Thomas Walther az utolsó “nácivadászok” egyike, aki a hallgatás ellen harcolt Németországban. Az egykori német bíró, számos magyar mellékvádlót képviselt a náci elkövetőkkel szembeni perekben. A Népszava interjúját ajánljuk.
Az Oskar Gröning elleni ítéletet iránymutatónak is nevezik, mert az egykori auschwitzi őrt úgy ítélték el, hogy a gyilkosságot nem bizonyították rá. Egyebek mellett 300 ezer magyar zsidó meggyilkolásában való bűnrészességgel vádolták.
Gröning feladata a haláltáborba küldött emberek tulajdonának kezelése volt, vagyis mindazon dolgoké, amiket a foglyok magukkal vittek a haláltáborba. Ezek közé tartoznak aranyfogaik, az értékeik, az esetleg a kabátjukba rejtett pénz – mindezt összegyűjtötték és értékesítették. Még a foglyok haját is áruba bocsátották, ez azonban nem Gröning feladata volt. Ugyanakkor ő felelt a nem német valutáért is. A mintegy hetven főből álló egységével a rendről is gondoskodtak, elvették, szétszortírozták az emberek csomagjait. A zsidóknak azt mondták, dolgozniuk kell majd, ezért sokféle dolgot vittek magukkal bőröndjeikben. Ezt azonban mind be kellett gyűjteni, el kellett tüntetni a következő vonat megérkezéséig. Gröning annyit legalább elismert, hogy két magyar zsidókat szállító vonat megérkezésénél és poggyászaik elvételénél ő is jelen volt. De – érvelt – ő csak a munkáját végezte. A magyar zsidók deportálása 1944. május 14-én és 15-én kezdődött és 56 napig tartott. Ez idő alatt 147 vonat érkezett be. Köztük Debrecenből, ahonnan az anyósom, a holokausztot túlélő Fahidi Éva is származik. Összességében 437 ezer magyar zsidót deportáltak, 300 ezret azonnal meggyilkoltak. Ha pedig valaki bármiféle segítséget nyújtott a zsidókkal szembeni fellépéshez, akkor jogi szempontból bűnrészessé válik 300 ezer zsidó meggyilkolásában. Ez jelentette a Gröning elleni ítélet alapját.
Tapasztalatai szerint akár Gröning, akár a 2016-ban 170 ezer zsidó meggyilkolásában való bűnrészesség miatt elítélt Reinhold Hanning megbánták mindazt, amit tettek?
Gröning úgy érezte, egyre közelebb van számára a vég, s azt gondolta, mindarról, amit ott elkövetett, Istennek kell ítéletet mondania. Ám szerinte ez nem az igazságszolgáltatás feladata. Úgy vélte, csak erkölcsi értelemben lehet bűnösnek nevezni, jogilag nem. A hatvanas években még nem is találták bűnösnek. Hanning ugyanakkor ügyvédje után azt közölte, bűnszövetkezet tagja volt, egyfajta maffiáé. Hozzátette azonban, hogy ő maga sosem gyilkolt meg senkit, ezért közvetlen felelősség nem terheli. Csakhogy attól még nem ártatlan, hogy nem személyesen követte el a gyilkosságokat.
Amikor nyáron magas állami kitüntetést, tiszti keresztet kapott, az allgäui polgármester, Michael Lang úgy méltatta önt, hogy a hallgatás ellen harcolt. Valóban hallgatott a német társadalom a náci bűntettek kapcsán?
Így van. 1948-ban tartották az első választást Németországban. Számos plakát jelent meg, na azért nem olyanok, mint a magyarországi Soros-plakátok. A szabad demokrata FDP plakátján ekkor ez szerepelt: „Legyen vége”. Mindez a náci érára vonatkozott. Tehát nagyon gyorsan elkezdődött az a folyamat, hogy mindazt, ami a Hitler-érában történt, zárjuk egy fal mögé. A ludwigsburgi hivatal is egyfajta alibiként szolgált. Létrejött nemzetközi nyomásra, de a náci éra bűntetteinek jogi értelemben való feldolgozását nemigen segítette. És ez a kettősség mindig jelen volt a német igazságszolgáltatásban. Ezért is szenzáció például az, hogy most Hamburgban egy német férfit állítanak bíróság elé, aki őrként dolgozott egy koncentrációs táborban. S a peren hangfelvételt is készítenek a történelmi felelősség miatt, hogy a későbbi generáció, a történelem is értesüljön róla.
A teljes interjú itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
