit gondolsz a nyelv szerepéről ebben? Ha ilyenkor is félő, hogy elárulja a nyelv az áldozatokat, szerinted ez hogyan történik?

A #metoo kampány engem is mélyen megrázott, ejtett kétségbe és bizonyos szempontból lelkesített is: talán valóban használhatnánk ezt a pillanatot kegyelminek, amikor közösen újraírhatjuk a társadalmi konszenzust. Fontos és katartikus vallomások kerülnek felszínre, viszont mindannyiunk közös jelenbeli felelőssége, hogy ezt a most felszabadult hatalmas energiát merre fordítjuk. Az áldozatok megszólalásai, a szolidaritás felfénylő pillanatai lelkesítenek, a verbális lincshangulat viszont megrémít. Változatlanul azt gondolom: újra meg kell tanulnunk beszélni.

 

A hétköznapiság és a szerelem is szembekerül a kötetben. Ha vannak fontosabb dolgok a szerelemnél, amit a kötet jeligéje állít, érdemes írni róla?

Vannak fontosabb dolgok, mint a szerelem” – valóban komolyan gondolom, amit a hátsó borítón kiemeltünk. A szerelmi költészetnek azért van kitüntetett helye, a gyászhoz hasonlóan, mert az irodalom nagyon is alkalmas az érzelmi többletnek vagy hiánynak a kifejezésére. De önmagában ez kevés: engem a szerelmi költészet, ha van ilyen, önmagában nem érdekelt. Inkább az, hogy mire használjuk ezeket a verseket, illetve milyen nagy hagyománya van annak, hogy férfi hangon beszélünk nőkről, és hogyan lehet megteremteni ennek az ellenkezőjét. Volt bennem egy tudatos elmozdulás: a Jönnek az összes férfiak című kötetem inkább arról szólt, hogy egy nőnek és egy férfinak milyen lehet a viszonya egymással. Az Anna visszafordul sokkal inkább a különböző nők egymással kialakított kapcsolatait vizsgálja.

Van ennek az elmozdulásnak személyes háttere?

Most lett öt éves a kisfiam, és két évet voltam vele otthon GYES-en.

A magyar nyelvben van ez a kifejezés, hogy GYES-para, amikor attól fél az ember, hogy bezárkózik, és nehezen tud majd visszatérni a munka világába. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam meg.

Megéltem egy empátia-robbanást, ami miatt könnyebb odafigyelnem másokra. Az anyaközösségekben nagy szolidaritástartalékok vannak. Át kellett gondolnom a viszonyomat a saját felmenőimhez is – vajon én hogyan döntöttem volna hasonló helyzetekben, mennyi a kényszer és mennyi a szabadság a döntéseinkben?

Turi Tímeával december 4-én, 18 órakor beszélget és főz Hidas Judit a Kibic Magazin irodalmi szalonjában, a Vendégkönyvben. Jegyek az alábbi linken kaphatók:

Jegy.hu – Vendégkönyv Turi Tímeával – a Kibic Magazin Irodalmi kóstolója a Csányi5-ben

December 4-én 18:00-tól, Turi Tímea költővel és a Magvető Kiadó főszerkesztőjével beszélget és főz Hidas Judit, a Kibic Magazin főszerkesztője. A menü:- részletek az Anna visszafordul című kötetből és beszélgetés- főfogás: latkesz- desszert: jókedv Jegyek a helyszínen és a jegy.hu-n vásárolhatók. A Kibic Magazin különleges irodalmi kóstolót indított a Csányi5-ben 2019.

 

A teljes interjú itt elérhető.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp