Vekerdy tanár úr csöndben elment

84 éves korában szerdán hajnalban elhunyt Vekerdy Tamás pszichológus, író, a Waldorf-pedagógia egyik legjelesebb magyarországi képviselője. Egyik utolsó interjújában családjának zsidó gyökereiről is beszélt.

„Vekerdy Tanár Úr ma hajnalban csöndben elment”

– tudatták a halálhírt tegnap Vekerdy hivatalos Facebook-oldalán. Vekerdy Tamás volt az ország egyik legismertebb gyerekpszichológusa, aki teltházas előadásokat tartot és rengetegen követték a közösségi médiában.

Vekerdy Tamás az MTV stúdiójában 1979-ben (Fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten Vekerdy Géza ügyvéd és Friedrich Anna gyermekeként. A Szombatnak adott, valószínűleg élete utolsó interjújában Vekerdy a családja zsidó származásáról is beszélt:

„Anyám dunántúli zsidó családban, Dombóvár, Kaposvár környékén született, nagyanyám pedig Kalocsán. Anyám családja egy négygyerekes zsidó család volt, gyerekkoromban a Zichy Jenő utcában éltek. Vasárnaponként odajártam ebédelni. Ami bonyolítja a dolgot, hogy anyám, aki óriási ambícióval rendelkezett, ki akart szabadulni ebből a szegény, vidéki kispolgári zsidó létből és már 13 éves korában kálvinista lett.”

Mivel édesanyja már 1919 előtt kikeresztelkedett, így később elkerülte a sárga csillag viselését, míg a családjának ezt fel kellett tűznie. Vekerdy édesapja református volt, ennek ellenére gimnáziumban a „Zsidó párt” vezére lett, első nagy szerelme pedig egy zsidó lány volt. 

„A gimnáziumban volt két párt: a zsidó és a paraszt. A zsidó pártnak egyetlen zsidaja volt. Weisz Samu, a könyves fia. A többiek egyszerűen csak értelmiségi gyerekekek voltak. Ez volt a családi hátterem, valóban színes, és sok tréfára adott alkalmat” – mesélte Vekerdy a Szombatnak.

Vekerdy Tamás egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954 és 1958 között. A jogi pálya azonban nem vonzotta, így a Nemzeti Színházhoz került statisztának, emellett házitanítóskodott. 

Akkoriban kezdett el járni a Török Sándor köré csoportosuló társaságba, amelynek estjein az antropozófia atyjának, Rudolf Steinernek életműve volt a központi téma, akkor találkozott először a Waldorf-pedagógia módszereivel is. Később érdeklődése teljes egészében a személyiségközpontú Waldorf-pedagógia felé fordult, pályája további részében minden tudását és energiáját ennek hazai megismertetésére, elterjesztésére és oktatására fordította. 

1959-ben a Család és Iskola című lapnak lett munkatársa, közben elvégezte a BTK pszichológia szakát, ahol 1967-ben kapott diplomát. Ádám Ottó a Színművészeti Főiskolára hívta óraadó tanárnak színészpszichológiát oktatni 1969 és 1972 között, emellett dolgozott nevelési tanácsadóban és részt vett Mérei Ferenc szemináriumain, ahol pszichodrámát, pszichodiagnosztikát tanult. 1982-től az Országos Pedagógiai Intézetbe, az Iskolafejlesztési Központhoz került, több tanulmányt írt a magyar iskolarendszerről.

Vekerdy Tamás a Bálint Házban (Fotó: Bálint Ház/Facebook)

Az Indexnek korábban a közoktatással kapcsolatban arról beszélt, hogy szerinte a központi alaptantervre nincs feltétlenül szükség, lehet persze egy alapvető szabályozás, ami irányokat ad, de az is csak akkor jó, ha ezektől helyileg, autonóm módon el lehet térni. Hogyha a tanárokat szabadon hagynánk, mondta, akkor az alapvető féltucatnyi-tucatnyi kompetenciát és tudásréteget, ami tényleg értékes és fontos, maguktól is megtanítanák, a többi területen pedig vissza kell adni a szabadságukat, mert az jobb lenne mindenkinek.

A gyereknevelésről nagyon határozott véleménye volt. A gyerek szerinte akkor lesz kiegyensúlyozott, boldog, ha a szülei is jól érzik magukat, és nem görcsölnek rá túlságosan a szülői szerepre.

„A gyerekek iszonyatosan kimerítőek, és simán lehet sírni előttük, sőt, gyakran le kell őket passzolni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát”

– mondta szintén az Indexnek.

Szakmai cikkei, tanulmányai több folyóiratban is megjelentek, sorra adták ki a gyerekekkel, iskolákkal foglalkozó könyveit. Szépirodalmi művei közül sikert arattak a Borisz és Gleb, a Jelenetek Rákóczi életéből, a Családom történeteiből, a Zsidó könyv és a Széchenyi című munkái is. 2003-ban Vekerdy címmel interjúkötetben vallott családjáról, pályájáról, a művészettel kapcsolatos élményeiről.

Munkásságát több díjjal is elismerték: 1996-ban az oktatáskutatóknak járó Kiss Árpád-díjat vehette át, 2000-ben Budapestért Díjat, 2006-ban Pro Scholis Urbis-díjat, 2014-ben Hazám-díjat kapott. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

(Index, MTI, Szombat, Wikipédia)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp