Konrád buddhista zsidó volt, mint Leonard Cohen

A magyar szellem annus horribilise ez: Baló, Térey, Heller, Rajk, Konrád; olyan veszteség, melyet kevés kultúra visel el. A kiemelkedő emberi minőség ellentmondása, hogy épp azért éljük túl a veszteséget, mert e csodálatos nők és férfiak (élet)művének vértezete véd minket, írja a pénteken elhunyt Konrád Györgyről Braun Róbert. Alább néhány nekrológból közlünk részleteket.

Mazsihisz.hu

Tűnődő bölcs volt, figyelmes kétkedő, aki otthon volt a világban, bár tudta, mert korán megtanulta, hogy nincs helyünk benne. Úgy tudta, semmi nem segít igazán, de mégsem mindegy, hogyan élünk Buddhista zsidó volt, mint Leonard Cohen.

[…]

Szerette Közép-Európa sajátosan zsidó tapasztalati világát, szerette Izraelt, kötődése egyre erősebbé vált az évek során, és egyre mélyebbre nyúlt a hagyományba. A végén már csak a személyesben, a személyes történetekben hitt, azokat mesélte, a sajátja pedig, amelyet a legjobban ismert és újra és újra szemügyre vett, a halottak iránti hűség, életben tartásuk az emlékezetben, ez mind és egyre inkább zsidóvá tette.

Fenn a hegyen, amíg csak élünk: Konrád György emléke | Mazsihisz

Tűnődő bölcs volt, figyelmes kétkedő, aki otthon volt a világban, bár tudta, mert korán megtanulta, hogy nincs helyünk benne. Úgy tudta, semmi nem segít igazán, de mégsem mindegy, hogyan élünk Buddhista zsidó volt, mint Leonard Cohen. A Látogató főhőse, miután belátja, hogy kuncsaftjain nem segít semmi, lassan feladja a megváltásra irányuló titkos erőfeszítést, átáll inkább az együttérzésre.

Braun Róbert

A magyar szellem annus horribilise ez: Baló, Térey, Heller, Rajk, Konrád; olyan veszteség, melyet kevés kultúra visel el. A kiemelkedő emberi minőség ellentmondása, hogy épp azért éljük túl a veszteséget, mert e csodálatos nők és férfiak (élet)művének vértezete véd minket.

Amikor valaki meghal, gyakran írják az emlékezők, hogy ’napok óta akartam írni neki, vagy fölhívni, aztán jött a hír és már nem tudom’. Így vagyok ezzel én is: hónapok óta akartam beleolvasni újra A látogatóba. Motoszkált bennem itt, valamelyest messze a szülővárosomtól, hogy újraolvassam fiatalkorom legcsodálatosabb mondatait. Nincs nosztalgiám, nem vágyom vissza a kései kádárizmusba – ezért (is) jöttünk el Magyarországról –, de ezt a nyelvet őrzöm, mert ez a legszebb dolog, ami az enyém.

Nekem először Konrád György mutatta meg, hogy mennyire gyönyörű. Féltve őrzöm, ezen beszélek a gyerekeimmel, a feleségemmel, a szüleimmel, a barátaimmal. Óvóhelybenyílások betonduzzanatai rejtőznek a magyar nyelvben, de csak azért, mert Konrád beleírta őket. Ezért van ilyen városom, ezért van ilyen nyelvem. Ezért és így – Konrád miatt (is) – vagyok itt, Bécsben otthon és magyar.

A hegyen, napfogyatkozáskor – Konrád György emlékére | 24.hu

Színehagyott cégtáblák, befalazott ablakok, megszaggatott redőnyök, pofon vert oroszlánfejek, kapualjak elkobozhatatlan leprafoltjai, lehúgyozott rozetták, kisiklott ereszcsatornák, megereszkedett sodronykötelek, kibelezett szirénák, nyugdíjas rostélyokon senki-nem-látta lándzsák, liliomok, ingyensírhelyes öregek pincéin csak fűrésznek engedő lakatok, kidobott cirokseprűk, kerékpárláncok és papírtrombiták gombás nádpalló-rakásokban, óvóhelybenyílások betonduzzanatai, belőtt ablakok nyerstégla pótlásai, érvénytelen falragaszok, szederjes zászlónyelvek, elfüggönyözőtt kirakatok: szeretem ezeket a házakat.

Simó György

Három a magyar igazság, háromszor is verik ezt mindenkin vissza.
Én úgy látom Konrádot, hogy szerinte nem három, hanem inkább háromszázezer a magyar igazság. Minden pillanat, minden ember, minden tett és minden érzelem az lehet, s neki azt rendelte az okosságos úristen, hogy ebből annyit kapjon szóvégre, annyit zárjon könyvbe, amennyit csak bír a tolla meg az ereje. Budán, Pesten, Hegymagason, repülőn, vonaton vagy szekéren, Amerikában vagy Berlinben, nézzen, éljen, írjon, beszéljen, mondja, üzenje a többieknek, hogy szerinte mi van, mi volt és főleg miért úgy. Makacs és nyugodt igazmondás,, ahogy ő fogalmazott.
Nagy ambíció, és nagy élet lett belőle.
Ma úgy lett, hogy nem maradhatott tovább, mert nincs negyedik kívánság. Mi maradunk, a borzalmas és csodás többiek, akik miatt végül soha nem ment el innen elég messzire, mert ami itt van, azt “nem tartotta hiábavalónak és örömtelennek.” Nem tudok ennél emberibb és patriótább mondatot.
Ez itt a váró, vagyunk lakói, maradunk itten.
Ő meg hadd menjen, könnyű vagy nehéz úton, ami jut és ahogy akarja, megint.

Vigyorog Konrád György Csobánkán, melette a ház falán Szelényi Iván. Miután emigrált, Szelényit a csobánkai ház falára…

Közzétette: György Simó – 2019. szeptember 13., péntek

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp