Egy magyar lány, aki katonának állt Izraelben

Zsanett már számos alkalommal, először 6 évesen járt Izraelben. Kislányként persze még mit sem sejtett arról, hogy egy nap a katonaságba is beáll. Elmondása szerint nem volt könnyű két év, de megtanította neki magyar lányként, hogyan legyen igazi izraeli. A 20on.hu interjúját ajánljuk.

Nem sok magyar fiatal áll katonának… Te miért döntöttél így?

Az érettségi után nem szerettem volna rögtön egyetemre menni, rögtön újra ezerrel tanulni, időre volt szükségem. Adott volt a lehetőség, hogy Izraelbe emigráljak. Nem tudom pontosan, miért vállaltam be, lehet, hogy a cionizmus miatt, lehet, hogy Izrael szeretete miatt, de lehet, hogy egyszerűen csak valami újra, valami másra vágytam. Mindig is szerettem Izraelt, miért is ne mentem volna, nem igaz?

Mesélj egy kicsit a kiképzésről!

Olyan, mint egy börtön. Érdekes, de a kiképzés egyszerre az egyik legrosszabb és legjobb élményem a katonaságból. Szerencsére mi nem sátrakban, hanem betonrengetegben laktunk. Tizennyolcan voltunk egy szobában, emeletes vaságyakon aludtunk, alattunk csótányok rohangáltak. Minden nap 4-5 körül keltünk, nem volt meleg víz, nem használhattunk telefont, sokszor kellett éjszaka is ébren maradnunk őrizni. Mindent az alatt a két hónap alatt tanultam meg, a fegyverhasználattól kezdve a menetelésen át mindent. Rengeteg előadást tartottak nekünk a katonaságról, fegyverekről, szexuális zaklatásról – tényleg mindenről. Fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő volt az a pár hét.

Elég vadul hangzik, pont, mint a filmekben.

Hát igen. Amikor lányokat arra kérnek, hogy vaságyakat cipeljenek a dombon felfelé, az szerinted mennyire vad, mert szerintem nagyon…

Mi volt számodra a legnehezebb a 2 év alatt?

Az egész. Viccet félretéve, azt hiszem, a legnehezebb megérteni a rendszert. Miért úgy csinálnak dolgokat, ahogyan? Az orvosi része például teljesen logikátlan; a katonaságnak külön orvosai vannak, de ha rosszul leszel az éjszaka közepén, nem mehetsz rögtön orvoshoz. Ha egy lány például felfázik és sürgősen el kellene mennie a nőgyógyászhoz, nem teheti meg, mert két hónap múlva kap legelőbb időpontot. A katonaságban mindig minden sok időbe telik. Nem mindig hiszik el, hogy valóban bajunk van, hiszen sokan csak felmentést próbálnak szerezni a kamupanaszokkal, hogy végre szabadságra mehessenek.

Na és mi volt a legviccesebb élményed a 2 év alatt, már ha volt ilyen?

A legviccesebb, legfélelmetesebb és legborzasztóbb élményem egyszerre az volt, amikor egy őrzésre elfelejtettem magammal vinni a fegyveremet. Órákon át teljesen védtelenül őriztem egy őrtornyot, nem viccelek! Az őrzés végén megpróbáltam olyan kéztartással takarni magamat, hogy a feletteseim ne vegyék észre, hogy nincs nálam a fegyverem. Ha lebuktam volna, rögtön repültem volna a katonabörtönbe, legalább egy hónapra. Életem legijesztőbb pár órája volt az a terepen.

Mitől igazán nehéz a katonaság?

A korlátozásoktól, a parancsoktól. Itt nem úgy végezzük a munkánkat, ahogy jól esik, nem tudjuk másnapra tolni a teendőinket, ha úgy tartja kedvünk, nem oszthatjuk be a saját időnket. Ha például a felettesem azt mondja, hogy ezt és ezt ma kell megcsinálnom, akkor bizony parancsot ad. Nem érdekli, hogy nekem éjfélig kell-e bent maradnom majd. Vagy ha az utolsó pillanatban azt mondja, hogy holnap északon kell őriznem, kicsit sem érdekli, mennyi időmbe telik oda eljutni, el kell mennem. A katonaságban állandóan azon igyekeznek, hogy kiugrasszanak a saját komfortzónádból, és persze sikerül is nekik.

Márciusban hivatalosan is leszereltél. Visszanézve hogy látod, mit adott neked a katonaság?

Rengeteg élményt és tapasztalatot. Megtanította nekem, hogyan legyek igazi izraeli. Egy magyar lány, aki katonának állt IzraelbenMegtanultam harcolni a jogaimért, hiszen a katonaságban állandóan olyan helyzetekbe kerültem, ahol ki kellett állnom magamért. Nagyon hálás vagyok, amiért végig tudtam csinálni a katonaságot, mert rengeteget adott hozzá az életemhez. A nyelvtanulás és a kapcsolatok terén is leírhatatlanul sokat kaptam.

A teljes interjú itt olvasható:

Extrém gap years – Interjú egy Izraelben élő magyar katonalánnyal

Zsanett már számos alkalommal, először 6 évesen járt Izraelben. Kislányként persze még mit sem sejtett arról, hogy egy nap a katonaságba is beáll. Emigrálásról, komfortzónáról, börtönről és vaságyakról egyaránt szó esett, mialatt a kinti katonaságról beszélgettünk. Kulisszatitkokban gazdag interjú következik. Az érettségi után nem szerettem volna rögtön egyetemre menni, rögtön újra ezerrel tanulni, időre volt szükségem.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp