A Barátság Ligája, ahol arab és zsidó nők együtt próbálnak egy jobb társadalmat teremteni

Az izraeli Barátság Ligájában zsidó és arab nők nem csak együtt sportolnak, de közösen állnak ki a nőket érintő ügyek mellett, miközben megismerik egymás kultúráját, ezáltal megváltoztatják saját, és az őket körülvevők életét. Most Magyarországon is megpróbálkoznának egy hasonló kezdeményezéssel.

A zsinórlabda alapjában véve egy egyszerű játék, amit eredetileg arra találták ki, hogy gyerekek számára amolyan előkészítő sport legyen, mielőtt röplabdázni kezdenének. A játék egy röplabdapályán zajlik, hasonló szabályokkal, a labdát azonban itt meg lehet fogni, és át lehet hajítani a háló felett a másik csapat térfelére. Ha ott leesik, az pontot ér, csakúgy, mint a röplabdában.

Az izraeli Lior Gluska korábban, amikor még edzőként dolgozott azt szerette volna elérni, hogy összehozza a csapatában játszó zsidókat és arabokat. Ez azonban akkor még rosszul sült el, a különböző csoportok tagjai ugyanis hamar klikkesedni kezdtek. Ezért Gluska négy évvel ezelőtt létrehozta a Barátság Ligáját, ami már nem csak a sportról szólt, és tulajdonképpen az egész izraeli társadalom jobbá tételét tűzte ki céljául.

Mivel a zsinórlabdát tényleg bárki tudja játszani, ezért ez a sport tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy izraeli nők, lányok, asszonyok, életkorra, nemzetiségre és vallásra tekintet nélkül egy ligába tömörülve, felszabadultan adják át magukat a játék élvezetének. A Barátság Ligája ugyanis leginkább a nők felszabadításáról szól, arról, hogy végre kitörjenek a közösségük által rájuk kényszerített társadalmi szerepből, és végre olyasmit csináljanak, amiről korábban talán csak álmodni mertek.

„Minden nőnek joga van sportolni”

– jelenti ki Lior Gluska az Izraeli Kulturális Intézetben (IKI) szeptember közepén megrendezett, Háló, ami összeköt című előadáson. Gluska, az izraeli arab Amna Abd El Qadirral együtt azért érkezett Budapestre, hogy díjat vegyenek át a városban ülésező Európai Fair Play Mozgalomtól.

Az IKI-ben megtartott előadáson Gluska elmondta, hogy az általa alapított Barátság Ligájában nagyjából 800 zsidó, arab, keresztény, muszlim, cserkesz, beduin és drúz nő játszik együtt, vallásosak és világiak, fiatalok és idősek egyaránt. Izrael szinte minden régiójából érkeznek csapatok, a legtöbben azonban az ország északi részéről vesznek részt a liga tevékenységében. A résztvevő nők csak 30 százaléka zsidó, a többségük más nációkhoz tartozik. 

A liga tevékenysége heti egy edzésből és versenyekből áll, de mint azt Gluska is kiemelte, itt nincs vége a találkozóknak, amelyek rendszerint beszélgetésekkel, közös kulturális és társadalmi eseményekkel folytatódnak. Így előítéletek nélkül tudnak a néha teljesen eltérő kultúrájú háttérrel rendelkező nők egymással együttműködi, és kiállni olyan ügyek mellett, mint például a családon belüli erőszak vagy a mellrák elleni küzdelem.

A liga egyik fontos alapértéke, hogy szabadságot adjon a benne résztvevő nőknek. Ugyanis, főként az arab településekről érkezőknél ez nem egészen egyértelmű. El Qadir az előadáson arról beszélt, hogy sok arab nő számára Izraelben a Barátság Ligája az egyedüli sportolási lehetőség. Pedig a mozgással lehet igazán energiákat felszabadítani, és kilépni valamelyest a mindennapokból, de sokszor  már az edzésekre való eljutás is gondot okoz, mivel az arab nőknek csak nagyon nehezen engedik meg, hogy egyedül utazzanak.

El Qadir, aki arab településeken tart aerobik és zumba órákat, magát az első olyan arab nőnek nevezi, aki egyedül utazik. A Barátság Ligájában rá az a fontos feladat hárul, hogy eljusson az arab családokhoz, és meggyőzze a férjeket, hogy engedjék el az asszonyokat a heti egyszeri edzésekre. Jellemző, hogy azok az arab férfiak, akik rábólintottak, hogy feleségük részt vegyen a ligában, már támogatják az asszonyokat ebben a tevékenységben.

„Az arab társadalomban csak lassan mozdulnak előre a dolgok, de türelemmel el lehet érni változást a kezdeti konfliktusok ellenére”

– mondja. 

Gluska szerint a sport képes megváltoztatni a világot, és öröm látni, hogy az edzésekre vagy versenyekre érkező arab nők hogyan szabadulnak fel a játék közben. A nap végére a zsidó és az arab nők már ölelkeznek, közel kerülnek egymáshoz. 

A Kibicnek Lior Gluska azt is elmesélte, hogy a vallásos zsidó és a vallásos arab nők jobban kijönnek egymással, mint a világiakkal. További érdekesség, hogy vannak helyek, mint például az Akko városából érkezett csapat, ahol arab és vallásos zsidó nők alkotnak egy csapatot. A vallásos zsidóságot itt leginkább az úgynevezett vallásos-cionista mozgalom tagjai képviselik. Kérdésünkre Gluska elmondta, hogy ultraortodox közösségeket egyelőre még nem sikerült elérniük, de ennek kizárólag anyagi okai vannak. A jövőbeni célok között szerepel a haredi nők bevonása is a Barátság Ligájába.

A budapesti találkozónak egy olyan célja is volt, hogy egy hasonló projektet esetleg Magyarországon is meg lehessen valósítani. Ennek érdekében több civil szervezet képviselője is meghívást kapott az előadásra. 

Pusztai Hédi, az eseményt szervező Partnership2Gether Budapest vezetője a Kibicnek elmondta, hogy egy ilyen projekt Magyarországon is lehetőséget teremthet arra, hogy különböző kultúrájú nők megismerhessék egymást és együttműködhessenek. Szerinte a Barátság Ligájához hasonló kezdeményezés akár a roma közösség jobb megismerését is segíthetné, de az elmúlt években multikulturális térré váló Budapest más nációit is be lehetne vonni egy ilyen projektbe. 

Horn Tamás, az Adománytaxi Alapítvány igazgatója példaértékűnek nevezte a projektet, azonban úgy látja, a pontos modell nem illeszkedik annyira a hazai keretbe, mivel itthon nincs két hasonló, klasszikusan szemben álló vallási csoport, ami ilyen volumenű, nemzetközi konfliktus tárgya. „Hasonló kezdeményezés van itthon több is, például a Közös Nevező Program, amiben 4 évig dolgoztam. Itt különböző hátterű diákokat hozunk össze projektekre, pl. fogyatékkal élőket épekkel, zsidó sulit cigány gyerekekkel vagy egyszerűen budapesti elit sulit, falusi kisiskolával” – válaszolja kérdésünkre.

Az Adománytaxinak jelenleg is fut a Dzsi-Dzsu projektje, amelyben zsidó szervezeteket visznek el roma közösségekbe, de Horn Tamás kiemeli, hogy az alapítványuk feladata elsősorban a felesleg és szükséglet összehozása, ezzel párhuzamosan az emberek mobilizálása és érzékenyítése az egyenlőtlenségek iránt.

A Maccabi VAC részéről Szőke-Visontai Gábor azt közölte lapunkkal, hogy terveik között szerepel, hogy még ősszel létrehozzanak egy hálólabda szakosztályt, és ha lehet akkor tavaszra három csapatot szerveznének. Szőke-Visontai szerint a Maccabi VAC ebben vezető szerepet tud vállalni, hiszen a közösségen belül a sport igazán a profiljuk, ráadásul a kultúra is küldetéstudatuk szerves része. „A cionizmus a vérünkben van így ez minden tekintetében testhez álló kezdeményezés a számunkra” – jelenti ki.

Mint elmondta, a Maccabi VAC már tavaly megkeresett egy Mamanet nevű, hasonló szervezetet, így az a kérdés a partnerséggel kapcsolatban, hogy melyiküket lehet jobban rávenni az együttműködésre, bár mindketten lelkesek voltak az ötlettől. Eddig ez azért nem valósulhatott meg, mert a Maccabi Európa Játékok előkészületei teljesen lekötötték a szervezet munkatársainak minden idejét.